Rész

 1  2|          megcsókolta azt a káprázatosan szép, antik gyürüt, amit eljegyzésemkor
 2  2|   szenvedélyesen magamhoz szoritottam a szép, szelid, kisfius fejét, -
 3  2|               Hiszen még csak különösen szép se vagyok, az orrom nagyon
 4  2|          lovagtermek és hátborzongatóan szép ágyas­házak, melyekben valaha
 5  3|          megrendeléséhez se elegendő, a szép gyermek odadobta magát az
 6  3|            kissé elképedve nézett rá: a szép, barna, csillogó­szemü gyermek
 7  3|               egyetemi tanteremben.~ ~- Szép magától, hogy idegen férfinak
 8  6|               asszony szomoruan ingatta szép fejét.~ ~- Azt mondom, kedves
 9  7|   elgondol­kodva. - Kétségtelen, hogy a szép arc, a tüzes szem, a karcsu
10  7|               mosoly­­gott, egészséges, szép, fehér fogai megcsillantak
11  7|           sipkáját lassan eligazi­totta szép fején, s keztyüs kezével
12  8|                  Gyurka, amugy külsőre, szép és tökéletes férfi, aki
13  9|               Ahhoz, hogy valaki ebbe a szép szőke asszonyba szerelmes
14  9|                igy kell majd szólania a szép asszonyhoz:~ ~- Nem huzathatom
15 12|                 az időből ered, mikor a szép, sugár, örökké jókedvü leány
16 12|             Lovagiasan melléje szegődöm szép barátnőmnek, végig kisérem
17 12|       választott magának feleséget, egy szép, egzaltált, de már nem egészen
18 12|                látszik harmincnak se. A szép asszony nem veszi rossz
19 12|             asszonyokról, aminek ezek a szép kis bestiák a százszorosára
20 14|             kérdi? Természetesen arra a szép asszonyra, aki a feleségem
21 14|                én szememben még most is szép. De mivel az udvariatlan
22 14|            pajtást látta bennem, mint a szép asszonyt, akinek udvarolni
23 14|                a tökéletesség. Nem volt szép férfi, de a jóság, a szelidség,
24 15|                öltözött huszárhadnagy a szép asszony mellett ült (a jó
25 15|         kedvtelve néztem végig megint a szép asszony gyönyörü alakján.~ ~-
26 15|               huzta félre a száját.~ ~- Szép, szép, de azért nem nagyon
27 15|               félre a száját.~ ~- Szép, szép, de azért nem nagyon örülnék,
28 15|                 a havasi kürtjébe, de a szép asszony, ugy látszik, nem
29 15|           kiáltottam a rémü­lettől... A szép asszony ragyogó szemmel
30 15|               beléptünk a várudvarra, a szép asszony már illedelmes távolban
31 15|               Miért nézett vissza reá a szép asszony olyan szerelmesen?
32 16|             magához méltó müvésznek... „Szép napokat láttam - fejezte
33 17|             amelyik egy embert az édes, szép juliusi éjszakán a halálba
34 17|                 a csillagok ragyog­nak, szép és könnyelmü asszonyok mosolyogva
35 17|                   ELSŐ SZALMAÖZVEGY: Ez szép gondolat!~ ~AZ UDVARI TANÁCSOS:
36 18|              dobogó szivére szoritja. A szép gyermek ugy érzi magát,
37 21|                A cilinderes, fel­tünően szép öreg ember valamikor fiatalkorában
38 21|                 akarjuk, dolgot adunk a szép istenasszonynak, aki a kiváló
39 21| Izabella-nyaraló rács-keritése előtt... Szép lipótvárosi asszonyok, csipkés
40 22|                 elméletét? - kérdezte a szép asszony kiváncsian.~ ~-
41 22|             fájdalmat szerzek neki!~ ~A szép asszony durcásan kiszaladt,
42 23|              zenét a kis hercegnő... Na szép, hát majd játszunk neki
43 23|                 fenséges ur, köszönöm a szép kitüntetést.~ ~Az ajtónál