Rész

 1  1|              palota tükörfolyosóján, mig a tiroli zenészek vig ländlerbe
 2  1|            kérdezte vonagló szájjal, mig a kékszemü kis udvarhölgy
 3  1|       szerelmem? - gondolta tünődve, mig odakünn nehéz csizmák tapodták
 4  2|               a papla­nom alá bujva, mig odakünn sürü hó esett a
 5  2|                 mondta elragadtatva, mig néhány gombostüt még sietve
 6  2|          kérdezte tőlem kedveskedve, mig én oly meggyőződéssel fujtam
 7  3|            nevez! - mondta gunyosan, mig cigarettája csonkját öntudatlanul
 8  3|         magányos szoba falai között, mig odakünn az éjszaka sötét
 9  3|          egyszerre szikrázó szemmel, mig karjai reszketve a leány
10  4|          szegény püspök haldoklik. S mig ő függönyös ágyában utoljára
11  4|          szegény püspök haldoklik. S mig a kopasz megyei főorvos,
12  5|          fölbotorkázott az emeletre, mig az inas egyedül maradt a
13  5|          csatangoltak a hegyek közt, mig Caudéran ur szorgal­masan
14  5|              szükség - szólt halkan, mig a nők jajveszékelve az ágyra
15  5|            hátradőlt a kocsiülésen s mig a lovak vigan ügettek vele
16  5|            haragosan ökölbe szorult, mig ajka kegyetlenül ezt dörmögte:~ ~-
17  6|             Mert az elsőt szerettem, mig a másodikhoz csupán tisztelet
18  9|              dühöngő télviharnak. És mig az Andrássy-ut felé kifordult,
19  9|        távozott a Beer ur lakásából. Mig a lépcsőn lefelé haladt,
20 10|      sorvadozott a szerelmes király, mig végre Aloyzia Amáliának,
21 10|        belekarolt az édes anyjába, s mig a hervadó park magányos
22 10|       egytől-egyig! Csak azt lessem, mig ezek az igazat megmondják...~ ~
23 10|        király visszavonult termeibe, mig felséges anyja tanácstalanul
24 10|           megborzadt a látványtól, s mig a többivel együtt ő is a
25 11|              a szeren­­csés Kolnayt, mig Szedenich főtisztelendő
26 12|               Csodálkozva néztem rá, mig a müvész zavartan dadogott
27 12|            cselédet s most várhatom, mig megint egy tisztességes
28 13|         utolsó melankólikus csendje, mig odakünn itéletnapi szélvihar
29 13|              feledhetetlen szavakat, mig odakünn, az üveges verandán
30 13|          könyvesbolt ablakában... És mig a virág­kereskedésben összevihogtak
31 15|             öblös kosárpad mélyében, mig előtte egy pelyhesállu fiatalember
32 15|        csillogott ki gyönyörü válla, mig karcsu dereka lomhán, kényeskedve
33 16|        előkelő csa­­ládja kitagadja, mig ő a félszerekben és kocsiszinekben
34 16|           helyet kap az első sorban, mig egy megbizható embere őrködni
35 18|       komolyan a levélpapirja fölé s mig arisztokratikusan tüskés
36 19|     Lehetetlen. Innen nem mozdulunk, mig a hold föl nem jön.~ ~A
37 19|              becsületes jó szivével. Mig mi lefelé indultunk a hegynek,
38 21|      kuttereket...~ ~A félóra alatt, mig a hercegnő a verandán ült,
39 22|          Több mint félóráig számolt, mig végre nehéz sóhajtás tört
40 23|         gyöngéden költögetni kezdte. Mig Sauters álmosan hunyorgatott,
41 23| fölszakitotta a cimeres boritékot, s mig a lakáj a hófehér függönyt
42 23|          foglaltak a karosszékekben, mig Sauters föllépett a rögtönzött,
43 23|          éhes vagyok, megvallom...~ ~Mig a nagyhercegi család visszavonult,