Rész

1001  7|                számláltam vacogó fogakkal a perceket, melyek egy édes
1002  7|            találkozótól elválasztottak, s a lázasan várt légyott után
1003  7|                 szivvel menekültem vissza a magányosságom csöndjébe.
1004  7|          kalandoknak oly kevés közük volt a lelkemhez, mint a mosóném
1005  7|              közük volt a lelkemhez, mint a mosóném ruha­szám­lájának.~ ~-
1006  7|                  én jobban érdeklem, mint a mosónéi számlája? - kérdezte
1007  7|                 gyanusan csillogó szemmel a fiatal leány.~ ~A tanársegéd
1008  7|                 szemmel a fiatal leány.~ ~A tanársegéd nem találta ironikusnak
1009  7|                   nem találta ironikusnak a menyasszonya kérdését.~ ~-
1010  7|         érzéseimet, de mivel az orvos még a szerelmet is természettudományos
1011  7|                őszintén beszéljek, mintha a tanári katedrámon ülnék.
1012  7|                   ért meg egészen; hiszen a férfi lelkébe voltaképpen
1013  7|                  lelkébe voltaképpen csak a férfi láthat be egészen.
1014  7|                  láthat be egészen. Ehhez a mi viharos és némileg züllött
1015  7|                merész ivben kanyarodik el a hófehér leányélettől.~ ~
1016  7|                   hófehér leányélettől.~ ~A doktorkisasszony gunyos
1017  7|        mentegetőző mozdulattal tárta szét a karjait.~ ~- A multamban,
1018  7|                 tárta szét a karjait.~ ~- A multamban, fájdalom, nincs
1019  7|            multamban, fájdalom, nincs meg a kvalifikáció, hogy megértsem, -
1020  7|                   hogy hamarosan följutok a maga szinvonalára...~ ~A
1021  7|                  a maga szinvonalára...~ ~A férfi kissé ostobán, de
1022  7|               látható jóindulattal nézett a barátnőjére.~ ~- A Goethe
1023  7|                 nézett a barátnőjére.~ ~- A Goethe örök nőiességről
1024  7|       elgondol­kodva. - Kétségtelen, hogy a szép arc, a tüzes szem,
1025  7|             Kétségtelen, hogy a szép arc, a tüzes szem, a karcsu termet
1026  7|                   szép arc, a tüzes szem, a karcsu termet ideig-óráig
1027  7|           lobbantja az érzékeinket, de ez a vágyunk szánalmasan meghal
1028  7|          kedvesünket magunkhoz szoritjuk. A hódolat, melylyel a női
1029  7|            szoritjuk. A hódolat, melylyel a női szépség iránt viseltetünk,
1030  7|           életfunkció, mint az alvás vagy a táplálkozás, melyhez semmi
1031  7|           táplálkozás, melyhez semmi köze a kiváltságos férfi lelkében
1032  7|            nemesebb emberpéldányokat, még a szépség külső megnyilatkozásainál
1033  7|     megnyilatkozásainál is jobban érdekel a felsőbbrendü asszony intelligenciája,
1034  7|            okossága, megértése, vagyis az a tudat, hogy a szerelem lázát
1035  7|                   vagyis az a tudat, hogy a szerelem lázát és szenvedélyeit
1036  7|            teljesen egyenrangu velünk. Az a gondolat, hogy egy fölényes,
1037  7|                   lesz az ölelésemre, aki a szerelem pilla­natában semmivel
1038  7|          nevelkedett parasztleányzó, - ez a gondo­lat százszorosan fölheviti
1039  7|          gondo­lat százszorosan fölheviti a véremet, mert ez a reális
1040  7|              fölheviti a véremet, mert ez a reális szerelem szuperlativusza.
1041  7|              szerelem szuperlativusza. Ha a doktor­kis­asszonyt, aki
1042  7|                 aki ugyanannyit tud, mint a legöregebb udvari tanácsosok,
1043  7|                  udvari tanácsosok, s aki a légyott előtt és után épp
1044  7|              naivitásával ássa bele magát a karjaimba, ez az érzés a
1045  7|                  a karjaimba, ez az érzés a megkristályo­sodása annak,
1046  7|           megkristályo­sodása annak, amit a sarlatánok szerelemnek mondanak...~ ~
1047  7|                 szerelemnek mondanak...~ ~A tanársegéd nagy temperamentummal
1048  7|               dőlt hátra karosszé­ké­ben, a leányt azonban a lángoló
1049  7|         karosszé­ké­ben, a leányt azonban a lángoló szavak nem igen
1050  7|                 fehér fogai megcsillantak a felgyujtott lámpa fényében,
1051  7|              kezével elgondolkodva dobolt a kis dohányzó-asztalon, de
1052  7|              nevetve megrázta magát, mint a hattyu, aki a tóból a szárazföldre
1053  7|                 magát, mint a hattyu, aki a tóból a szárazföldre lép.~ ~-
1054  7|                mint a hattyu, aki a tóból a szárazföldre lép.~ ~- Ha
1055  7|                  igaza van abban, hogy ez a természettudományos szerelem,
1056  7|                   aki ostobán ragaszkodom a régi iskolához.~ ~A tanársegéd
1057  7|           ragaszkodom a régi iskolához.~ ~A tanársegéd sértődött arcot
1058  7|                    szólott lehangoltan.~ ~A leány fölkelt a helyéből,
1059  7|            lehangoltan.~ ~A leány fölkelt a helyéből, magára vette rövid
1060  7|              kezével gyengén megérintette a férfi vállát.~ ~- Drágám, -
1061  7|                mondok magának valamit: ha a föld kerekén talál egy fiatal
1062  7|           hizelgőnek találja magára nézve a teóriáját, akkor rögtön
1063  7|        elhatározásomat függőben tartom?~ ~A következő percben faképnél
1064  7|                   percben faképnél hagyta a vőlegényét, s eltünt a betegszobába
1065  7|             hagyta a vőlegényét, s eltünt a betegszobába vezető tapétaajtón.
1066  7|      doktor­kisasszonyé volt többé, hanem a hiu és megsértődött kisleányé,
1067  8|                  héten fel foglak keresni a levelemmel, oh könnyenhivő
1068  8|                    oh könnyenhivő Zsuzsa, a világért se jusson ám eszedbe
1069  8|                sutba dobom tizenöt percre a receptkönyvemet, s töredelmesen
1070  8|            töredelmesen megirom neked azt a levelet, melyre most már
1071  8|                  hogy függetlenül, csupán a tudománynak élve, fogjuk
1072  8|                élve, fogjuk eltölteni azt a rövid ötven-hatvan évet,
1073  8|              gunyos mosolylyal beszéltünk a szegény libákról, akik a
1074  8|                  a szegény libákról, akik a házasságban látják a modern
1075  8|                 akik a házasságban látják a modern nő hivatásának megtestesülését,
1076  8|              hivatásának megtestesülését, a kórbonctani tankönyvet hason­lithatatlanul
1077  8|              olvasmánynak tartottuk, mint a bécsi vagy párisi divatlapot,
1078  8|                divatlapot, néha eljártunk a gyülésekre, ahol a nők számára
1079  8|              eljártunk a gyülésekre, ahol a nők számára is a szabad
1080  8|         gyülésekre, ahol a nők számára is a szabad szerelem jogát követelték (
1081  8|                  tudsz még emlékezni arra a csuf öreg asszonyra, aki
1082  8|             kellett győződnünk róla, hogy a földön minden elmélet homokra
1083  8|                   mindketten sutba dobtuk a lobogót, melyet egy darabig
1084  8|                 mindörökre cserbenhagytad a bonctermet, Korányi professzort
1085  8|         bonctermet, Korányi professzort s a fizikális vizsgálati módszereket,
1086  8|           királynői trónusára ülhess; én, a komoly és érett nő, idejére
1087  8|                még az ecset szót is, mely a legszorosabb metiér-jébe
1088  8|            illusztrált lapokban, s képeit a gazdag lipótvárosiak méretlen
1089  8|                  is érdemli; nagy művész, a fantáziája és a szin­érzéke
1090  8|                   művész, a fantáziája és a szin­érzéke csodálni való
1091  8|           szin­érzéke csodálni való s ami a szorgalmát illeti, bizvást
1092  8|                illeti, bizvást fölvehetné a versenyt azzal a kis eminens
1093  8|               fölvehetné a versenyt azzal a kis eminens diákkal, aki
1094  8|                  eminens diákkal, aki még a lapdázást is elhanyagolja
1095  8|                 lapdázást is elhanyagolja a latin nyelv kedvéért. Magunk
1096  8|              nagyon tudom megérteni, hogy a művészi genieje micsoda
1097  8|                   most suttogóra forditom a beszédet - voltaképp még
1098  8|                  is intelligens ember. Ha a festő-állványa mellett áll,
1099  8|                  Napoleonná növekszik, de a polgári életben bizony kissé
1100  8|               műveletlen és korlátolt; ez a hires férfi annyit se tud
1101  8|               férfi annyit se tud például a történelemből vagy a természettudományokból,
1102  8|              például a történelemből vagy a természettudományokból,
1103  8|            természettudományokból, mintha a XVI. század közepén élne.
1104  8|                   dialektusban, ami pedig a helyesirást illeti, ezt
1105  8|                 egyéniséggel kezeli, hogy a festő-egyénisége jóformán
1106  8|                eltörpül mellette. Ha igaz a megfigyelés, hogy a jó házasságban
1107  8|                  igaz a megfigyelés, hogy a jó házasságban okvetlenül
1108  8|                 jó házasságban okvetlenül a férj részéről szükséges
1109  8|                   férj részéről szükséges a magasabbrendü intelligencia,
1110  8|           intelligencia, akkor nekünk már a második héten válnunk kellett
1111  8|                 azt mondom, hogy éppen ez a kedves gyarlósága volt az
1112  8|                 volt az inditó ok, amiért a függetlensé­ge­met feláldoztam.
1113  8|         elragadtatással néztem végig ezen a pompás emberpéldányon, mely
1114  8|               pompás emberpéldányon, mely a neuraszténiáról aligha tudhatott
1115  8|             aligha tudhatott többet, mint a helyesirásról vagy a politikáról.
1116  8|                 mint a helyesirásról vagy a politikáról. Hiszen a neuraszténia
1117  8|                vagy a politikáról. Hiszen a neuraszténia hiánya már
1118  8|                   félig-meddig garanciája a házasságnak...~ ~Édesem,
1119  8|             házasságnak...~ ~Édesem, vágd a fejemhez jogosan, hogy sarlatán
1120  8|                   sarlatán vagyok; orvos, a boldogult Galenus óta, aligha
1121  8|                 elbizakodott barátnőd. Ez a nagy, szőke férfi, ez a
1122  8|                   a nagy, szőke férfi, ez a vasból alkotott Góliáth
1123  8|            valóságos gyüj­teménye azoknak a szimptomáknak, melyek az
1124  8|                  miben nyilatkozik meg ez a neuraszténia?~ ~Ime: az
1125  8|                 oly kép­zelődő (vagy mint a régiek mondták: oly rásztkóros),
1126  8|                német nevelő­­nő. Nincs az a betegség, melyet már önmagában
1127  8|                 amióta egy­szer az ágyban a Shackleton északsarki utazását
1128  8|         határozottan megállapitotta magán a skorbut legjellegzőbb tüneteit
1129  8|                   tüneteit is. Ezenfelül: a nagy tereken szédül, olykor
1130  8|                   kereskedő, akinek hajói a tengerbe sülyedtek. És mindezekkel
1131  8|                 sülyedtek. És mindezekkel a tünetekkel szemben: voltaképp
1132  8|            voltaképp oly egészséges, mint a makk, a szervei tökéletesek
1133  8|                  egészséges, mint a makk, a szervei tökéletesek és hibátlanok,
1134  8|               baba, és - neked bevallom - a gazember hirtelen és véglegesen
1135  8|                   bocsátottam volna ennek a vasgyuróvá maszkirozott
1136  8|                      Tehát figyelj rám!~ ~A pirospozsgás, szőke norvég
1137  8|                  alighanem megszaporodtak a térdkalácsában, óriási gladiator
1138  8|                 óriási gladiator feje már a szélesebb utcákon is szédülni
1139  8|                   tudja, honnan vette ezt a gondolatot? - azzal az ujsággal
1140  8|                  ujsággal jött haza, hogy a tagjait alighanem csontszú
1141  8|               támadta meg, mely hamarosan a sirba viszi. Ebéd után azzal
1142  8|              sirba viszi. Ebéd után azzal a kijelentéssel vette föl
1143  8|                   kijelentéssel vette föl a felső kabátját, hogy meg
1144  8|                 kabátját, hogy meg se áll a Korányi tanár rendelőszobájáig.~ ~-
1145  8|                 gondolod, hogy fölösleges a professzor, ha az ember
1146  8|         csillagász vagy bányaigazgató van a házában. Egyszerüen elfelejtette,
1147  8|                 hogy valamicskét értek is a mes­ter­ségemhez. Az eredmény
1148  8|                   Látszólag belenyugodott a diagnózisomba, bár a komor
1149  8|        belenyugodott a diagnózisomba, bár a komor arca ugyancsak nem
1150  8|                délután volt Korányinál, s a hires professzor is biztositotta
1151  8|                 egyelőre nincs mit félnie a haláltól.~ ~- És Korányinak
1152  8|             orvosi egyetemet.~ ~Érted? Ez a mamlasz megsértette bennem
1153  8|              menjen, akit valamennyi közt a legkülönbnek tart. Az ilyesmi
1154  8|                  Ráhagyta és vigan szivta a szivarját; az ostoba azt
1155  8|                  minden rendben van ezzel a ki­je­len­téssel. Szegény,
1156  8|                   asszonyok és még hozzá: a diplomás asszonyok hiuságát.
1157  8|                   ugyancsak nagyot nézett a buksi feje, mikor félórával
1158  8|                félórával ezután nyugodtan a háló­szobám kilincsére tette
1159  8|              háló­szobám kilincsére tette a kezét, de a kilincs egyáltalában
1160  8|              kilincsére tette a kezét, de a kilincs egyáltalában nem
1161  8|                 egyáltalában nem engedett a nyomásnak.~ ~- Mi ez? -
1162  8|                  az, drágám, hogy ezentul a dohányzód kanapéján fogsz
1163  8|                akarom, hogy ne zavarjanak a pihenésemben, mert a betegeimnek
1164  8|           zavarjanak a pihenésemben, mert a betegeimnek holnap is szükségük
1165  8|                vagy, hát meg fogod érteni a kegyetlenségemet, gunyosan,
1166  8|                   az ajtón keresztül:~ ~- A libát és a csirkét fel tudom
1167  8|                 keresztül:~ ~- A libát és a csirkét fel tudom tranchirozni,
1168  8|                asszony se fog szerelmesen a nyakadba borulni! Most pedig
1169  8|                miután ismer annyira, hogy a nyakam keményebb, mint egy
1170  8|             elkeseredett arccal kente föl a vajat a kenyerére, mintha
1171  8|                  arccal kente föl a vajat a kenyerére, mintha félóra
1172  8|            kenyerére, mintha félóra mulva a vérpadra kellene lépnie.
1173  8|           vérpadra kellene lépnie. Később a műterembe ment és festeni
1174  8|                   festeni kezdett; de nem a megkezdett képén dolgozott
1175  8|                 festett, akit kegyetlenül a máglyára vetnek. Nem tudom,
1176  8|        képzelődöm-e, de nekem ugy rémlik, a fiatal boszorkány feltünően
1177  8|                   pompás kis lakásunkban. A vasgyuró hallgat, én pedig
1178  8|                 napot és meg fog történni a csoda: az uram becsületszavára
1179  8|                 Doktor létemre nézek néha a tükrömbe is és a tükröm
1180  8|               nézek néha a tükrömbe is és a tükröm biztosit róla, hogy
1181  8|             tükröm biztosit róla, hogy ez a szédelgő az asszony kedvéért
1182  9|                                SÁRKÁNY ÉS A MŰÁRUS.~ ~Sárkány, a Mátyás-korabeli
1183  9|                   ÉS A MŰÁRUS.~ ~Sárkány, a Mátyás-korabeli Királyválasztás
1184  9|                  hogy az Andrássy-utat és a városligetet térdigérő hó
1185  9|                 térdigérő hó boritja. Még a mult estén az egész világnak
1186  9|                 fekete szine volt, - most a szentpétervári Wolskinprospekt
1187  9|              farsangias képe fehérlett be a műterem ablakán. A szemközt
1188  9|           fehérlett be a műterem ablakán. A szemközt lévő villák filigrán
1189  9|             erkélyei csak alig látszottak a szitáló hó fátyolán át és
1190  9|               fehér téli tájakat lát­hat! A nyár érzékies heve többnyire
1191  9|                keringett, amikor odakünn, a művészek városrészében,
1192  9|               Teringettét, - mondta hátát a kandallónak támasztva, -
1193  9|                ugyan ki nem csalnak innen a jövő hétig...~ ~Kevergetni
1194  9|              hétig...~ ~Kevergetni kezdte a festékeket, hogy a tavaszi
1195  9|                 kezdte a festékeket, hogy a tavaszi kiállitásra készülő
1196  9|              odakünn egyszerre megnyomták a villamos csöngetyüt. Egy
1197  9|               fagyos­kodó erdei gnóm állt a küszöbön, akiben csak nagy
1198  9|                   felismerni Wagner urat, a levélhordót. Wagner ur olyan
1199  9|                   volt, mint egy hóember, a csizmája félelmetesen ropo­gott,
1200  9|              azért jókedvüen nyujtogatott a művész felé egy világoskék,
1201  9|                  derülten, konfidensül.~ ~A hóember ezzel tovább kocogott
1202  9|             hóember ezzel tovább kocogott a Bajza-utcai hómezőkön, Sárkány
1203  9|                  fütyörészve bontotta föl a világoskék levelet. Természetesen
1204  9|        Természetesen asszonyirás volt, de a szokott szerelmes sóhajtások
1205  9|              szerelmes sóhajtások helyett a következő sorok álltak benne.~ ~„
1206  9|                 csatt is be lesz gombolva a fehér selyemcipellőmön és
1207  9|                  fogja önt bocsátani abba a szentélybe, ahol egy szegény
1208  9|                   is felcsatolja oldalára a görbe kardot és signor Misco
1209  9|                 hiszem igy hivják olaszul a Miska kocsisunkat - ott
1210  9|              Miska kocsisunkat - ott lesz a kapu előtt a batárral. Ugy-e
1211  9|                     ott lesz a kapu előtt a batárral. Ugy-e nem várat
1212  9|              Sárkány kissé ijedten, mikor a bolondos levelet végigolvasta.~ ~
1213  9|                hivták és signor Lodovico, a föntebbi görbe kard tulajdonosa,
1214  9|                   görbe kard tulajdonosa, a mindennapi életben ötezer
1215  9|                  szántóföldön uraskodott. A kertáji nábob és egész családja
1216  9|                 szere­tettel ragaszkodott a Királyválasztás mesteréhez.
1217  9|      Királyválasztás mesteréhez. Sárkány, a nyári évad jó részében,
1218  9|                   nyári évad jó részében, a kertáji kastély tornyában
1219  9|                  éjfél után vált el tőlük a hoteljuk kapujában. Közte
1220  9|                   és Paláthy néha ezekkel a szavakkal hagyta őket magukra
1221  9|             szavakkal hagyta őket magukra a szinházi páholyban:~ ~-
1222  9|                   hadd mondja hát el, ami a szivén fekszik... Jól tudom,
1223  9|                fekszik... Jól tudom, hogy a fülem hallatára ugy sem
1224  9|                sem merné megvallani, hogy a feleségembe szerelmes...~ ~
1225  9|                   Ahhoz, hogy valaki ebbe a szép szőke asszonyba szerelmes
1226  9|                bolondságra. És most, hogy a kék levelet elolvasta, mégis
1227  9|                  mégis ijedten állott meg a festőállványa előtt: hirtelen
1228  9|                   olasz lovagnak öltözve, a Paláthyné oldalán vonul
1229  9|                Paláthyné oldalán vonul be a kaszinó nagy termébe, ahol
1230  9|        fantasztikus jelmezbált rendeztek: a Mátyás király olaszos udvarát
1231  9|             udvarát akarták feltámasztani a középkor ködéből. Sárkány,
1232  9|            megfordult, jól tudta, hogy ez a pénzecske a hajnali órák
1233  9|                tudta, hogy ez a pénzecske a hajnali órák jókedvében,
1234  9|                    nevetséges csekélység. A hátán hidegség futott át,
1235  9|            esetleg igy kell majd szólania a szép asszonyhoz:~ ~- Nem
1236  9|         asszonyhoz:~ ~- Nem huzathatom el a nótáját, mert nincs több
1237  9|              nyomorult három forintnál... A többit már kifizettem a
1238  9|                   A többit már kifizettem a főpincérnek...~ ~- Au! -
1239  9|                      Aggódva nézett körül a műteremben, de a vázlatok,
1240  9|             nézett körül a műteremben, de a vázlatok, perzsa szőnyegek,
1241  9|               volt valami pénzbeli érték. A novellahősöknek könnyü, -
1242  9|                louis d’ort kérnek kölcsön a mese­be­li nagybácsitól, -
1243  9|             mese­be­li nagybácsitól, - de a szegény Sárkánynak nem volt
1244  9|                   mesebeli nagybácsija és a louis d’orokat is csak a
1245  9|                  a louis d’orokat is csak a francia ponyvairók regényeiből
1246  9|                  hirtelen ötven forintot? A művészkolonián talán összesen
1247  9|               pedig kegyetlenül becsukták a kagylóikat az istenadta
1248  9|                   regényes terveken törte a fejét, de végül dühösen
1249  9|               végül dühösen verte lábával a félig szétrongyolódott perzsa
1250  9|                   oka! Ha most itt lennél a kezem ügyében, minden irgalom
1251  9|                  megfojtanálak!~ ~Beer ur a Sárkány müárusa volt, afféle
1252  9|                  reggel-este ott kóborolt a müvészek atelier-jében.
1253  9|                   szivesen megvette, mint a mocsarakat és genreképeket,
1254  9|         tisztességes árért, de - hitelbe. A Beer ur pénzét csak igen
1255  9|               mesékkel szokta, kárpótolni a pénzről álmodozó müvészeket.
1256  9|                  álmodozó müvészeket. Hol a milliomos angolt várta -
1257  9|                  milliomos angolt várta - a milliomos angol mindig a
1258  9|                  a milliomos angol mindig a legközelebbi vonattal érkezett
1259  9|                 hol váratlanul elégett az a ruhás szekrény, amelyben
1260  9|                 az ezresbankóit tartotta. A piktorok néha fölöttébb
1261  9|                 fanatizmussal hazudott és a jólelkü bohémek inkább csodálkozva
1262  9|               rettentő sullyal nehezedett a becsületes szegénység, feldühödve
1263  9|                 kiskoru Beerek bekerülnek a budapesti árvaházba...~ ~
1264  9|               Sárkány ezzel fejébe csapta a puha kalapot, nyakig begombolta
1265  9|                kalapot, nyakig begombolta a téli kabátját és nekiindult
1266  9|               téli kabátját és nekiindult a dühöngő télviharnak. És
1267  9|               megfojtom...~ ~- Itthon van a gazdád, hé? - szólott kissé
1268  9|              szólott kissé népiesen ahhoz a cselédleányhoz, aki a konyhában
1269  9|               ahhoz a cselédleányhoz, aki a konyhában a kávésedényt
1270  9|           cselédleányhoz, aki a konyhában a kávésedényt mosogatta.~ ~-
1271  9|        kávésedényt mosogatta.~ ~- Igenis, a nagyságos ur odabenn van.~ ~-
1272  9|                 nagyságos ur! - kiáltotta a felbőszült Sárkány és mérgesen
1273  9|             Sárkány és mérgesen benyitott a szobába.~ ~Az ablakban egy
1274  9|                  tü fokába cérnát füzzön. A pápaszemes ember, megpillantván
1275  9|           pápaszemes ember, megpillantván a müvészt, lázasan lecsapta
1276  9|                 müvészt, lázasan lecsapta a téli nadrágot.~ ~- Egek,
1277  9|             vagyok? - deklamálta szabadon a klasszikusokból. Gyorsan
1278  9|                  mindent, amit csak terem a nagy szultán birodalma.
1279  9|               ilyen ünnep, mint ma, mikor a magyar Alma Tadémát a hajlékomban
1280  9|               mikor a magyar Alma Tadémát a hajlékomban tisz­telhetem...
1281  9|               magánkivül futott föl s alá a szobában, de Sárkány legendás
1282  9|                 legendás hidegséggel állt a bibliai zürzavarban.~ ~-
1283  9|                   zürzavarban.~ ~- Hagyja a szorbetet, a theát - mondta
1284  9|                       Hagyja a szorbetet, a theát - mondta félelmetes
1285  9|                lassusággal - és ne bántsa a nagy szultán birodalmát.
1286  9|                  Mutasson nekem egy Beert a világtörténetben, aki nem
1287  9|                  amit valakinek megigért! A Beerek meghalnak, sőt kerékbe
1288  9|              magukat, - de igéretüket még a vérpadon is megtartják...~ ~-
1289  9|                könnyedén igy szólott:~ ~- A pénz hiánytalanul megvan,
1290  9|                   annyi, mintha itt volna a zsebünk­ben. Mindössze egy
1291  9|                ugy-e, vén kujon? Mire ezt a szivolát végigszivta, itt
1292  9|            szivolát végigszivta, itt lesz a Tárnoky gróf komornyikja...~ ~-
1293  9|                   gróf komornyikja...~ ~- A zászlós urról beszél? -
1294  9|              elámulva.~ ~- Ugy van, róla, a király ő felsége főkocsimesteréről...
1295  9|                   forintot fog ideküldeni a komor­nyikjával, mert éppen
1296  9|      komor­nyikjával, mert éppen ennyi az a pénz, amivel ő excellenciáját
1297  9|                 Tárnoky grófot? - szólott a festő megdöbbenve.~ ~- Tegnap
1298  9|                  felé haladtam, zsebemben a kétezer forinttal. Az Andrássy-uti
1299  9|                 között. Hiszen olvashatta a reggeli lapokban: a kegyelmes
1300  9|            olvashatta a reggeli lapokban: a kegyelmes urtól, mikor a
1301  9|                  a kegyelmes urtól, mikor a ligetből befelé jött, egy
1302  9|                    egy csirkefogó ellopta a pénzes erszényét. A bugyellárisában
1303  9|               ellopta a pénzes erszényét. A bugyellárisában huszezer
1304  9|    bugyellárisában huszezer forint volt s a gróf épp dühösen panaszolta
1305  9|               gróf épp dühösen panaszolta a rendőrnek a sulyos balesetet,
1306  9|            dühösen panaszolta a rendőrnek a sulyos balesetet, mikor
1307  9|             sulyos balesetet, mikor engem a gyalogjárón megpillantott.
1308  9|                forintot?~ ~- Mire kell az a kegyelmes urnak?~ ~- Valakinek -
1309  9|                   hat órára igértem, hogy a három­­ezer pengőt átadom
1310  9|           három­­ezer pengőt átadom neki. A bankomat most már becsukták,
1311  9|             illető hölgy 6 óra 40 perckor a Riviérára utazik, ha tehát
1312  9|                Riviérára utazik, ha tehát a pénz nincs a zsebemben egy
1313  9|             utazik, ha tehát a pénz nincs a zsebemben egy negyedóra
1314  9|                  mulva, nem tarthatom meg a férfias becsületsza­va­mat...~ ~-
1315  9|            forinttal, annyi éppen itt van a belső zsebemben...~ ~- Kétezer
1316  9|              Kétezer forint is jobb, mint a semmi. Adja hát gyorsan
1317  9|                   semmi. Adja hát gyorsan a kétezer forintot...~ ~-
1318  9|              forintot...~ ~- Átadtam neki a pénzemet és a gróf hálásan
1319  9|                Átadtam neki a pénzemet és a gróf hálásan kezet szoritott
1320  9|              velem. Ön nem igy tett volna a helyemben? Igaz, hogy az
1321  9|                biztos. Huszonnégy óra nem a világ, - addig mindaketten
1322  9|        elvárhatunk...~ ~- Beer! - szólott a festő meghatottan -, Ön
1323  9|                   most ugy hazudott, mint a vizfolyás. Ha ebből a históriából
1324  9|                mint a vizfolyás. Ha ebből a históriából egy betü igaz,
1325  9|               betü igaz, rögtön levágatom a fejemet...~ ~- Vén gyermek -
1326  9|                  Isten őrizze attól, hogy a szaván fogják...~ ~- De
1327  9|                  is én Tárnoky grófot meg a kétezer pengőt, - ha az
1328  9|                   csak fojtson meg... Bár a főnyereményem lenne oly
1329  9|             türelmetlenül dobolni kezdett a ballábával, Beer pedig nyugodtan
1330  9|                nyugodtan tovább bajlódott a tüvel és a cérnával. Utóbb
1331  9|               tovább bajlódott a tüvel és a cérnával. Utóbb varrni kezdte
1332  9|             cérnával. Utóbb varrni kezdte a vihartépett öltönydarabot
1333  9|              vihartépett öltönydarabot és a pápaszemén át sunyi pillantásokat
1334  9|                később megindultan -, hogy a mai nap a legszomorubb az
1335  9|             megindultan -, hogy a mai nap a legszomorubb az életemben?
1336  9|                huszonhat esztendeje, hogy a kolera a szegény feleségemtől
1337  9|                 esztendeje, hogy a kolera a szegény feleségemtől megfosztott...~ ~-
1338  9|                   volt? Itt őrzöm most is a házassági levelünket, azaz
1339  9|               hiszen az is elégett, mikor a fehérnemüs szekrényem kigyuladt.
1340  9|               akarja, bármikor megnézheti a sajószentkovácsi anyakönyvet... -
1341  9|         sajószentkovácsi anyakönyvet... - A szegény asszony egy őszi
1342  9|                 óra mulva el is hantoltuk a kerepesi temetőben. A másféléves
1343  9|           hantoltuk a kerepesi temetőben. A másféléves kis árvám tovább
1344  9|                 kis árvám tovább játszott a bábuival, - mintha nem is
1345  9|                sziv porladt volna odakünn a rög alatt... Ennek épp huszonhat
1346  9|                  koszorut ne tettem volna a sirhalmára... Most vagyok
1347  9|             legelső izben megakadva, mert a kegyelmes urnak az utolsó
1348  9|               krajcáromat is odaadtam. Ha a pénzt nem kapom meg estélig,
1349  9|              pénzt nem kapom meg estélig, a mai napon aligha lesz már
1350  9|                   aligha lesz már koszoru a legjobb anya és a legjobb
1351  9|                 koszoru a legjobb anya és a legjobb feleség sirhalmán...~ ~
1352  9|                 egy könnyet morzsolt szét a szempilláján és ez a köny
1353  9|                 szét a szempilláján és ez a köny a torkába fojtotta
1354  9|                 szempilláján és ez a köny a torkába fojtotta Sárkány­nak
1355  9|                  fojtotta Sárkány­nak azt a gorombaságát, amit épp mondani
1356  9|             készült. Zavartan babrált hát a zsebkendőjével és most már
1357  9|               Beer utóbb kiköpte szájából a cérnát és melancholikusan
1358  9|                   melancholikusan fordult a festő felé.~ ~- Van pénze? -
1359  9|           Holnapig... kora reggelig, amig a kegyelmes urhoz elmehetek...
1360  9|              elmehetek... Délben ott lesz a pénz a lakásán, az is, meg
1361  9|                    Délben ott lesz a pénz a lakásán, az is, meg az ötszáz
1362  9|             nemcsak velem tesz jót, hanem a meghalt, jó lélek iránt
1363  9|                   Beer ur szeméhez emelte a zsebkendőjét és görcsös,
1364  9|               arcul üti - önkéntelenül is a belső zsebe felé nyult,
1365  9|              belső zsebe felé nyult, ahol a husz forintját őrizte. Egy
1366  9|               haragosan az asztalra dobta a husz forintot.~ ~- Ugyan
1367  9|               felnőtt ember pityereg? Itt a husz forint, vegyen rajt
1368  9|                 az élővel tett jót, hanem a sirban nyugvó halottal...~ ~
1369  9|            káromkodott és sietve távozott a Beer ur lakásából. Mig a
1370  9|                  a Beer ur lakásából. Mig a lépcsőn lefelé haladt, ezt
1371  9|              dörmögte:~ ~- Ahelyett, hogy a tartozását kifizette volna,
1372  9|                  igazán elviheti az ördög a jelmezbált.~ ~ ~ ~
1373 10|                         GÄRTNERIUS MESTER A KIRÁLY ELŐTT.~ ~
1374 10|                     I.~ ~XIX. Tivadarral, a hatalmas schwarzwaldi uralkodóval
1375 10|                  különös baleset történt; a fejedelem bolondul beleszeretett
1376 10|         beleszeretett Elfrida hercegnőbe, a skót király másodszülött
1377 10|             tuláradó szivvel borult volna a hatalmas uralkodó keblére,
1378 10|              szólott, mikor királyi atyja a nagy szerencsét közölte
1379 10|                   véle:~ ~- Kell is nekem a koronája meg a birodalma...
1380 10|                   is nekem a koronája meg a birodalma... Ird meg neki,
1381 10|                    hogy kikosa­razom...~ ~A skót király, aki már is
1382 10|                 is büszke volt arra, hogy a schwarzwaldi uralkodót a
1383 10|                  a schwarzwaldi uralkodót a vejének nevezheti, elszörnyedve
1384 10|                huszon-négy órára bezárták a királyi palota könyvtárszobájába,
1385 10|              palota könyvtárszobájába, de a dacos kis hercegnőt, mikor
1386 10|               akaratosan toppantott egyet a selyemcipellőjével és makacsul
1387 10|               megyek hozzá feleségül...~ ~A skót király tehát föltette
1388 10|                skót király tehát föltette a pápaszemét, reggeltől estig
1389 10|          saját­­kezüleg megfogalmazta azt a levelet, amelyet a schwarzwaldi
1390 10|      megfogalmazta azt a levelet, amelyet a schwarzwaldi uralkodóhoz
1391 10|        schwarzwaldi uralkodóhoz intézett. A levél­­ben kétségbeesve
1392 10|                 felséges barátjával, hogy a politikai viszonyok sulyos
1393 10|                bonyodalmak­­kal terhesek, a horizonton nehéz fellegek
1394 10|         horizonton nehéz fellegek usznak, a kis leánya pedig egy makacs
1395 10|                leányok szeszélye nem több a levegőben uszó pókhálónál...”~ ~
1396 10|                    Az is lehet, hogy mire a hold megujul, már szerelmesen
1397 10|               szerelmesen oda fog simulni a felséged viharedzett kebelére...~ ~ ~
1398 10|                                     II.~ ~A schwarzwaldi uralkodó, meglátván
1399 10|          schwarzwaldi uralkodó, meglátván a skót király pecsétjét, nyájasan
1400 10|               fenszóval: mit közöl velünk a mi felséges barátunk?~ ~
1401 10|                     Az iródiák felolvasta a levelet, s ekkor különös
1402 10|                  különös meglepetés érte; a király nagyot csapott az
1403 10|                     Rögtön be kell csukni a pernahajdert a flóriántéri
1404 10|                kell csukni a pernahajdert a flóriántéri vaskalitkába...~ ~
1405 10|             flóriántéri vaskalitkába...~ ~A szegény iródiákot elcipelték
1406 10|              szegény iródiákot elcipelték a poroszlók, de ez a kegyetlenség
1407 10|             elcipelték a poroszlók, de ez a kegyetlenség nem igen segitett
1408 10|            kegyetlenség nem igen segitett a szegény fejedelem baján;
1409 10|                   sápadtan járt föl s alá a királyi park fái alatt,
1410 10|           ritornelljeit szavalgatta. Mert a szerelmes király, óh barátságos
1411 10|             olvasóim, sem­mivel se külömb a szerelmes pásztornál; és
1412 10|                    szivesen cserélt volna a legutolsó apróddal, akit
1413 10|                  legutolsó apróddal, akit a kedvese meghallgatott. Sápadt,
1414 10|            meghallgatott. Sápadt, fogyott a szerencsétlen fejedelem,
1415 10|                  hiába készitette számára a legkivánatosabb nyalánkságokat
1416 10|                    hiába olvasta föl neki a legpompásabb regényeket.
1417 10|               evett és nem ivott és mikor a regényben a szerelmesek
1418 10|                ivott és mikor a regényben a szerelmesek megkapták egymást,
1419 10|                  föl:~ ~- Mit ér, ha ezek a papiremberek boldogok lesznek,
1420 10|                mikor magam meg elsorvadok a bubánat­tól?!~ ~Addig busult,
1421 10|                 busult, addig sorvadozott a szerelmes király, mig végre
1422 10|              hercegnő aggódva kereste föl a királyt az udvari parkban,
1423 10|                ahol XIX. Tivadar napestig a lehulló faleveleket nézegette.~ ~-
1424 10|               keblére borult, mint valaha a schwarz­waldi kastélyban
1425 10|                fogok halni bánatomban, ha a jó Isten meg nem könyörül
1426 10|                 nézett az ég felé, mintha a haragos Isten villámát kérné
1427 10|               suttogta:~ ~- Pedig te vagy a legszebb, a legjobb, a legdélcegebb
1428 10|                 Pedig te vagy a legszebb, a legjobb, a legdélcegebb
1429 10|               vagy a legszebb, a legjobb, a legdélcegebb férfi az egész
1430 10|         belekarolt az édes anyjába, s mig a hervadó park magányos utjait
1431 10|                  gőgicsélni kezdett, mint a gyermek, akit mestere a
1432 10|                   a gyermek, akit mestere a sarokba állitott:~ ~- Ha
1433 10|             szeretem!... Annyira tele van a szivem, hogy szinte szégyellek
1434 10|                    És miért nem szeret az a kis zöldség? - kérdezte
1435 10|                  szeretettel megsimogatta a király selyemszőke hajfürtjeit.~ ~-
1436 10|                 hajfürtjeit.~ ~- Nekem te a legszebb és legjobb vagy
1437 10|                benned olyan kitevő, miért a makacs kis fruska kosarat
1438 10|                     XIX. Tivadar bevonult a tróntermébe, behivatta Hoys-Hopp
1439 10|                 és harsá­nyan igy szólott a rövidlátó udvari méltósághoz:~ ~-
1440 10|                     Egy-kettő, járd végig a királyi palotát - és csőditsd
1441 10|            gondozója, Kanonenstein lovag, a schwarzwaldi hadsereg fővezére,
1442 10|                  XIX. Tivadar végignézett a hajlongó urakon és elszántan
1443 10|                      mondjad csak meg: mi a te véleményed királyi urad
1444 10|                   alázatosan meghajolt és a bámulat őszinte hangján
1445 10|            hangján suttogta:~ ~- Felséged a legszebb férfi, akit életemben
1446 10|                akit életemben láttam...~ ~A király intett, hogy távozhatik,
1447 10|                Lázsiás herceghez fordult, a selyembe öltözött udvarnagyhoz:~ ~-
1448 10|             magamért az asszonyi népek?~ ~A herceg homloka a földet
1449 10|                 népek?~ ~A herceg homloka a földet érintette.~ ~- Oh,
1450 10|               engedve báró Gránátnak, aki a világért föl nem vette volna
1451 10|              világért föl nem vette volna a szemét a király selyemszalagos
1452 10|                  nem vette volna a szemét a király selyemszalagos cipellőjéről.~ ~-
1453 10|                   Kanonenstein lovag, aki a nyers szókimondás hirében
1454 10|             dobogó léptekkel váltotta föl a trónus előtt a távozó főlovászmestert.~ ~-
1455 10|               váltotta föl a trónus előtt a távozó főlovászmestert.~ ~-
1456 10|                  karakter vagy, - szólott a fejedelem a hadvezérhez. -
1457 10|               vagy, - szólott a fejedelem a hadvezérhez. - Mondjad hát
1458 10|           cifrázgatás nélkül: Mit tartasz a bátorságomról és az energiámról?...~ ~
1459 10|                  lovag szivére szoritotta a kezét.~ ~- Ha Felséged a
1460 10|                  a kezét.~ ~- Ha Felséged a Themistokles korában élt
1461 10|                 görög harcos aligha kerül a világtörténelembe...~ ~A
1462 10|                  a világtörténelembe...~ ~A hadvezér is elvonult a többiek
1463 10|                    A hadvezér is elvonult a többiek után és Schoennichen,
1464 10|             konyhák ura, lépett szepeg­ve a trón elé.~ ~- Kis Schoennichen,
1465 10|                      Kis Schoennichen, mi a véleményed az izlésemről? -
1466 10|                   Óh, Felség, - sipitozta a kicsiny szakácsmester, -
1467 10|                  kéne beszélnem, csakhogy a Felséged izlését leirjam...~ ~
1468 10|             Felséged izlését leirjam...~ ~A király idegesen tovább küldte
1469 10|             király idegesen tovább küldte a vékonypénzü konyhai diplomatát,
1470 10|                    Tudós férfiu, - mondta a szerelmes király, - te bizonyára
1471 10|                  hosszu életednek majdnem a háromnegyed részét azzal
1472 10|                 tarokk-kártyát pingálj... A világi hiuság nem igen ronthatott
1473 10|                   Mondjad hát meg igazán, a hited szerint: hogy állok
1474 10|              hited szerint: hogy állok én a művészettel és a tudo­má­nyokkal?~ ~
1475 10|                 állok én a művészettel és a tudo­má­nyokkal?~ ~Joannes
1476 10|                 Joannes rhetor jó darabig a körmeit nézte, (mintha onnan
1477 10|                   mintha onnan olvasná le a feleletet) aztán mélysé­ges
1478 10|                        Annyit tudsz, mint a hirneves Galenus, aki állitólag
1479 10|               tudta, amik valaha az ég és a föld között történtek...~ ~
1480 10|                    Tivadar boszusan ütött a kardjára, keze egy mozdulatával
1481 10|           boritották el, majd igy szólott a hallgató anyakirálynőhöz:~ ~-
1482 10|                 az igazat megmondják...~ ~A szegény király visszavonult
1483 10|          tanácstalanul járt föl-alá, hogy a fia sebére orvosságot találjon.
1484 10|             töprengése és bubánata, hiába a könyör­gés, amit az ország
1485 10|                  tél volt és hó boritotta a székváros háztetőit - egy
1486 10|               előkelő Hoys-Hopp gróf, aki a szegény emberekkel nem igen
1487 10|                  szokott udvariaskodni.~ ~A jött-ment vendég nem felelt
1488 10|            kérdésére, hanem előbb mereven a szeme közé nézett.~ ~- Igaz,
1489 10|               közé nézett.~ ~- Igaz, hogy a király szerelmes? - kérdezte
1490 10|                   tudja, hogy miért kapta a kosarat?~ ~- Még most sem.~ ~-
1491 10|                   Hoys-Hopp gróf föltette a pápaszemét és gőgösen végignézte
1492 10|          pápaszemét és gőgösen végignézte a kopott tolakodó öreget.~ ~-
1493 10|                       Hozzá? Téged? Ebben a ruhában? Még a folyosóra
1494 10|               Téged? Ebben a ruhában? Még a folyosóra se vezethetlek
1495 10|                  vezethetlek igy, nemhogy a Felséges ur termeibe...~ ~
1496 10|                 Felséges ur termeibe...~ ~A vén peregrinus ekkor csodamódra
1497 10|              kezével parancsolva mutatott a palota belseje felé - aztán
1498 10|                   Gärtneriussal beszélsz, a világ legelső alkhimistájával...
1499 10|                szegény urad bajára valaki a gyógyitó flastromot ismeri,
1500 10|            gyógyitó flastromot ismeri, az a valaki bizonyosan én vagyok...~ ~
1501 10|                  habozás nélkül elvezette a titokzatos idegent a király
1502 10|            elvezette a titokzatos idegent a király legbelső termeibe.
1503 10|                kétezredszer olvasta végig a skót király levelét, mikor
1504 10|                  hogy be tudná gyógyitani a szived sebét...~ ~- Az én
1505 10|                        Az én sebemet csak a halál tudja begyógyitani,
1506 10|                  Az udvarmester széttárta a szárnyasajtókat és a következő
1507 10|            széttárta a szárnyasajtókat és a következő percben a király
1508 10|    szárnyasajtókat és a következő percben a király előtt állt az ősz
1509 10|                  alkhimisták királya, aki a madarakkal ugy beszélt,
1510 10|            emberekkel, akószám készitette a „prima matériá”-t, mely
1511 10|                  az értéktelen kovakőből. A tudós mester meg se hajolt
1512 10|                tudós mester meg se hajolt a király előtt, hanem egyszerüen
1513 10|                egyszerüen közelébb lépett a trónszékhez, miközben ráncos
1514 10|                  miközben ráncos homlokát a tenyeré­vel végigsimitotta.~ ~-
1515 10|            szárazon, közömbösen - amelyek a királykisasszonyt arra késztették,
1516 10|                   téged kikosarazzon...~ ~A király szomoruan rázta meg
1517 10|                király szomoruan rázta meg a fejét, s a kezével kétségbeesve
1518 10|            szomoruan rázta meg a fejét, s a kezével kétségbeesve intett.~ ~-
1519 10|                  kétségbeesve intett.~ ~- A királykisasszony is csak
1520 10|                  csak olyan asszony, mint a többi... És hol az a bölcseségben
1521 10|                 mint a többi... És hol az a bölcseségben megőszült halandó,
1522 10|               Gärtnerius mester fölemelte a kezét, mintha a hatalmas
1523 10|                 fölemelte a kezét, mintha a hatalmas királynak csöndet
1524 10|                     Mindent megtudnál, ha a más szemével nézhetnél királyi
1525 10|                 számodra valamit, ami még a bajodon segithetne...~ ~-
1526 10|          kipirulva.~ ~- Egy pápaszemet.~ ~A király csüggedten bocsátotta
1527 10|                  csüggedten bocsátotta le a karját és csalódva suttogta:~ ~-
1528 10|                 Mit segithet egy pápaszem a bajomon?~ ~Gärtnerius mester
1529 10|            Gärtnerius mester most egészen a király füléhez hajolt, mintha
1530 10|               hogy meghallja valaki, amit a fejedelemnek mondani fog.
1531 10|                hangon igy szólott:~ ~- Ez a pápaszem nem olyan üvegből
1532 10|               olyan üvegből készült, mint a többi, mert van egy tulajdonsága,
1533 10|                      Aki fölteszi, az nem a világot látja benne, hanem
1534 10|               látja benne, hanem önmagát, a többi világ szemével.~ ~-
1535 10|                   Tivadar halaványan.~ ~- A pápaszem, - folytatta a
1536 10|                   A pápaszem, - folytatta a vén alkhimista, - arra való,
1537 10|                  arra való, hogy mindenki a saját értékét megis­mer­je
1538 10|        megis­mer­je általa... Mert miképp a saját hangját senkisem hallja
1539 10|                   senkisem hallja igazán, a saját személyét is min­denki
1540 10|                    mint amilyen... De aki a csodapápaszemet az orrára
1541 10|                magára egy pillantást...~ ~A király arcát egyszerre égő
1542 10|             remegtek az izgatottságtól és a türel­metlenség emésztő
1543 10|                 emésztő lázával kiáltotta a tudós Gärtnerius mesternek:~ ~-
1544 10|             Gärtnerius mesternek:~ ~- Hol a pápaszem?~ ~Az alkhimista
1545 10|          alkhimista aranyos tokot vett ki a tógája zsebéből, óvatosan
1546 10|            zsebéből, óvatosan fölnyitotta a kulcscsal elzárt lakatot
1547 10|          drágamivü pápaszemet szedett elő a selyemmel bélelt skatu­lyácskából.
1548 10|                  bélelt skatu­lyácskából. A király gyermek módjára kapott
1549 10|                  kapott utána, de mielőtt a csodálatos pápaszemet az
1550 10|            illesztette volna, igy szólott a szolgálattévő kamaráshoz:~ ~-
1551 10|               Gärtnerius mester félreállt a kárpit mögé, onnan nézve,
1552 10|                  mögé, onnan nézve, amint a legfőbb udvari méltóságok
1553 10|          méltóságok egymásután bevonultak a trónterembe; Hoys-Hopp gróf,
1554 10|         Kanonenstein lovag, Schoennichen, a szakács és Joannes rhetor,
1555 10|                   Tivadar odaintette őket a trón köré és - ekkor egyszerre
1556 10|              egyszerre föltette az orrára a Gärtnerius mester csodatévő
1557 10|                  egyszerre játszott vele? A király ugy érezte, hogy
1558 10|                  trónszékről s odahelyezi a hajlongó udvaroncok közé,
1559 10|           mindnyájan hódolattal nézik őt. A király egy pillantást vetett
1560 10|              király egy pillantást vetett a trónusra, s ime: saját magát
1561 10|             hermelines palástjában, fején a nehéz koronával, a fekete
1562 10|                  fején a nehéz koronával, a fekete csatornákkal, melyeket
1563 10|                 csakugyan ő lenne ott, ő, a hatalmas fejedelem, a pityergő
1564 10|                  ő, a hatalmas fejedelem, a pityergő szerelmes álorcájában?
1565 10|           pityergő szerelmes álorcájában? A király megborzadt a látványtól,
1566 10|          álorcájában? A király megborzadt a látványtól, s mig a többivel
1567 10|            megborzadt a látványtól, s mig a többivel együtt ő is a földig
1568 10|                mig a többivel együtt ő is a földig hajolt, ekkép szólott,
1569 10|                szólott, majdnem dideregve a felindulástól:~ ~- Ezt a
1570 10|                  a felindulástól:~ ~- Ezt a koronás, gyönge, tehetetlen
1571 10|            szeretné Elfrida hercegnő? Ezt a pulyát, ezt a gyávát, ezt
1572 10|               hercegnő? Ezt a pulyát, ezt a gyávát, ezt a siránkozót?
1573 10|                 pulyát, ezt a gyávát, ezt a siránkozót? Van jó dolga,
1574 10|                 fogta el, ledobta orráról a pápaszemet (a kristály ezer
1575 10|             ledobta orráról a pápaszemet (a kristály ezer darabra törött
1576 10|                  kiáltotta:~ ~- Elő azzal a nyomorulttal, aki ezt a
1577 10|                   a nyomorulttal, aki ezt a hitvány pápaszemet készitette!...
1578 10|               érde­mel az istentelen, aki a királyt ilyen gyöngének,
1579 10|             nyám-nyámnak tünteti föl...~ ~A poroszlók most előcipelték
1580 10|                  okolsz, engem hibáztatsz a pápaszemért? Nem én tüntettelek
1581 10|                     kiáltotta magán kivül a király.~ ~Leugrott a trónusról,
1582 10|                kivül a király.~ ~Leugrott a trónusról, selyemcipellőjével
1583 10|           selyemcipellőjével összetaposta a pápaszem széttört darabjait,
1584 10|            remegve orditotta:~ ~- Azonnal a vérpadra viszitek a nyomorultat,
1585 10|               Azonnal a vérpadra viszitek a nyomorultat, aki a királylyal
1586 10|               viszitek a nyomorultat, aki a királylyal ilyen gyalázatos
1587 10|             okvetlen hallani akarom, hogy a fejét elválasztottátok a
1588 10|                  a fejét elválasztottátok a törzsétől...~ ~- Az igazságot
1589 10|                   kiáltotta könyörtelenül a fejedelem...~ ~ ~Gärtnerius
1590 10|            országban és igy történt, hogy a kegyetlen itélet hire a
1591 10|                   a kegyetlen itélet hire a skót király udvarába is
1592 10|            udvarába is elhatolt. És mivel a posta még akkor lassabban
1593 10|              futár, akit Elfrida hercegnő a hir vétele után egy kicsiny
1594 10|              levélkével utnak inditott.~ ~A levélben ez állott:~ ~„Most
1595 10|                Most hallom, hogy Felséged a vérpadra küldte azt a merész
1596 10|            Felséged a vérpadra küldte azt a merész fickót, aki fejedelmi
1597 10|                   hinni se reméltem, hogy a puha, akaratnélkül való
1598 10|                   gyermekben, aki remegve a kezem után esen­gett, valamikor
1599 10|                  igazi férfi föltámadjon. A siránkozó kérőnek nemmel
1600 10|                 ezer csókkal illethesse~ ~a te kicsiny, szerelmes~ ~
1601 10|                   hét mulva meg­tartották a lakodalmat, s a király csakhamar
1602 10|             meg­tartották a lakodalmat, s a király csakhamar hazahozta
1603 10|                   szerelmesen csókolóztak a királyi palota bástya­­abla­kában,
1604 10|                palota bástya­­abla­kában, a Gärtnerius mester fejetlen
1605 10|                 az utszéli árokban, ahova a hóhér­legények elföldelték.~ ~ ~ ~
1606 11|                                           A FRANCIA BABA FIACSKÁJA.~ ~
1607 11|                 FRANCIA BABA FIACSKÁJA.~ ~A kis diákokat valami láthatatlan
1608 11|                   Veszprémbe helyezték át a nyitrai rendházból, a gimnázium
1609 11|                  át a nyitrai rendházból, a gimnázium környékén megdöbbentő
1610 11|           kegyetlenségéről. Honnan tudták a Szedenich tanár ur viselt
1611 11|                  Nyitrai fiu sohase kerül a veszprémi gimnáziumba és
1612 11|                   amig egy felföldi ember a dunántuli hegyek közé elvetődik.
1613 11|                  aggódás költözött, mikor a Szedenich tanár ur neve
1614 11|                 augusztus végén megjelent a piarista rendház kapuján.
1615 11|                 piarista rendház kapuján. A piacon, ahol a diákok naphosszat
1616 11|                   kapuján. A piacon, ahol a diákok naphosszat csereberéltek
1617 11|                  naphosszat csereberéltek a régi iskolai könyvekkel,
1618 11|                   minden kis diák mumusa, a piaci cserebere fölé a sötét
1619 11|                    a piaci cserebere fölé a sötét félelem komor árnyékai
1620 11|              komor árnyékai borultak...~ ~A mende-monda nem bizonyult
1621 11|          csakugyan ugy viselkedett, ahogy a fáma beszélte. Negyvenéves
1622 11|               férfiu volt, arca szederjes a mindennapi borotválkozástól,
1623 11|                viselt és mikor noteszéből a neveket fölolvasta, szuró
1624 11|               kegyetlenséggel nézte végig a fölálló diákokat. Tizenkét
1625 11|              diákokat. Tizenkét évig volt a nyitrai rendházban és igy
1626 11|                 kissé megérzett kiejtésén a tótos felföldi dialektus.~ ~-
1627 11|                márádhát áz iskolából...~ ~A diákok, akik tavaly a szelid
1628 11|                     A diákok, akik tavaly a szelid Szalay főtisztelendő
1629 11|             vezetése mellett járták végig a negyedik osztályt, fogvacogva
1630 11|                 távoztak az iskolából. És a többi osztály, ahol Szedenich
1631 11|                  vetett tizenegy óra után a szegény, megszon­tyo­lodott
1632 11|          magyarázta s óra végén, kevéssel a csöngetés előtt, halálos
1633 11|              halálos csöndben nézte végig a noteszét, hogy egy diákot
1634 11|                    Mindenki dideregve ült a helyén, attól félve, hogy
1635 11|                 helyén, attól félve, hogy a sors az ő nevét jelöli ki
1636 11|               sors az ő nevét jelöli ki s a megkönnyebbülés hangos moraja
1637 11|                 moraja hallatszott, mikor a tanár egyszerre igy szólott:~ ~-
1638 11|           rövidnadrágos fiucska lépett ki a tábla mellé, afféle kényeztetett
1639 11|              hosszu harisnyában járatnak. A fiu, aki csattos lakkcipőt,
1640 11|                behunyt szemmel állott meg a kegyetlen tanár szine előtt.~ ~-
1641 11|              megállott, szuró pillantását a sápadt gyerekre szögezte
1642 11|                sápadt gyerekre szögezte s a megdöbbenés látható jeleivel
1643 11|                       Gyorsan végigsétált a katedra előtt s miközben
1644 11|          egyszerre csak egészen odalépett a nyárfalevél módjára remegő
1645 11|                 az édesatyját? - kérdezte a gyermektől és selymes haját
1646 11|                egyszer föl meg alá sétált a tábla előtt s egyszerre
1647 11|              tábla előtt s egyszerre csak a megindulás melegsége öntötte
1648 11|                    majdnem mosolyogva (és a föld nem reszketett meg
1649 11|                 egyszerre tegez­ni kezdte a gyermeket) nem Haller, a
1650 11|                  a gyermeket) nem Haller, a Sédmalom molnára volt-e
1651 11|                   Sédmalom molnára volt-e a te anyai részről való nagy­apád?...~ ~
1652 11|                     György bámulva nézett a félelmetes tanárra s kipirulva
1653 11|                nagyapám... Haller Mihály, a negyedik malomban...~ ~A
1654 11|                  a negyedik malomban...~ ~A kurátor eközben erősen megrántotta
1655 11|                erősen megrántotta odakünn a nagyhangu secundus csöngetőt,
1656 11|                  még egyszer megsimogatta a gyermek rózsás arcát (most
1657 11|         diadalorditása közt haladt lefelé a kis Kolnay György a várhegy
1658 11|                lefelé a kis Kolnay György a várhegy bástyáin... Mi fogta
1659 11|                     Mi fogta el egyszerre a vérszomjas professzort?
1660 11|                meg ily apai gyöngédséggel a remegő és ismeretlen gyermeket?
1661 11|                  irigységgel fogták körül a szeren­­csés Kolnayt, mig
1662 11|            szobájába és odafönn megállott a sublád előtt. Egy percig
1663 11|                   aztán egyszerre kihuzta a sublád legalsó fiókját...~ ~
1664 11|               sublád legalsó fiókját...~ ~A fiókban mindenféle lim-lom
1665 11|            pamutdinnyék, likőröskészletek a különböző névnapokról, régi
1666 11|          lázsiások és aranyak és legalul, a sarokban, egy kopott, szattyán­bőrből
1667 11|       megdöbbentek volna, azt látva, hogy a matematika professzora álmodozva
1668 11|                   álmodozva lapozza végig a régimódi, megfakult arcképeket.
1669 11|                láttára:~ ~- Haller Ida!~ ~A kép egy tizenötéves, kissé
1670 11|                   jóindulatu kék szemmel. A gyermek oly bájosan nézett
1671 11|                   tanár ur végigsimitotta a homlokát... És ekkor ugy
1672 11|                ugy tetszett neki, hogy az a tizenhat év, mialatt másfélezer
1673 11|                   köddé és párává foszlik a Haller Ida napsugaras pillantásától...~ ~
1674 11|                  ugyanis eszébe jutott az a tizenhat év előtti nyári
1675 11|                   előtti nyári nap, mikor a pécsi szemináriumból idelátogatott
1676 11|                  Veszprémbe s egy délután a negyedik malom előtt találkozott
1677 11|                   malom előtt találkozott a vajaskenyeret majszoló Haller
1678 11|                   sohase megy férjhez... „A lemondásnak és az emlékezetnek
1679 11|            Szedenich utóbb ki akart lépni a szemináriumból, de nagybátyja,
1680 11|            szemináriumból, de nagybátyja, a veszprémi kanonok, gyorsan
1681 11|                    gyorsan visszacsavarta a fejét. A fiu megmaradt a
1682 11|                   visszacsavarta a fejét. A fiu megmaradt a papi pályán
1683 11|                  a fejét. A fiu megmaradt a papi pályán és Haller Idától
1684 11|               egyszerü arcképnél, amelyet a leány, bucsuzáskor, a kezébe
1685 11|             amelyet a leány, bucsuzáskor, a kezébe adott. De a keserüszivü,
1686 11|           bucsuzáskor, a kezébe adott. De a keserüszivü, korosodó piarista
1687 11|                képviselte az ifjuságot és a poézist... „Mit csinálhat
1688 11|                gondolta magában némelykor a rendház bolt­ivei alatt,
1689 11|              utóbb visszatette az albumot a sublád fiókjába és az ablakból
1690 11|                 ablakból félórán át nézte a piarista-kert sárguló falombjait,
1691 11|         beleolvadtak az alkonyi ködbe... „A Haller Ida fia” susogta
1692 11|                 hiszem, boldog lennék, ha a gyerek piros ajkát megcsókolhatnám...~ ~-
1693 11|                Szedenich tanár ur, miután a boldog Györgyöt almával
1694 11|       aranymetszéses könyvek közt, melyek a tanár asztalán feküdtek.
1695 11|               feküdtek. Sokáig csend volt a szobában, de végtére a főtisztelendő
1696 11|               volt a szobában, de végtére a főtisztelendő megszólalt.
1697 11|                szomoru kis arcát szeliden a tanár felé forditotta:~ ~-
1698 11|           anyuskám halála előtt...~ ~Mint a sebzett vad, ugy ugrott
1699 11|                Szedenich főtisztelendő ur a gyermek szavára. És egész
1700 11|          főtisztelendő ur ekkor leroskadt a karosszékbe, szemét fátyol
1701 11|                  vad erővel vonta magához a megdöbbent gyermeket. És
1702 11|            csöndben össze-vissza csókolta a György ajkát, miközben leomló
1703 11|                   miközben leomló könnyei a gyermek rózsás arcocskáját
1704 12|                                  MANCI ÉS A VIDÉKI GRÓFNŐ.~ ~A könyvkereskedés
1705 12|               MANCI ÉS A VIDÉKI GRÓFNŐ.~ ~A könyvkereskedés polcai előtt,
1706 12|                három hónap óta távol volt a fővárostól, hogy csupán
1707 12|              csupán egy hete járja megint a pesti aszfaltot, hogy egy
1708 12|            töltötte az idejét azóta, hogy a muzeumi könyvtár folyosóján
1709 12|                   én is be fogok toppanni a Drágffyak várába?~ ~Barátnőmet
1710 12|               abból az időből ered, mikor a szép, sugár, örökké jókedvü
1711 12|                   játszott gummibabájával a nagy, pesti bérház folyosóján.
1712 12|               halála gyorsan véget vetett a könnyelmü jólétnek, melylyel
1713 12|         Óraadásból élt, több időt töltött a muzeumi könyvtárban, mint
1714 12|                 muzeumi könyvtárban, mint a dunaparti korzón, szüköcskén
1715 12|                 megszépült, mintha örökké a havasokat és a tengere­ket
1716 12|              mintha örökké a havasokat és a tengere­ket járta volna.~ ~-
1717 12|                 mit csinált három hónapig a Drágffyak lovagvárában? -
1718 12|             gyönyörködöm.~ ~Manci leteszi a kezében tartott könyvet,
1719 12|                  egy kacér pillantást vet a pénztár tükrébe, aztán mosolyogva
1720 12|                  történettel vála­szolnék a kérdésére. Megtanulná belőle,
1721 12|         titokzatosabbak, mint ahogy maguk a novelláikban irni szokták.~ ~
1722 12|               kisérem az Andrássy-uton és a Fürdő-utcán s a Lánchidon
1723 12|          Andrássy-uton és a Fürdő-utcán s a Lánchidon keresztül átgyalogolok
1724 12|             visszamegyünk, elmeséli nekem a furcsa kirándulás történetét,
1725 12|                  maga, hogy ki lakik most a Drágffyak várában? - kérdezi
1726 12|            várában? - kérdezi tőlem, amig a tavaszi pompá­jukban ragyogó
1727 12|                 Sejtelmem sincs róla!~ ~- A Drágffy-várat, a hozzávaló
1728 12|                róla!~ ~- A Drágffy-várat, a hozzávaló parkkal, szántóföldekkel,
1729 12|                  Félix, akit, mint tudja, a hegedüsök királyának neveznek
1730 12|             hegedüsök királyának neveznek a Tüzföldtől az Északi-sarkig.
1731 12|              körülbelül husz év óta járja a világot s mivel átlagban
1732 12|                   vagyont gyüjtött össze. A nagy müvész ma sincs több
1733 12|             meglehetősen hasznát is veszi a szorgalma gyümölcseinek.
1734 12|               ezelőtt három milliót adott a Drágffy-birtokért s azóta
1735 12|                középkori oligarchaként él a középkori vár termeiben.
1736 12|               ünnepélyekkel ejti ámulatba a környékbeli urakat és néha
1737 12|                 utakat tesz anélkül, hogy a saját erdejéből kimozdulna.~ ~-
1738 12|                 kimozdulna.~ ~- Agglegény a maga müvésze?~ ~- Oh ember,
1739 12|            habozás nélkül sutba hajitotta a gótai almanachot, mikor
1740 12|                   gótai almanachot, mikor a világhirü müvészt legelőször
1741 12|             legelőször játszani hallotta. A házasság körülbelül tizesztendős -
1742 12|               körülbelül tizesztendős - s a grófnő ma a harmincötödik
1743 12|              tizesztendős - s a grófnő ma a harmincötödik éve felé közeledik -
1744 12|                  éve felé közeledik - bár a viselkedése után itélve
1745 12|               igen látszik harmincnak se. A szép asszony nem veszi rossz
1746 12|              rossz néven, ha ismeretlenek a nagy müvész leányának nézik.~ ~-
1747 12|                  szólva, nem hiszem, hogy a mézesheteiben is bele lett
1748 12|               bele lett volna bolondulva. A vonóját és az átszellemült
1749 12|         átszellemült pillantást szerette, a szelid, gyermeklelkü, álmodozó
1750 12|                 se imponált neki. Ezt már a harmadik napon észrevettem, -
1751 12|              hanem sokkal prózaibb okból: a nagy müvésznek szüksége
1752 12|                 impresszárió távollétében a levelezéseket végezze. A
1753 12|                  a levelezéseket végezze. A zenemükiadó, aki mint tudja,
1754 12|                  impresszáriónak, s mivel a fizetés és az ellátás fejedelminek
1755 12|                  fejedelminek igérkezett, a tanári diplomám dacára boldogan
1756 12|              irógépes kisleány szerepére. A klasszika-filológiából manapság
1757 12|            francia meg angol leveleket ir a külföldi lángész-kereskedők­nek,
1758 12|                   dinnyére is telik neki. A halhatatlan férfiu teljes
1759 12|                nem haboztam sokáig, hanem a legelső gyorsvonattal elutaztam
1760 12|                   gyorsvonattal elutaztam a Drágffyak lovagvárába.~ ~-
1761 12|                Ahol csakhamar eljátszotta a női Odiot Maximot, az elszegényedett
1762 12|                nemes kisasszonyt.~ ~- Oh, a szerepem távolról se volt
1763 12|             leveleket irtam, rendezgettem a Drágffyaktól átvett családi
1764 12|             okából, hangjegyeket másoltam a Mester szá­mára, akinek
1765 12|                 akinek szintén meg van az a gyengéje, hogy kompozitori
1766 12|                  alig tartottak különbnek a grófnő első komornájánál
1767 12|                   nem értem annyira, mint a francia korrespondenciát.
1768 12|                 francia korrespondenciát. A szobaleányoktól mindössze
1769 12|      kényem-kedvem szerint barangolhattam a parkban, a majorsági udvarokon
1770 12|                 barangolhattam a parkban, a majorsági udvarokon vagy
1771 12|             majorsági udvarokon vagy akár a közel fekvő falu utcáin.~ ~-
1772 12|                  egyszer csak be nem tért a kastélyba az angol lord
1773 12|                  fülehallatára: Mit nekem a világ minden Maudja és Ellenje, -
1774 12|                 Ellenje, - mától fogva ez a szürkeszemü, rövidlátó,
1775 12|                 bájos leány fogja viselni a Foreigner-ladyk családi
1776 12|                      Nem, kedves barátom, a lord ott maradt a Tauchnitz-könyvekben
1777 12|                barátom, a lord ott maradt a Tauchnitz-könyvekben s eszébe
1778 12|                  s eszébe se jutott, hogy a maga gyerekkori pajtását
1779 12|            pajtását luxusvonaton vigye el a skótországi tavak mellé.
1780 12|              skótországi tavak mellé. Sőt a környékbeli lordok se igen
1781 12|            háziasszonynak udvaroltak.~ ~- A környékbeli lordok szemenszedett
1782 12|                   meg, nem bántott nagyon a mellőzés, mert a környékbeli
1783 12|                   nagyon a mellőzés, mert a környékbeli lordok csak
1784 12|              kevéssé hasonlitottak azokra a kollégáikra, akik az angol
1785 12|                   asszonyirók regényeiben a szegény örökös­­nőket egy
1786 12|              magukhoz emelik. Ha az ember a Drágffy-kastélyban lebzselő
1787 12|                  gavallérokról itélné meg a világot, azt kellene hinnie,
1788 12|                  azt kellene hinnie, hogy a férfinemet megdöbbentő dekadencia
1789 12|                  elpuhult majmok sétálnak a hires parkban s a Neuraszténia
1790 12|                sétálnak a hires parkban s a Neuraszténia istennője örömkönyeket
1791 12|                  boldogságában, mikor ezt a válogatott kollekciót végignézi.
1792 12|          válogatott kollekciót végignézi. A legkülönb köztük még kétségtelenül
1793 12|            vadászó Lipót János főherceget a torokgyulladásából kigyógyitotta -
1794 12|             hallatlan tekintélynek örvend a vidéki kurtanemesek közt.
1795 12|                 vidéki kurtanemesek közt. A melltü, amellyel a fiatal
1796 12|                  közt. A melltü, amellyel a fiatal főherceg megajándékozta,
1797 12|               arisztokrata dicsfényt vont a járásorvos feje köré, aki
1798 12|                  lovaglóostorral hadonáz. A bricseszben és a lovagló-ostorban
1799 12|                 hadonáz. A bricseszben és a lovagló-ostorban ugy látszik
1800 12|            titokzatos büverő van, ami még a született grófnőket is elkábitja.~ ~-
1801 12|                  Azt akarja mondani, hogy a nagy müvész felesége...~ ~-
1802 12|                 hagyjuk el egy pillanatra a tréfás hangot: maguk férfiak,
1803 12|                 fognak annyi rosszat irni a hisztérikus asszonyokról,
1804 12|                 asszonyokról, aminek ezek a szép kis bestiák a százszorosára
1805 12|                   ezek a szép kis bestiák a százszorosára is rá ne szolgálnának.
1806 12|                  rá ne szolgálnának. Paur a legbájosabb ember, akivel
1807 12|                 megvesztegető szomoruság. A feje a világ leggyönyörübb
1808 12|          megvesztegető szomoruság. A feje a világ leggyönyörübb müvészfeje,
1809 12|            leggyönyörübb müvészfeje, hire a Csöndes óceán szigeteire
1810 12|                minden hétköznapiság, mint a vizcsepp a tükör lapjáról
1811 12|            hétköznapiság, mint a vizcsepp a tükör lapjáról s most képzelje
1812 12|                  képzelje el vele szemben a bricseszes, vidéki járásorvost,
1813 12|          ingujjban ebédel s csizmában jár a falusi parasztokhoz, akik
1814 12|              piszkos koronákat nyomkodnak a kezébe, ha a gyomorgörcsüket
1815 12|                   nyomkodnak a kezébe, ha a gyomorgörcsüket elmulasztja...~ ~-
1816 12|     gyomorgörcsüket elmulasztja...~ ~- És a grófnő?~ ~- A grófnő a parkban
1817 12|                          És a grófnő?~ ~- A grófnő a parkban flirtel
1818 12|                 És a grófnő?~ ~- A grófnő a parkban flirtel Sáfár doktorral,
1819 12|             flirtel Sáfár doktorral, amig a halhatatlan ura hermetice
1820 12|                 hermetice elzárva bolyong a fantasztikus erdőkben és
1821 12|              felépit magának. Leleplezzem a titkokat, melyeknek a véletlen
1822 12|         Leleplezzem a titkokat, melyeknek a véletlen nyomára vezetett?
1823 12|               érteni, ha azt mondom, hogy a Drágffy-kastélyban a nagy
1824 12|                 hogy a Drágffy-kastélyban a nagy életkedvem ellenére
1825 12|                egy pillanatra elborul, de a mosoly, ragyogó fiatalságának
1826 12|                 csakhamar ismét kiütközik a vonásain.~ ~- Most át fogok
1827 12|                  Most át fogok térni arra a napra, amikor rövidesen
1828 12|                 amikor rövidesen kidobtak a kastélyból. Kidobtak, mint
1829 12|                   mindjárt eljutunk ahhoz a problémához, amit a könyvesboltban
1830 12|                 ahhoz a problémához, amit a könyvesboltban fölvetettem.
1831 12|               könyvesboltban fölvetettem. A grófnő, amint már mondtam,
1832 12|                 igen vetett ügyet rám, de a müvész áldott jó szive melegen
1833 12|             fordult, mikor megtudta, hogy a drága bohém-apám keze örökre
1834 12|                   édesanyámról is s mivel a minisz­terrel bizalmas barátságban
1835 12|                 számomra. Igy érkezett el a nevezetes délelőtt, mely
1836 12|                  nevezetes délelőtt, mely a falusi idillnek váratlanul
1837 12|                váratlanul véget vetett.~ ~A budai ház elé értünk, ahol
1838 12|                budai ház elé értünk, ahol a Manci öreg professzor-bácsija
1839 12|             befejezte az elbeszélést.~ ~- A müvész e délelőtt levelet
1840 12|                   nem igen tetszett neki, a vállamon áthajolva olvasta
1841 12|                   áthajolva olvasta végig a leirt sorokat, miközben
1842 12|               enyémhez ért. E pillanatban a grófnő a szobába nyitott,
1843 12|                    E pillanatban a grófnő a szobába nyitott, s eltorzult
1844 12|                  arckifejezéssel állt meg a portière függönye előtt.~ ~-
1845 12|                Csodálkozva néztem rá, mig a müvész zavartan dadogott
1846 12|             zavartan dadogott valamit, de a méltóságos asszony a következő
1847 12|                   de a méltóságos asszony a következő pillanatban már
1848 12|              függöny mögött. Mikor később a szobámba mentem, ceruzával
1849 12|               rövid levél várakozott rám; a grófnő tudtomra adta, hogy
1850 12|                grófnő tudtomra adta, hogy a délutáni gyorsvonattal utazhatom
1851 12|            gyorsvonattal utazhatom s hogy a háromhónapos felmondási
1852 12|                szó nélkül zsebrevágta ezt a sértést?~ ~- Kedves barátom,
1853 12|              engem sokkal inkább izgatott a dolog elméleti része, semhogy
1854 12|      lelkifurdalás nélkül megcsalta? Vagy a fiatalságom és a gondtalan
1855 12|          megcsalta? Vagy a fiatalságom és a gondtalan életkedvem hozta
1856 12|             gondtalan életkedvem hozta ki a sodrából? Ez a nő, aki a
1857 12|                   hozta ki a sodrából? Ez a nő, aki a világ legelső
1858 12|                  a sodrából? Ez a nő, aki a világ legelső müvészét meg
1859 12|               fájdalmat érzett volna arra a gondolatra, hogy az ura
1860 12|                   mindazonáltal fölvettem a háromhónapos végkielégitést
1861 12|            háromhónapos végkielégitést és a délutáni gyorsvonattal elutaztam
1862 12|                   gyorsvonattal elutaztam a Drágffy-kastélyból. Az emeleti
1863 12|                ember intett bucsut felém: a müvész volt. A grófnő nem
1864 12|              bucsut felém: a müvész volt. A grófnő nem volt otthon;
1865 12|                   grófnő nem volt otthon; a járásorvossal együtt villásreggeli
1866 12|              villásreggeli után kirándult a szomszédos fürdőbe. Igy
1867 12|               álláshoz juthatok. Nem baj, a kilencszáz forin­tomból
1868 12|             kilencszáz forin­tomból telik a várakozásra. De most már
1869 12|                   irjon elbeszélést arról a leánytipusról, mely a szegény
1870 12|               arról a leánytipusról, mely a szegény férfiakat kegyetlenül
1871 13|                          HÉT FEHÉR NAP.~ ~A temérdek koszoru közt, amely
1872 13|              temérdek koszoru közt, amely a köztiszteletben álló matróna
1873 13|                   koporsóját elboritotta, a rokonság a temetés előtt
1874 13|                   elboritotta, a rokonság a temetés előtt egy fölirás
1875 13|               amelynek nem akadt gazdája. A habos selyemszalagon ezek
1876 13|                 habos selyemszalagon ezek a misztikus szavak állottak:
1877 13|                misztikus szavak állottak: A hét fehér nap emlékére!
1878 13|                   hét fehér nap emlékére! A megtört férj, aki az apácákkal
1879 13|          ravatalánál, értelmetlenül nézte a különös fölirást, de Róza
1880 13|                délfelé valami dolga akadt a városka egyetlen virágkereskedésében,
1881 13| virágkereskedésében, kérdezősködésére azt a választ kapta, hogy a koszorut
1882 13|                 azt a választ kapta, hogy a koszorut egy ismeretlen
1883 13|                  öreg ur rendelte. Többet a virágos boltban sem tudtak
1884 13|                  boltban sem tudtak s igy a fehér napok igazi jelentősége
1885 13|                   mindörökre titok maradt a gyászbaborult család előtt...~ ~ ~
1886 13|                 már kora délelőtt végzett a törvényszék inspiciálásával
1887 13|                   inspiciálásával s mivel a vonat csak késő este indult
1888 13|                   késő este indult vissza a kerületi központ felé, egész
1889 13|                   délután ott sétálgatott a kis város utcáin. Igy történt,
1890 13|                 utcáin. Igy történt, hogy a könyvkereskedés előtt is
1891 13|                  háta mögé is eljutottak. A könyvek közt később egy
1892 13|              gyászkeretes fotográfia tünt a szemébe, egy fehérhaju,
1893 13|        szelidtekintetü matróna képe ezzel a fölirással: † Idősb Jobbágy
1894 13|                 öreg ur megdöbbenve nézte a képet, majd hosszasabb tünődés
1895 13|                   hosszasabb tünődés után a boltba is bement.~ ~- Most
1896 13|                   urnő, akinek az arcképe a kirakatban van? - kérdezte
1897 13|                 kérdezte kissé izgatottan a könyvkereskedőtől.~ ~- Igenis,
1898 13|              Korányi tanár ur is itt járt a mult héten, de az se tudott
1899 13|              méltóztatott hallani róla? Ő a helybeli nőegyesület elnöknője
1900 13|                 volt, Jobbágy Miklós­nak, a megyei tiszti ügyésznek
1901 13|                   megyei tiszti ügyésznek a felesége. Aranyszivü öreg
1902 13|              Aranyszivü öreg dáma, akiért a környék minden szegénye
1903 13|               minden szegénye könyet ejt. A maga korában talán hetedhét
1904 13|                talán hetedhét vármegyében a legszebb asszony...~ ~A
1905 13|                   a legszebb asszony...~ ~A táblai elnök megköszönte
1906 13|                  táblai elnök megköszönte a felvilágositást, aztán gondolkozva
1907 13|              gondolkozva végigbotorkázott a piacon. Szent Sebestyén
1908 13|                  szobránál fölkanyarodott a vár felé, ahol csak egy-két
1909 13|              szótalan kanonok sétálgatott a téli délután csöndjében.
1910 13|                  téli délután csöndjében. A bástyáról lenézett a havas
1911 13|          csöndjében. A bástyáról lenézett a havas völgybe: a kis folyó
1912 13|                 lenézett a havas völgybe: a kis folyó körül gubbaszkodó
1913 13|                 szinte félve lapultak meg a mély szakadékban, a ködbe
1914 13|                   meg a mély szakadékban, a ködbe vesző hegyormok alatt.
1915 13|              ködbe vesző hegyormok alatt. A fehér viskók közül idáig
1916 13|             viskók közül idáig csillogott a befagyott folyó, a bástya
1917 13|             csillogott a befagyott folyó, a bástya ormán pedig büszke
1918 13|                  büszke fenségben trónolt a kivilágitott püspöki palota.
1919 13|              kivilágitott püspöki palota. A vén ember álmodozva nézett
1920 13|               ember álmodozva nézett szét a hideg, fehér világon, aztán
1921 13|                 drága emlék jutott eszébe a kihült szivü öreg embernek?
1922 13|                  kellett áthatolnia, hogy a kis Tatjána hófehér emlékét
1923 13|             Galamb épp vacsorához készült a tamáshalmi kastély vendég­lőjében.
1924 13|                   Akkoriban közelebb állt a harminchoz, mint a negyvenhez,
1925 13|                   állt a harminchoz, mint a negyvenhez, de ő már megcsontosodott
1926 13|                   aki itt fog megöregedni a tamáshalmi rozsföldek között.
1927 13|             tamáshalmi rozsföldek között. A kasznár, aki vacsorára állandóan
1928 13|                   aki vacsorára állandóan a kastélyba járt, épp a boros
1929 13|           állandóan a kastélyba járt, épp a boros üvegeket bontogatta,
1930 13|          bontogatta, mikor Galamb legénye a szobába lépett.~ ~- Tekintetes
1931 13|                    Tekintetes ur - mondta a legény, - odakünn egy vasuti
1932 13|                  mindenáron beszélni akar a tekintetes urral.~ ~- Ha
1933 13|         hajlongások között elmondta, hogy a személyvonat megakadt a
1934 13|                   a személyvonat megakadt a tamáshalmi őrháznál s mivel
1935 13|               tamáshalmi őrháznál s mivel a hóesés még mindjobban fokozódik,
1936 13|              napnál előbb kikászolódhatik a nagyvilágba. A parasztokat
1937 13|            kikászolódhatik a nagyvilágba. A parasztokat elszállásolták
1938 13|                    aki nem tudna meglenni a dohányfüstös lebujban. Mély
1939 13|         bátorkodik hát instanciázni, hogy a tekintetes ur egy kicsike
1940 13|                   szobát engedjen át neki a gyönyörü kastélyban.~ ~-
1941 13|                van szó, ugy-e? - kérdezte a házigazda mosolyogva.~ ~-
1942 13|                   teremtés az, akinek még a szellő is megárt...~ ~Mikor
1943 13|              zavartan néztek egymásra, de a házigazdában csakhamar urrá
1944 13|          házigazdában csakhamar urrá lett a gáncs nélkül való gavallér
1945 13|                   mondta udvariasan, - az a hely, az asztalfőn, az öné.
1946 13|              minden, amit maga körül lát: a kastély, a birtok, a cselédség.
1947 13|                maga körül lát: a kastély, a birtok, a cselédség. Boldogok
1948 13|                 lát: a kastély, a birtok, a cselédség. Boldogok leszünk,
1949 13|                   ha esetleg jobb szereti a magányt...~ ~A fiatal asszony
1950 13|               jobb szereti a magányt...~ ~A fiatal asszony kedvesen
1951 13|                   öreg ur álmodozva, amig a várhegy kő­szikláin lefelé
1952 13|                    És amig gyöngülő szeme a havas világ fehérségébe
1953 13|        kalandozott, csak ott volt megint, a tamáshalmi kastély ebédlőjében,
1954 13|                   fészekként huzódott meg a jégsivatag közepén...~ ~
1955 13|                        Mint történt, hogy a bájos teremtés a keblére
1956 13|            történt, hogy a bájos teremtés a keblére omlott? Mint bukik
1957 13|                  arra, hogy szenny is van a világon? A vén embernek
1958 13|                  szenny is van a világon? A vén embernek most egyszerre
1959 13|                   egyszerre eszébe jutott a harminc év előtti romantikus
1960 13|             előtti romantikus találkozás; a hajnalig tartó együttlétek,
1961 13|               hajnalig tartó együttlétek, a teaasztal feledhetetlen
1962 13|              teaasztal feledhetetlen téte a téte-je, a pironkodó vallomás,
1963 13|             feledhetetlen téte a téte-je, a pironkodó vallomás, hogy
1964 13|                  pironkodó vallomás, hogy a férjét sohase szerette,
1965 13|           itéletnapi szélvihar dühöngött, a jól elzárt kastély körül...
1966 13|                még fülében csengett volna a fehér gyermekasszony sirása,
1967 13|              ébredt... És megint hallotta a feledhetetlen szavakat,
1968 13|               kérdezze... Egy álom vagyok a maga egyhangu életében,
1969 13|               enyémben... Tatjána vagyok, a maga kicsiny Tatjánája,
1970 13|                Anyegin történetében... Én a maga emlékében mindörökre
1971 13|                     Szólt és eltünt, mint a májusi verőfény. Ki volt,
1972 13|         szomjuhozó vággyal gondolt rá, de a tamáshalmi kastély tündérének
1973 13|           tündérének sohasem tudott többé a nyomára találni... Pedig
1974 13|                  nyomára találni... Pedig a savanyu öreg ember szivében
1975 13|            savanyu öreg ember szivében ez a hét fehér nap képviselte
1976 13|                képviselte az ifjuságot és a poézist...~ ~- Kicsi Tatjána...
1977 13|              veled, - susogta még egyszer a vén ember, mikor a matróna
1978 13|                egyszer a vén ember, mikor a matróna gyászkeretes arcképét
1979 13|                arcképét utoljára megnézte a könyvesbolt ablakában...
1980 13|           könyvesbolt ablakában... És mig a virág­kereskedésben összevihogtak
1981 13|         virág­kereskedésben összevihogtak a tanulólányok, ő csöndesen
1982 13|                   ő csöndesen megcsókolta a krizantemum-koszorut, szivének,
1983 14|              pedig, majdnem egyfolytában, a falusi tanyájukon gazdálkodtak.
1984 14|              gazdálkodtak. Most, hogy már a legfiatalabb lányuk is menyecskesorba
1985 14|                  és végigjárta mindazokat a helyeket, ahol valaha fiatal
1986 14|             fiatal szivvel meg­for­­dult. A mézeshetesek barna fürtjei
1987 14|              ezüstös szinbe csavarodtak s a régi fogadók, melyek nem
1988 14|                 hörpintgetett egyet-egyet a vörös borból s a hogy az
1989 14|              egyet-egyet a vörös borból s a hogy az idő lassanként későbbre
1990 14|         lassanként későbbre fordult, mind a ketten ujra átélték egész
1991 14|               egész ifjuságu­kat. Nemcsak a nászutazás poézisát, hanem
1992 14|                nászutazás poézisát, hanem a reá következő évek minden
1993 14|                  az első fiuk születését, a fényes megyei bálokat, ahol
1994 14|               fényes megyei bálokat, ahol a fiatal asszonynak az egész
1995 14|          fegyverfogható ifjuság udvarolt, a névnapokat, a katonai beszállásolások
1996 14|                   udvarolt, a névnapokat, a katonai beszállásolások
1997 14|               beszállásolások kalandjait, a téli szánutak ezer vidám
1998 14|                   jóformán maguk maradtak a kis korcsmában, amikor az
1999 14|                     Mit nevet? - kérdezte a matróna kiváncsian.~ ~Takács
2000 14|             kiváncsian.~ ~Takács megrázta a fejét s maga is elpirult