IntraText Table of Contents | Words: Alphabetical - Frequency - Inverse - Length - Statistics | Help | IntraText Library | Search |
| Alphabetical [« »] 35 1 40 2 6 1 a 3635 abba 6 abbahagyta 2 abban 10 | Frequency [« »] ----- ----- ----- 3635 a 1187 az 597 hogy 591 és | Szomaházy István Egy Éjszaka Péterpusztán Concordances a |
Rész
2001 14| elpirult kissé azon, amit a feleségének mondani készült.~ ~- 2002 14| éjjeleken át nem tudtam lehunyni a szememet.~ ~- Féltékeny? 2003 14| kérdi? Természetesen arra a szép asszonyra, aki a feleségem 2004 14| arra a szép asszonyra, aki a feleségem volt.~ ~- Csak 2005 14| évvel ezelőtt volt.~ ~- A gáláns férj nem nézi az 2006 14| ki?~ ~- Hogyan találnám? A vármegyében nem igen volt 2007 14| Lássa, volt egy olyan év a házasságunkban, mikor közel 2008 14| esztendős férj lehettem, mikor a főhadnagy odakerült a mi 2009 14| mikor a főhadnagy odakerült a mi vidékünkre. Emlékszik 2010 14| Márjayéknál, hol Sólyoméknál, hol a Biró-kastélyban, a korcsolya-egyletben 2011 14| hol a Biró-kastélyban, a korcsolya-egyletben vagy 2012 14| korcsolya-egyletben vagy a megyebálon. A főhadnagy 2013 14| korcsolya-egyletben vagy a megyebálon. A főhadnagy a fejébe vette, 2014 14| megyebálon. A főhadnagy a fejébe vette, hogy magának 2015 14| magának fog udvarolni s a legkisebb alkalmat is fölhasználta 2016 14| engem féltékennyé tegyen. A bálokon magával táncolt, 2017 14| bálokon magával táncolt, a mulatságokon magával léháskodott, 2018 14| pedig kocsiderékszám hozta a rózsákat és a regényeket. 2019 14| kocsiderékszám hozta a rózsákat és a regényeket. Sohase volt 2020 14| regényeket. Sohase volt kenyerem a gyerekes éretlenkedés, de 2021 14| gyerekes éretlenkedés, de a főhadnagy viselkedése felháboritott. 2022 14| hogy egyszer ebéd után is a kastélyban találtam, valami 2023 14| korábban jöttem haza, mint a hogy megmondtam. Szégyeltem 2024 14| türelmetlenséggel kémlelődtem naphosszat a kastély körül. Most már 2025 14| cselekedtem - kivallattam titokban a cselédeit s a fiókját egyszer 2026 14| kivallattam titokban a cselédeit s a fiókját egyszer felnyitottam, 2027 14| Bodrogi Simi?~ ~- A jó Bodrogi... Mert lássa, 2028 14| önfeláldozó jó barátok is... A féltékenységemet később 2029 14| többet van maga körül, mint a főhadnagy...~ ~- És Simire 2030 14| nem képzeli, hogy elment a jó dolgom? Simi nem abból 2031 14| jó dolgom? Simi nem abból a fajból való volt, aki az 2032 14| férfi magához tudja láncolni a barátait; de az asszonyok 2033 14| kómikusnak találják és kinevetik. A szegény Simiben ugyancsak 2034 14| de maguk, - ojjé! Maguk a világ teremtése óta mindig 2035 14| világ teremtése óta mindig a Fátra főhadnagyok közül 2036 14| harminc év óta zaklat ez a kérdés s most, hogy a fiatalságunkat 2037 14| ez a kérdés s most, hogy a fiatalságunkat megint visszaálmodtuk 2038 14| volt s én se voltam különb a többi férfinél, aki a feleségét 2039 14| különb a többi férfinél, aki a feleségét elhanyagolja... 2040 14| vajjon igazam volt-e, amikor a főhadnagytól féltettem?~ ~ 2041 14| magának egy vallomással. Mert a fiatalságomnak csakugyan 2042 14| cselekedjem...~ ~- Amikor Fátra a kastély körül kódorgott?~ ~- 2043 14| kódorgott?~ ~- Akkor. De nem a főhadnagyról volt szó, - 2044 14| jutott volna eszembe, hogy a gyerekes katonát komolyan 2045 14| udvarolt nekem; többnyire a lovakról és hadgyakorlatokról 2046 14| hadgyakorlatokról beszélt, meg olykor a tarokkpartiekról és az 2047 14| neki s tulajdonképp inkább a jó pajtást látta bennem, 2048 14| pajtást látta bennem, mint a szép asszonyt, akinek udvarolni 2049 14| Az, akire bizonyosan a legkevesebbet gondolt... 2050 14| gondolt... Emlékszik arra a csuf télre, mikor minden 2051 14| minden második éjszakát a városban töltött s hajnal 2052 14| szemmel jött haza, idegesen a kártyaveszteségtől és a 2053 14| a kártyaveszteségtől és a virrasztástól... Unott, 2054 14| kedvetlen és brutális volt s én a távollétében nagyon sokat 2055 14| hogy szerettem, amikor a menyasszonya lettem, de 2056 14| megborzadtam magától... A kétségbeesésem utóbb olyan 2057 14| hogy együgyüségek jártak a fejemben; egy éjjel elhatároztam, 2058 14| az én szememben maga volt a tökéletesség. Nem volt szép 2059 14| Nem volt szép férfi, de a jóság, a szelidség, a szeméből 2060 14| szép férfi, de a jóság, a szelidség, a szeméből kisugárzó 2061 14| de a jóság, a szelidség, a szeméből kisugárzó gyöngéd 2062 14| szavába került volna, hogy a zsilvölgyi kastélyból megszöktessen...~ ~- 2063 14| megszöktessen...~ ~- És ki volt ez a csodaember?~ ~A matróna 2064 14| volt ez a csodaember?~ ~A matróna csöndesen bólintott.~ ~- 2065 14| találja ki? Bodrogi volt, a csuf Bodrogi, a maga legbizalmasabb 2066 14| Bodrogi volt, a csuf Bodrogi, a maga legbizalmasabb barátja...~ ~ 2067 14| rövid nap telt volna el a Bodrogi látogatásai óta.~ ~- 2068 14| most csak bolonddá tartja a vén urát...~ ~- Dehogy tartom, - 2069 14| Dehogy tartom, - az a szerelem komolyabb volt, 2070 14| oldalam mellett, amig magát a legszelidebb szó is idegessé 2071 14| szó is idegessé tette, ő a leggonoszabb szeszélyeimért 2072 14| türelmes, hüséges, - még a nagy foga, az esetlensége, 2073 14| nagy foga, az esetlensége, a kuszált körszakálla is tetszett... 2074 14| ugy nem viselkedik, mint a bibliai József...~ ~- Hát 2075 14| is?~ ~- Októberben volt, a pusztuló kertben jártunk, 2076 14| kertben jártunk, amig maga a cimboráival vadászott... 2077 14| cimboráival vadászott... A jó Isten tudja, hogyan történt: 2078 14| őszi verőfény elfacsarta a szivemet, ugy éreztem, hogy 2079 14| hogy magam is elpusztulok a természettel együtt, mely 2080 14| majd gyöngéden megsimogatta a hajamat: „Valami rossz dolog 2081 14| Mondja meg, hátha segithetünk a bajon!” A kezem a vállára 2082 14| hátha segithetünk a bajon!” A kezem a vállára tettem s 2083 14| segithetünk a bajon!” A kezem a vállára tettem s a könyes 2084 14| kezem a vállára tettem s a könyes szememet hirtelen 2085 14| kissé?” kérdeztem tőle, amig a szivem oly hevesen dobogott, 2086 14| dobogott, hogy azt hittem, a következő percben elájulok. 2087 14| következő percben elájulok. A Simi arca egyszerre hófehérré 2088 14| egyszerre hófehérré lett, a kezét lebocsátotta, majd 2089 14| Keressen ki más valakit a tréfáihoz, - én az ilyesmire 2090 14| Ezzel köszönt és távozott a kertajtón át. Én bizonyos 2091 14| Simi nem vette tréfának a kérdésemet - aki tréfál, 2092 14| elmaradt tőlünk s mivel a rossz szellem magából is 2093 14| Az öreg ur kezet csókolt a feleségének, megitta a borát, 2094 14| csókolt a feleségének, megitta a borát, aztán karonfogva 2095 14| aztán karonfogva elindultak a fogadójuk felé. A Galeria 2096 14| elindultak a fogadójuk felé. A Galeria Umberto előtt, ahol 2097 14| látszik, minden férjnek egy a sorsa: ott áll őrt, ahol 2098 14| őrt, ahol nincs szükség a védekezésre s a veszélyes 2099 14| szükség a védekezésre s a veszélyes pontokat együgyüen 2100 15| KATA REGÉNYEI.~ ~A fürdőben összetalálkoztam 2101 15| iskolatársammal, Molnár Gyurkával, aki a gimnáziumban hires volt 2102 15| gimnáziumban hires volt a csinytevéseiről, de később 2103 15| csinytevéseiről, de később a legcsöndesebb nyárspolgárrá 2104 15| polgár korában egész nap a hónapos szobájában pipázott 2105 15| hónapos szobájában pipázott és a legviharosabb időben is 2106 15| legviharosabb időben is megőrizte a keleti hidegvérét. Mióta 2107 15| meghizott és főjegyzővé lett a vármegyénél.~ ~- Szervusz! - 2108 15| váltunk volna el egymástól a rendes kávéházi asztalunknál.~ ~ 2109 15| Betértünk egy pohár konyakra a kávéházba, s Gyurka elmondott 2110 15| ezelőtt feleségül vette a megyei alispán leányát.~ ~- 2111 15| asszony, - mondta, - csak az a hibája, hogy a kolostorban 2112 15| csak az a hibája, hogy a kolostorban mindenféle regényes 2113 15| regényes hajlamot neveltek a lelkébe. Egyébként délben 2114 15| hideg fürdő után, mikor a kis parti hajót kötelességszerüleg 2115 15| megvártuk, Gyurka bemutatott a feleségének, aki fáradtan 2116 15| szivem, hogy Pap Lacit, a legjobb gyerekkori pajtásomat 2117 15| pajtásomat bemutassam neked. Ez a csinos fiu pedig Gál huszárhadnagy, 2118 15| pedig Gál huszárhadnagy, a szomszédos tamásfalvi garnizonból...~ ~ 2119 15| Együtt ebédeltünk, a saccoba öltözött huszárhadnagy 2120 15| saccoba öltözött huszárhadnagy a szép asszony mellett ült ( 2121 15| szép asszony mellett ült (a jó Isten tudja, hogy mit 2122 15| Gyurka vélem koccintgatott a régi jó idők emlékére, csak 2123 15| emlékére, csak néha fordult oda a feleségéhez, mikor bort 2124 15| vett tudomást arról, hogy a feleségének egy fiatal uriemberrel 2125 15| délután velünk fogsz jönni a tamáshegyi kirándulásra. 2126 15| tamáshegyi kirándulásra. A hegy csucsáról pompás kilátás 2127 15| vármegyére, esetleg még a bakonybéli apátság tornyát 2128 15| kérdeztem, hogy mire lesz jó, ha a bakonybéli apátság tornyát 2129 15| hanem szivesen elfogadtam a meghivást s négy után ott 2130 15| vártam az egész társaságot a kávéházi terrászon. Vagy 2131 15| karaván vetődött össze: a fürdőbiztos, két-három fiatal 2132 15| az öreg doktor, Gyurkáék, a hadnagy, két matrózsipkás 2133 15| matrózsipkás uriember, meg a leányok édesmamái. Molnár 2134 15| kényeskedve hajladozott a zöld platánok között, mikor 2135 15| zöld platánok között, mikor a Karolina-udvar felől a hadnaggyal 2136 15| mikor a Karolina-udvar felől a hadnaggyal beszélgetve a 2137 15| a hadnaggyal beszélgetve a kávéház felé jött.~ ~- Pompás 2138 15| nyájasan belémkarolt, amig a kivándorló karaván a majorság 2139 15| amig a kivándorló karaván a majorság mellett fölkanyargó 2140 15| Istennek, meg vagyok elégedve a sorsommal. Mintafeleségem 2141 15| öreg korhely meg se érdemel a jó Istentől. Annyira hű, 2142 15| Gyurka nem válaszolhatott a kérdésemre, mert az öreg 2143 15| az öreg doktor megvárta a Kal József apát urról elnevezett 2144 15| karonfogva magával vitte a hegyi ösvényen. Én a fürdőbiztossal 2145 15| vitte a hegyi ösvényen. Én a fürdőbiztossal csevegve 2146 15| csevegve haladtam fölfelé a Tamás-hegy bokrai közt, 2147 15| tele tüdővel sziva magamba a pompás levegőt, mely a tó 2148 15| magamba a pompás levegőt, mely a tó felől ideáradt. Édes 2149 15| Édes nyári délután volt, a nap sugarai eltompultak 2150 15| nap sugarai eltompultak a zöld falombok koronájában; 2151 15| távolról idáig hangzott a zuhatag egyhangu, álomba 2152 15| muzsikája. Még az előző estén a budapesti kioszk akácfái 2153 15| alatt szivtam szalmaszálon a hideg narancslevet s most 2154 15| mérföldnyire volna tőlem a divatos kultura.~ ~A villamos 2155 15| tőlem a divatos kultura.~ ~A villamos kocsik lármáját 2156 15| villamos kocsik lármáját a mohos eperfák susogása váltotta 2157 15| lombhasadékon át idáig kéklettek a napsugárban fürdő tó habjai. 2158 15| fürdő tó habjai. Látszólag a fürdőbiztos anekdotáira 2159 15| kedvtelve néztem végig megint a szép asszony gyönyörü alakján.~ ~- 2160 15| fiatal asszonyt, - szóltam a fürdőbiztoshoz.~ ~Gyurits 2161 15| ur fitymálva huzta félre a száját.~ ~- Szép, szép, 2162 15| nagyon örülnék, ha én lennék a Gyurka helyében. Azaz, hogy 2163 15| állandóan: attól mentsen meg a jó Isten minden becsületes 2164 15| csak meg, hogy susog azzal a tejfelesszáju suhanccal, 2165 15| oldala mellett kullog...~ ~A Gyurka felesége csakugyan 2166 15| felesége csakugyan nem annak a mintaasszonynak a benyomását 2167 15| annak a mintaasszonynak a benyomását tette rám, akinek 2168 15| jellemezte. Keztyüs kezét a hadnagy karjai alá füzte 2169 15| ragyogó szemmel hallgatta a sok titkot, amit a fiatalember 2170 15| hallgatta a sok titkot, amit a fiatalember a fülébe sugott. 2171 15| titkot, amit a fiatalember a fülébe sugott. A magányosan 2172 15| fiatalember a fülébe sugott. A magányosan haladó pár nem 2173 15| pár nem is vett tudomást a társaság többi tagjáról, 2174 15| beszélgetés közt haladtak fölfelé a hegyi uton, miközben Gyurkáné 2175 15| miközben Gyurkáné olykor a szerelmes asszonyok csodálkozó, 2176 15| boldog pillantásával szögezte a szemét a kisérője arcára. 2177 15| pillantásával szögezte a szemét a kisérője arcára. Ha én vagyok 2178 15| kisérője arcára. Ha én vagyok a férje, ugyancsak nem nézem 2179 15| férje, ugyancsak nem nézem a különös idillt, de Gyurka 2180 15| csevegett az öreg doktorral a Dunántul klimatikus viszonyairól.~ ~ 2181 15| szerencsésen feljutottunk a hegy ormára; a szobaleányok 2182 15| feljutottunk a hegy ormára; a szobaleányok kicsomagolták 2183 15| kicsomagolták az uzsonnakosarakat, a leányok az isteni kilátásban 2184 15| kilátásban gyönyörködtek, a doktor fehér csontbotjával 2185 15| doktor fehér csontbotjával a nyugati hegyláncok felé 2186 15| állitólag látni lehetett a bakonybéli apátság tornyát, 2187 15| kéklő hegypupot.~ ~Amig a szobalányok a rögtönzött 2188 15| hegypupot.~ ~Amig a szobalányok a rögtönzött uzsonnával foglalatoskodtak, 2189 15| uzsonnával foglalatoskodtak, a társaság hangos lárma közt 2190 15| lárma közt oszlott szét a hegyormot boritó fák között. 2191 15| hegyormot boritó fák között. A bakfisok hancurozva kergették 2192 15| hancurozva kergették egymást, a matrózsipkás urak komoly 2193 15| komoly arccal udvaroltak a mamáknak, a doktor és a 2194 15| arccal udvaroltak a mamáknak, a doktor és a fürdőbiztos 2195 15| a mamáknak, a doktor és a fürdőbiztos szivarszó mellett 2196 15| szivarszó mellett gyönyörködtek a kilátás szépségeiben. Negyedóra, 2197 15| uzsonnát végre föltálalták a buja pázsitra (még fagylalt 2198 15| akadt másfélezer méternyire a tenger szine fölött) s az 2199 15| hangos kürtszóval hivta össze a szertecsatangoló kirándulókat.~ ~ 2200 15| szertecsatangoló kirándulókat.~ ~A leányok kipirult arccal 2201 15| kipirult arccal kerültek elő a sürüségből, az öreg urak 2202 15| öreg urak is letelepedtek a kövér füre, a mamák kacérkodva 2203 15| letelepedtek a kövér füre, a mamák kacérkodva dültek 2204 15| kacérkodva dültek hátra a földre teritett plaideken, 2205 15| plaideken, csak Gyurkáné meg a hadnagy tüntek el valahol 2206 15| hadnagy tüntek el valahol a titokzatosan susogó fák 2207 15| telekkönyvvezető) több izben belefujt a havasi kürtjébe, de a szép 2208 15| belefujt a havasi kürtjébe, de a szép asszony, ugy látszik, 2209 15| ugy látszik, nem reagált a hivásra. Szeniczeyné, az 2210 15| mama, gunyosan félrehuzta a kicsiny száját.~ ~- Vajjon 2211 15| nem történt-e valami baj a kedves nejével?~ ~A leányok 2212 15| baj a kedves nejével?~ ~A leányok vihogva lökdösték 2213 15| egymást, Bossányiné pedig (a másik mama) szende ártatlansággal 2214 15| Gyurka nyugodtan szivta a cigarettáját (Istenem, hát 2215 15| hát csakugyan ily ostobák a férjek?) s öntelt mosollyal 2216 15| Gyere, hajszoljuk föl a szökevényeket... Bizonyosan 2217 15| Bizonyosan ott lesznek valahol a Kinizsi vára mellett...~ ~ 2218 15| Kinizsi vára mellett...~ ~A hegyorom tulsó felén egy 2219 15| fekete váromladék állott; a Mátyás király hires hadvezére 2220 15| király hires hadvezére valaha a balatonmelléki hegy csucsáról 2221 15| indult ki diadalmas csatáira. A romokat törpefenyők és mogyoróbokrok 2222 15| hasadékon át látni lehetett a félig beomlott kapuboltozatot, 2223 15| kapuboltozatot, melynek köveit egykor a Kinizsi paripája taposta. 2224 15| susogás hangja ütötte meg a fülünket, de Gyurka óvatosan 2225 15| de Gyurka óvatosan intett a mutatóujjával:~ ~- Vigyázz, - 2226 15| Pillantásom e percben a Kinizsi várának kapuboltjára 2227 15| majd föl nem kiáltottam a rémülettől... A szép asszony 2228 15| kiáltottam a rémülettől... A szép asszony ragyogó szemmel 2229 15| kénsárga farkasvirágot. A lábainál ott hevert a hadnagy 2230 15| farkasvirágot. A lábainál ott hevert a hadnagy s kipirulva csókolgatta 2231 15| s kipirulva csókolgatta a Gyurkáné hófehér kezét. 2232 15| kezét. Megdöbbenve néztem a barátom arcába (nagy egek, 2233 15| egek, mi fog itt történni a következő pillanatban!), 2234 15| következő pillanatban!), de a Gyurka arcáról a különös 2235 15| pillanatban!), de a Gyurka arcáról a különös látványra se tünt 2236 15| előbbi mosolygás.~ ~Megfogta a kezemet, kissé hátrahuzott, 2237 15| kissé hátrahuzott, aztán a szemével csiptetve, hangosan 2238 15| már régi óhajtása, hogy a Kinizsi-várat megnézze...~ ~ 2239 15| Kinizsi-várat megnézze...~ ~A hadnagy hirtelen felugrott 2240 15| egy-két perc mulva beléptünk a várudvarra, a szép asszony 2241 15| beléptünk a várudvarra, a szép asszony már illedelmes 2242 15| arccal beszélt neki valamit a régi épitkezésekről s bennünket 2243 15| egyszerüséggel szólott:~ ~- A nagyságos asszony minden 2244 15| minden áron látni akarta a Kinizsi vércsefészkét... 2245 15| felénk, s boldogan szaladt a tréfásan fenyegetőző ura 2246 15| Molnár gyöngéden megsimogatta a felesége rózsás arcát, aztán 2247 15| szófogadóan előresietett a hadnagygyal. Még vissza-visszanézett 2248 15| egyik ujjával), aztán eltünt a tulsó oldalra vezető gyalogösvényen...~ ~ 2249 15| csak álmomban láttam volna a furcsa jelenetet, - az egész 2250 15| nem akarta Gyurka, hogy a felesége észrevegye? Ha 2251 15| el, hogy egy idegen férfi a kezét csókolgassa? Miért 2252 15| Miért nézett vissza reá a szép asszony olyan szerelmesen? 2253 15| szerelmesen? Kérdőleg pillantottam a barátom arcába, de még mielőtt 2254 15| szólhattam volna, Gyurka a vállamra tette a kezét.~ ~- 2255 15| Gyurka a vállamra tette a kezét.~ ~- Nem érted, ugy-e? - 2256 15| asszony épp oly kevés van a világon, mint normális észjárásu 2257 15| normális észjárásu poéta. Kata a legédesebb teremtés a föld 2258 15| Kata a legédesebb teremtés a föld kerekségén, de neki 2259 15| kerekségén, de neki is megvan a maga bogara. Az a bogara, 2260 15| megvan a maga bogara. Az a bogara, hogy én nem tudom 2261 15| hogy én nem tudom megérteni a lelkét. Minthogy nincs egyéb 2262 15| közönséges lénynek tart. Ilyenkor a regénybeli férfiideál jár 2263 15| ismeretség uj reménységet kelt a szivében, hogy végre megtalálja 2264 15| kacérkodása az én malmomra hajtja a vizet, mert ha a lelkiismerete 2265 15| hajtja a vizet, mert ha a lelkiismerete fölébred, 2266 15| két-három hétre ujra átéljük a mézesheteink boldogságát. 2267 15| Pár perc mulva ott voltunk a kiránduló társaságnál, amely 2268 15| éljenzéssel fogadta. Amig a füben magunk is helyet foglaltunk, 2269 15| foglaltunk, egy pillanatig az a kérdés járt a fejemben, 2270 15| pillanatig az a kérdés járt a fejemben, vajjon Gyurka 2271 16| GRÜNT KIDOBJÁK A SZINHÁZBÓL.~ ~A szintársulatnak 2272 16| KIDOBJÁK A SZINHÁZBÓL.~ ~A szintársulatnak rosszul 2273 16| szintársulatnak rosszul ment a dolga, a megyei fiatalság 2274 16| szintársulatnak rosszul ment a dolga, a megyei fiatalság többet 2275 16| megyei fiatalság többet járt a ránk-tamási fürdőbe, mint 2276 16| ránk-tamási fürdőbe, mint a hivatalba, a lányos családok 2277 16| fürdőbe, mint a hivatalba, a lányos családok falura készülődtek, 2278 16| családok falura készülődtek, a diákokat az érettségi vizsga 2279 16| érettségi vizsga láza és a vakáció örömei izgatták. 2280 16| vakáció örömei izgatták. A tizenhattagu szintársulat 2281 16| vendéglős kegyelméből élt, a primadonna vasárnaponkint 2282 16| primadonna vasárnaponkint még a téli boájában sétálgatott, 2283 16| téli boájában sétálgatott, a hősszerelmes valami furcsa 2284 16| jelent meg délutánonkint a kávéházban. Az egész társulatot 2285 16| kávéházban. Az egész társulatot a kegyetlen nyomor polipkarjai 2286 16| látványosságszámba ment, a szinházban sokszor csak 2287 16| szinházban sokszor csak a hat önkéntes tüzoltó nézte 2288 16| önkéntes tüzoltó nézte végig a szomoru előadást. A szegény 2289 16| végig a szomoru előadást. A szegény szinészek négy hét 2290 16| becsületszóra játszották a kalabriászt, a direktorné 2291 16| játszották a kalabriászt, a direktorné bezálogositotta 2292 16| direktorné bezálogositotta a gyémánt-melltüjét, mellyel 2293 16| gyémánt-melltüjét, mellyel a sajó-szentpéteri nőegyesület 2294 16| megajándékozta. Pataky, a vén direktor, aki állitólag 2295 16| állitólag főhadnagy volt a szabadságháboruban, néha 2296 16| borotválatlanul játszotta el a Tiborcot és a párisi rongyszedőt... 2297 16| játszotta el a Tiborcot és a párisi rongyszedőt... A 2298 16| a párisi rongyszedőt... A megpróbáltatás nehéz napjai 2299 16| megpróbáltatás nehéz napjai borultak a szerencsétlen szintársulatra, 2300 16| már-már ugy volt, hogy a külvárosi korcsmáros is 2301 16| korcsmáros is fölmondja a vacsorahitelt, mikor a direktor 2302 16| fölmondja a vacsorahitelt, mikor a direktor egy délelőtt gondterhelt 2303 16| ábrázattal hivta félre Csapót, a szinházi titkárt.~ ~- Hallja 2304 16| éhenhalunk...~ ~- Ugyan, mi a frányát? - szólott Csapó 2305 16| Csapó ur türelmetlenül. - A darabok már nem hatnak, 2306 16| darabok már nem hatnak, a két énekesnőt hiába veszitjük 2307 16| hiába veszitjük össze, mert a diákoknak most más dolguk 2308 16| más dolguk van, minthogy a primadonnáért lelkesedjenek... 2309 16| hogy Fedák kisasszonyt a vasutról behozhassuk... 2310 16| publikumot..~ ~- Mennyi ma a bevétel?~ ~- Ma? Kerekszámban 2311 16| ahhoz, ha ujra megülném a jubileumomat?~ ~- A jubileumát? 2312 16| megülném a jubileumomat?~ ~- A jubileumát? Azt hiszi, hogy 2313 16| hiszi, hogy törődnek ezek a maga szinészkedésével?~ ~- 2314 16| igaz magyar ember lelkesül a nemzet megrokkant napszámosaiért... 2315 16| lesz ötven éve annak, hogy a szinpadra léptem...~ ~- 2316 16| szinpadra léptem...~ ~- A szinháza épp oly üres marad, 2317 16| jubileumát?~ ~- Számlálta ám a manó, nem én! A jubileum 2318 16| Számlálta ám a manó, nem én! A jubileum eddig minden kis 2319 16| kis városban beütött, csak a nyomorult oláhok nem lelkesedtek 2320 16| bizonyosan csöppen és végre ez a summácska is valami!...~ ~ 2321 16| végén már nem lelkesednek a kisvárosban... Még a nagy 2322 16| lelkesednek a kisvárosban... Még a nagy szinlapok árát se veszi 2323 16| szinlapok árát se veszi be, - és a garderobe-ját ugy itt fogják, 2324 16| garderobe-ját ugy itt fogják, mint a karikacsapás... Jubiláljon 2325 16| Az ur ki fogja nyomatni a szinlapokat, - szólott a 2326 16| a szinlapokat, - szólott a vén direktor szárazon, - 2327 16| vén direktor szárazon, - a többivel pedig nem törődik...~ ~ 2328 16| Csapó tehát kinyomatta a szinlapokat, melyek vastag 2329 16| hogy Sz. Pataky János, a veterán szinigazgató, junius 2330 16| évvel ezelőtt Miskolcon a szinpadra lépett. Maga Sz. 2331 16| lépett. Maga Sz. Pataky János a helyi lap tárcájában ismét 2332 16| teljes szövegében kiadta a borongós visszaemlékezést, 2333 16| közöltetni szokott, amikor a jubileumát megülte. A tárca, 2334 16| amikor a jubileumát megülte. A tárca, hangulatos bevezetés 2335 16| óhajtása ellenére hagyta ott a sárospataki liceumot. Az 2336 16| négylovas kocsin járt föl a lublói fürdőbe, a fia sokszor 2337 16| járt föl a lublói fürdőbe, a fia sokszor négy hétig is 2338 16| hétig is szalonnán élt, hogy a szinmüvészet géniuszát szolgálhassa. 2339 16| géniuszát szolgálhassa. De a nyomor nem ölte ki lelkéből 2340 16| családja kitagadja, mig ő a félszerekben és kocsiszinekben 2341 16| sötét udvari szobában... A költő ekkor sirva mondta 2342 16| müvésztársának, hogy később a csata mezején fog elhullani, „ 2343 16| János - már előre megérezte a negyvennyolcas forradalom 2344 16| napokat láttam - fejezte be a veterán szinész tárcáját - 2345 16| odajutottam öreg napjaimra, hogy a száraz kenyérért is viaskodnom 2346 16| falai közt ünnepelhetem.”~ ~A szerkesztő csillag alatt 2347 16| alatt megjegyezte, hogy a Tamásvár és Vidéke szintén 2348 16| boldognak érzi magát, amiért a veterán szinmüvész gyönyörü 2349 16| Hinni akarjuk, - irta a szerkesztőség - hogy a szinház 2350 16| irta a szerkesztőség - hogy a szinház zsufolásig megtelend 2351 16| értelmiségével s az öreg müvész a lelkes közönség tapsaival 2352 16| Vederemo.”~ ~- Hol van a koszoru? - kérdezte az ünnepelt 2353 16| kérdezte az ünnepelt direktor, a jubileumi előadás reggelén.~ ~- 2354 16| Ugy gondolom, hogy a spájzba tettük, mikor eljöttünk, - 2355 16| Sz. Pataky Róza asszony, a társulat primadonnája.~ ~ 2356 16| primadonnája.~ ~Kikeresték a müvirágokból készült koszorut, 2357 16| poros és vedlett volt már a régiségtől s melyet immár 2358 16| nyujtottak föl az ünnepeltnek a zenekarból. A koszoru nem 2359 16| ünnepeltnek a zenekarból. A koszoru nem volt már mutatós, 2360 16| drótlevelei összezsugorodtak a nedves spájzban, fehér müvirágai 2361 16| müvirágai megsárgultak, - s a direktor keserü mosollyal 2362 16| mosollyal dörmögte:~ ~- A jubiláris előadáshoz uj 2363 16| hazám, hazám - mily keserves a te napszámosaid élete!...~ ~ 2364 16| napszámosaid élete!...~ ~A primadonna kissé megtisztogatta 2365 16| ebédlő asztalára.~ ~- Mi lesz a tiszteletajándékkal, - kérdezte 2366 16| tiszteletajándékkal, - kérdezte busan a vén szinésztől, - a melltüt 2367 16| busan a vén szinésztől, - a melltüt és az ezüst evőeszközöket 2368 16| szelidebben), menj el Steinerhez, a zálogoshoz, hátha kiadja 2369 16| hátha kiadja egy estére a holmikat...~ ~ ~Félhét. 2370 16| erős léptekkel robognak be a szinpadra és a nézőtérre. 2371 16| robognak be a szinpadra és a nézőtérre. Mózes helyet 2372 16| nézőtérre. Mózes helyet foglal a pénztár mellett, Raksányi, 2373 16| pénztár mellett, Raksányi, a sánta szabó, aki esténkint 2374 16| sánta szabó, aki esténkint a jegyszedői méltóságot tölti 2375 16| szorgoskodva föl s alá jár a székek közt. Miska fölgyujtja 2376 16| székek közt. Miska fölgyujtja a petróleumlámpákat, miközben 2377 16| petróleumlámpákat, miközben a karzat lépcsőin dobogva 2378 16| szakácsné és iparoslegény. A zenekar - mely teljes létszámában 2379 16| hangosan cincogni kezd s a teremben a festék és petróleum 2380 16| cincogni kezd s a teremben a festék és petróleum különös 2381 16| különös illata terjeng...~ ~A kulisszák mögött eleven 2382 16| eleven élet folyik. Csapó a kellékeket rendezi, az ünnepelt 2383 16| ünnepelt alsónadrágban pöröl a becsipett bonvivanttal, 2384 16| bonvivanttal, egy asztalon a melltü és az evőeszközök 2385 16| evőeszközök etuije, melyet a kegyetlen Steiner nagy 2386 16| előadás végéig, de azzal a világos kikötéssel, hogy 2387 16| megbizható embere őrködni fog a szinpadon... Az első vendégek 2388 16| csakugyan ők hatan: Steiner, a felesége és a négy gyermek... 2389 16| Steiner, a felesége és a négy gyermek... Ők hangosan 2390 16| hangosan foglalnak helyet a támlásszékeken, a várható 2391 16| helyet a támlásszékeken, a várható szellemi élvezet 2392 16| még többen is megjelentek a homályos nézőtéren: Hupka, 2393 16| homályos nézőtéren: Hupka, a káptalan agglegény-ügyvédje, 2394 16| két varrókisasszony, - aki a direktorné toalettjeit igazitja - 2395 16| Schafarik ur és neje (a direktor házigazdái), majd 2396 16| sor megtelik valahogy, de a többiről szomoruan merednek 2397 16| többiről szomoruan merednek föl a szinpadra a cédulák fekete 2398 16| merednek föl a szinpadra a cédulák fekete számai... 2399 16| fekete számai... Maga ur, a sugó, öt perccel félhét 2400 16| óramutató lassankint eléri a hét órát, de több vendég 2401 16| több vendég nem jelenik meg a nézőtéren. Csapó hangtalanul 2402 16| hangtalanul kémlelődik ki a leslyukon, mindegyre csak 2403 16| Kupkát, Schafarikékat és a lármázó gyermekeket látja... 2404 16| lármázó gyermekeket látja... A hét forint ötven krajcár 2405 16| és kaszáltam volna...~ ~A várakozást meghosszabbitják 2406 16| perccel, - de Raksányinak, a jegyszedőnek semmi dolga 2407 16| többé... Már negyednyolc, a mutató már a félhez is veszedelmesen 2408 16| negyednyolc, a mutató már a félhez is veszedelmesen 2409 16| veszedelmesen közeledik, - a nézőtérről még mindig csak 2410 16| nézőtérről még mindig csak a Steiner-gyerekek rakoncátlan 2411 16| ábrázattal ballag ki az öltözőből a szinpadra... A vad ember 2412 16| öltözőből a szinpadra... A vad ember dühösen néz körül 2413 16| megpillantja Grün urat, aki a melltüt és az evőeszközöket 2414 16| Mit keres itt? - förmed a kis mosolygó emberkére.~ ~ 2415 16| alázatosan vigyorog.~ ~- A holmik miatt... a zálogházból... 2416 16| vigyorog.~ ~- A holmik miatt... a zálogházból... a Steiner 2417 16| miatt... a zálogházból... a Steiner ur üzletéből... 2418 16| visszavinni az ékszereket a Steiner ur lakására...~ ~ 2419 16| János oroszlánként kapja föl a fejét, egy pillanatig félelmetesen 2420 16| ezüstnemüek fekete bőrtokját s a kicsiny ember lábához lóditja... 2421 16| ember lábához lóditja... És a Duval Armand lesujtó pózával 2422 16| Armand lesujtó pózával dörgi a szerencsétlen Grün fülébe:~ ~- 2423 16| minden itt van... vigye... És a gazdája öt perc alatt pereputtyostul 2424 17| AZ ÖNGYILKOS.~ ~A társaság, mely csupa előkelő 2425 17| éjfélfelé fiakkereken hajtat be a budai korcsmából a városba. 2426 17| hajtat be a budai korcsmából a városba. Vagy nyolcan vannak: 2427 17| udvari-tanácsos-képviselő, aki a bankban igazgatósági tag 2428 17| megengedheti magának azt a fényüzést, hogy a családját 2429 17| magának azt a fényüzést, hogy a családját Blankenberghába, 2430 17| Jókedvüek és kissé korállják még a lefekvést.~ ~A BANKIGAZGATÓ: 2431 17| korállják még a lefekvést.~ ~A BANKIGAZGATÓ: Tudjátok mit, 2432 17| Éjfél után is fogadsz?~ ~A BANKIGAZGATÓ: Az olyan agglegény-háztartásban, 2433 17| inasom mindig el van készülve a vendégre...~ ~AZ EGYIK SZALMAÖZVEGY: 2434 17| nem férfi-vendégre...~ ~A BANKIGAZGATÓ: Oh, te nagyon 2435 17| hogy optimista vagy! (A kocsishoz.) Sándor, haza!~ ~ 2436 17| kocsishoz.) Sándor, haza!~ ~A KOCSIS (snájdig galoppban 2437 17| snájdig galoppban bekanyarodik a Dunapartra. A többi kocsi 2438 17| bekanyarodik a Dunapartra. A többi kocsi utána).~ ~A 2439 17| A többi kocsi utána).~ ~A fiakkerek megállnak a bankigazgató 2440 17| A fiakkerek megállnak a bankigazgató dunaparti háza 2441 17| bankigazgató dunaparti háza előtt. A házmester, aki kaput nyit, 2442 17| babonás tisztelettel köszönti a társaságot s előresiet az 2443 17| csöngessen. Pár pillanat mulva a fejedelmi lakás fényárban 2444 17| lakás fényárban uszik s a két inas oly frissen sürög-forog, 2445 17| volna föl az álmából.~ ~A BANKIGAZGATÓ (fölnyitja 2446 17| BANKIGAZGATÓ (fölnyitja a szivaros asztalt, melynek 2447 17| asztalt, melynek rekeszeiben a kanonok-cingulusos havannák 2448 17| kanonok-cingulusos havannák s a hüvelykujjvastagságu egyiptomi 2449 17| amig rám nem virrad... A nyári alvás egyáltalában 2450 17| egyáltalában csak rossz szokás: a természet talán nem is kivánja 2451 17| természet talán nem is kivánja a szervezettől, hogy juliusban 2452 17| Nekem mindig fáj másnap a derekam, ha tizenegy után 2453 17| mostanában sokat fájhat a derekad.~ ~ELSŐ SZALMAÖZVEGY: 2454 17| Kéjesen nyujtózkodik.)~ ~A BANKIGAZGATÓ: Urak, parancsoljatok 2455 17| BANKIGAZGATÓ: Urak, parancsoljatok a bowleból. Ha valaki netalán 2456 17| Mindenki élvezettel szürcsöli a pompás, hideg italt, amelyben 2457 17| szamócaszemek uszkálnak. Néhányan a kártyaasztal mellé telepednek, 2458 17| egymást. Senkise törődik a pénzzel, hát igen jól mulatnak.~ ~ 2459 17| AZ UDVARI TANÁCSOS (kinéz a nyitott ablakon): Milyen 2460 17| gyönyörü éjszaka! Nézzétek a Dunát s a százféle lángnüánszot, 2461 17| éjszaka! Nézzétek a Dunát s a százféle lángnüánszot, ami 2462 17| százféle lángnüánszot, ami a sötét vizben visszatükröződik. 2463 17| tudjuk méltányolni... Ezért a látványért, ha például Svédországban 2464 17| vagy ezer kilométert...~ ~A BANKIGAZGATÓ: Nézz csak 2465 17| Promontor felé, ahol azok a vöröses tüzpontok látszanak!~ ~ 2466 17| aludni szeptemberben!~ ~A Duna felől a nyitott ablakon 2467 17| szeptemberben!~ ~A Duna felől a nyitott ablakon át egyszerre 2468 17| hang megszólal: Tot svimt a’! A parton állók magukból 2469 17| megszólal: Tot svimt a’! A parton állók magukból kikelve 2470 17| magukból kikelve mutogatnak a sötét folyam felé.~ ~- Ott 2471 17| Oldozzák hát meg már azt a csónakot!~ ~Két ember beleül 2472 17| csónakot!~ ~Két ember beleül a csónakba s a viz közepe 2473 17| ember beleül a csónakba s a viz közepe felé evez. A 2474 17| a viz közepe felé evez. A többiek még jobban kiabálnak.~ ~ 2475 17| TANÁCSOS: Valaki beleugrott a Dunába!~ ~A KÁRTYÁZÓK (fölugrálnak): 2476 17| Valaki beleugrott a Dunába!~ ~A KÁRTYÁZÓK (fölugrálnak): 2477 17| TANÁCSOS: Ott mennek már a csáklyások a csónakon! Ni, 2478 17| mennek már a csáklyások a csónakon! Ni, csak, most 2479 17| Ni, csak, most bukkan föl a viz alól! Szent isten, hogy 2480 17| Szent isten, hogy kalimpál a kezével, lábával.~ ~A BANKIGAZGATÓ: 2481 17| kalimpál a kezével, lábával.~ ~A BANKIGAZGATÓ: Mingyárt megcsipik.~ ~ 2482 17| valami pontyot. Már jön a csónak kifelé.~ ~ELSŐ SZALMAÖZVEGY: 2483 17| akart öngyilkos lenni?~ ~A BANKIGAZGATÓ (a részvét 2484 17| lenni?~ ~A BANKIGAZGATÓ (a részvét hirtelen rohamától 2485 17| sok rettenetes nyomor van a világon, amiről a legtöbben 2486 17| nyomor van a világon, amiről a legtöbben nem is tudunk! 2487 17| édes, szép juliusi éjszakán a halálba kerget. Mikor odafönn 2488 17| halálba kerget. Mikor odafönn a csillagok ragyognak, szép 2489 17| mosolyogva csábitják magukhoz a férfiakat: ilyenkor a hideg, 2490 17| magukhoz a férfiakat: ilyenkor a hideg, piszkos, sötét viz 2491 17| jól érezzük magunkat!~ ~A BANKIGAZGATÓ (habozva): 2492 17| Leküldöm az inast és megüzenem a rendőröknek, hogy hozzák 2493 17| rendőröknek, hogy hozzák ide azt a szegény, kihalászott fickót. 2494 17| amig fölhozzák, telefonálok a professzoromért.~ ~ELSŐ 2495 17| TANÁCSOS: Meg kell tenni!~ ~A BANKIGAZGATÓ (az inashoz): 2496 17| Sándor, le fogsz menni a partra és megmondod a rendőrnek, 2497 17| menni a partra és megmondod a rendőrnek, hogy azt a szerencsétlen 2498 17| megmondod a rendőrnek, hogy azt a szerencsétlen embert hozzák 2499 17| Az inasok távoznak, hogy a parancsot teljesitsék. Az 2500 17| négy markos ember elhozza a bankigazgató lakására. Gyorsan 2501 17| aranysipkás mentő fölgombolja a kabátját, egy másik mesterséges 2502 17| lélegzést végeztet vele. A társaság sápadtan és hallgatva 2503 17| és hallgatva állja körül a divánt.~ ~Az öngyilkos 35- 2504 17| gérokkjáról még mindig csöpög a viz. Deresedő haja sárosan 2505 17| Deresedő haja sárosan tapad a homlokára. Igen halavány 2506 17| kocsin Ruzsényi professzor. A mentők mély meghajlással 2507 17| ember szivére helyezi.~ ~A TANÁR: Mindjárt magához 2508 17| TANÁR: Mindjárt magához tér. A hideg fürdő nem ártott meg 2509 17| ÖNGYILKOS (lassan fölnyitja a szemét s ugy néz körül, 2510 17| s ugy néz körül, mintha a gondolatai ezer mértföldnyire 2511 17| vonul végig az arcán).~ ~A BANKIGAZGATÓ (gyöngéden): 2512 17| ne gondoljon semmire.~ ~A TANÁR: Félóra mulva akár 2513 17| mulva akár elhuzathatja a nótáját a cigánnyal.~ ~AZ 2514 17| akár elhuzathatja a nótáját a cigánnyal.~ ~AZ ORVOSNÖVENDÉKEK ( 2515 17| szolgálatkészen földerülnek).~ ~A BANKIGAZGATÓ: Akar egy pohárka 2516 17| egyik inas cognacot önt a szájába).~ ~ELSŐ SZALMAÖZVEGY: 2517 17| be szörnyen fázom!...~ ~A BANKIGAZGATÓ: Mi kezdődik 2518 17| nyomorgunk, azóta, hogy a Hades-től elbocsátottak... 2519 17| egyik tárnából kifogyott a szén s az üzem háromnegyed 2520 17| TANÁCSOS: Milyen hivatala volt a Hades-nél?~ ~AZ ÖNGYILKOS: 2521 17| kerestem egy forintot... a feleségem... a porontyom 2522 17| forintot... a feleségem... a porontyom éhezik... Már 2523 17| Nem tudom tovább nézni azt a nyomoruságot, nem tudom, 2524 17| Oh istenem, hogy vacog a fogam...~ ~MIND (megindulva 2525 17| MIND (megindulva nézik).~ ~A TANÁR: Na, igyék még egy 2526 17| cognacot!~ ~AZ ÖNGYILKOS: Az a szegény, négyhónapos csöppség 2527 17| olyan rémesen zöld, mint az a viz odakünn... (Görcsösen 2528 17| Görcsösen összerázkódik).~ ~A BANKIGAZGATÓ (szeliden megsimogatja 2529 17| holnap jelentkezni fog nálam a Közgazdasági Bankban... 2530 17| majd gondoskodom róla, hogy a jövőjüket biztositsák... 2531 17| lázasan csillogó szemmel nézi a bankigazgatót).~ ~AZ UDVARI 2532 17| minden pénz nélkül...~ ~A TÖBBIEK (a nemeslelküség 2533 17| pénz nélkül...~ ~A TÖBBIEK (a nemeslelküség egy rohamától 2534 17| Oh istenem, istenem...~ ~A BANKIGAZGATÓ: Odakünn állnak 2535 17| BANKIGAZGATÓ: Odakünn állnak a fiakkerek, az egyik majd 2536 17| az egyik majd hazaviszi a családjához... Sándor, el 2537 17| harapni valót, hogy azoknak a szegényeknek is legyen odahaza... 2538 17| holnap jelentkezni fog nálam a bankban...~ ~Az öngyilkos 2539 17| öngyilkos kezet akar csókolni a bankigazgatónak, aki a merényletet 2540 17| csókolni a bankigazgatónak, aki a merényletet szerencsésen 2541 17| szerencsésen elháritja magától. A mentők kocsira segitik a 2542 17| A mentők kocsira segitik a boldogságában ájuldozó embert, 2543 17| inas részvevően melléje ül. A fiakker elrobog. Mindenki 2544 17| rágyujt egy szivarra.~ ~A BANKIGAZGATÓ: Egy embert 2545 17| És milyen boldoggá tettük a szegényt!~ ~ELSŐ SZALMAÖZVEGY: 2546 17| éhező gyermekéről beszélt!~ ~A TANÁR (néhányat szippant 2547 17| TANÁR (néhányat szippant a szivarjából, csöndesen bólogat, 2548 17| kicsike lelket visszarántottak a kárhozat széléről, egy kétségbeesett 2549 17| fáradtak és lefeküsznek, - ez a szerencsétlen talán egy 2550 17| megakadályozták. Megesett rajta a szivük, mert - talán először 2551 17| szemtől-szembe találkoztak az igazi, a félelmetes nyomorral. Ha 2552 17| ujságban olvasnak róla, a szemük unottan siklik át 2553 17| szemük unottan siklik át a banális sorokon, anélkül, 2554 17| banális sorokon, anélkül, hogy a szánalomnak csak egy 2555 17| nélkül pusztul el, mert a véletlen nem hozza az utjukba 2556 17| véletlen nem hozza az utjukba a jókedvük, a részvétük, a 2557 17| hozza az utjukba a jókedvük, a részvétük, a sajnálkozásra 2558 17| a jókedvük, a részvétük, a sajnálkozásra hajló hangulatuk 2559 17| hagyja önöket, ez az egy a szivükhöz szólt, mert a 2560 17| a szivükhöz szólt, mert a valóságban látták. A jótékonyságuknak 2561 17| mert a valóságban látták. A jótékonyságuknak nincs meg 2562 17| mi orvosok mondanók: ez a részvét nem krónikus erény, 2563 17| akut roham. És lássák, az a baj, hogy nálunk minden 2564 17| ilyen.~ ~AZ UDVARI TANÁCSOS: A professzor ur pesszimista, 2565 17| mindig. Kérdezze meg csak azt a szegény embert, hogy mi 2566 17| szegény embert, hogy mi a véleménye rólunk?~ ~A TANÁR: 2567 17| mi a véleménye rólunk?~ ~A TANÁR: Az a szegény ember 2568 17| véleménye rólunk?~ ~A TANÁR: Az a szegény ember jól járt, 2569 17| méltóságtok előtt ugrott a vizbe. De ha az öngyilkossági 2570 17| alkalmasint soha sem éri meg azt a szerencsét, hogy az igazgató 2571 17| az igazgató ur szine elé, a dupla zöld ajtókon belül 2572 17| kerüljön.~ ~AZ UDVARI TANÁCSOS (a tanár vállára üt): Öregem, 2573 17| összeszedelőzködnek és mennek. A kocsik végigrobognak a derengő 2574 17| A kocsik végigrobognak a derengő utcákon.~ ~ELSŐ 2575 18| Képzelj egy reggeliző terrászt a wörthi tó partján, kilátással 2576 18| wörthi tó partján, kilátással a csodás kék vizre, mely oly 2577 18| oly közeli rokonságban áll a mi Balatonunkkal, s melyen 2578 18| izmos kis lurkók eveznek a délelőtti verőfényben Maria-Wörth 2579 18| verőfényben Maria-Wörth felé. A terraszon szalmakalapos, 2580 18| fiatal asszonyok kenegetik a vajat a körülöttük hancurozó, 2581 18| asszonyok kenegetik a vajat a körülöttük hancurozó, éhes 2582 18| ördögöknek, néhány komoly öregur a frissen érkezett Pester 2583 18| regénynyel és kézimunkával a kezében, vig lármával készülődik 2584 18| vig lármával készülődik a tópartra, ahol a hófehérbe 2585 18| készülődik a tópartra, ahol a hófehérbe öltözött aranyifjuság 2586 18| érthető izgatottsággal lebzsel a szellős bazárépület körül. 2587 18| vizcsobogás hallatszik a terraszra s a zafiros vizben 2588 18| hallatszik a terraszra s a zafiros vizben feltünnek 2589 18| zafiros vizben feltünnek a legelső selyemtrikók. És 2590 18| teremtés hajol nagy komolyan a levélpapirja fölé s mig 2591 18| aki az asztal tulsó sarkán a körmeit fényesiti. A bájos 2592 18| sarkán a körmeit fényesiti. A bájos kis teremtés - mint 2593 18| e sorok szerény irója, a körmeit fényesitő fiatal 2594 18| fényesitő fiatal ur pedig, a saját, esküvel megerősitett 2595 18| megerősitett vallomása szerint, a földkerekség legboldogabb 2596 18| aki három nappal ezelőtt a tekintélyes férji méltósággal 2597 18| nyugodt leányéletem ugy letünt a semmiségbe, akár a hófehér 2598 18| letünt a semmiségbe, akár a hófehér leányszoba, a meghatott 2599 18| akár a hófehér leányszoba, a meghatott rokonok s szegény 2600 18| három nappal ezelőtt, s a titokzatos kulisszatologatók, 2601 18| gyorsasággal állitották föl a második felvonás hátsó függönyét 2602 18| fehércipős gavallérok sürgölődnek a nyári délelőtt verőfényében. 2603 18| széditő gondolat-e, hogy ebben a környezetben a te szegény 2604 18| hogy ebben a környezetben a te szegény barátnőd játssza 2605 18| szegény barátnőd játssza a legfőbb és a legfontosabb 2606 18| barátnőd játssza a legfőbb és a legfontosabb szerepet?~ ~ 2607 18| töltöttünk? Meghatva borultál a nyakamba, megesküdtél, hogy 2608 18| csinos utazóruhámra, mely a te szemedben a legnagyobb 2609 18| utazóruhámra, mely a te szemedben a legnagyobb földi boldogságot 2610 18| boldogságot jelentette. Akkor, ott a szerteszét heverő ruhák, 2611 18| furcsa vallomást sugtam a füledbe. Ezt sugtam:~ ~- 2612 18| valamennyi bölcseség, amit a hat felsőben tanultunk. 2613 18| felsőben tanultunk. Sőt a doktori diplománál és a 2614 18| a doktori diplománál és a százezer koronás hozománynál 2615 18| csodálkozva.~ ~- Az axióma ez: a férfiak sohase azt a lányt 2616 18| ez: a férfiak sohase azt a lányt veszik feleségül, 2617 18| teremtés és szivből örülnék a boldogságodnak, hát megigérem, 2618 18| hamarosan el fogom mesélni neked a házasságom történetét.~ ~ 2619 18| házasságom történetét.~ ~Mint a régi regényirók mondják, 2620 18| szibériai hósivatag fehérlett, a fiatal lányok kékrefagyott 2621 18| kékrefagyott orral siettek a korcsolyapálya felé s az 2622 18| csengős tarantászok robogtak a kopár liget fái közé. Szegény 2623 18| korona hozományt mondhatott a magáénak a világegyetem 2624 18| hozományt mondhatott a magáénak a világegyetem mérhetetlen 2625 18| Munkácsy-utcai villában. A villa egy szerencsés barátnőjének 2626 18| ezelőtt. Szerda volt, mikor a Munkácsy-utcai házat jókedvü 2627 18| lányok kacagása verte föl, a szalonban fölszedték a szőnyegeket, 2628 18| a szalonban fölszedték a szőnyegeket, nagy szivarok 2629 18| nagy szivarok füstje szállt a pompás ebédlő levegőjébe 2630 18| pompás ebédlő levegőjébe s a zongorát néha ropogós cigánymuzsika, 2631 18| brilliáns mellgombok csillogtak, a mamák viharos érdeklődést 2632 18| érdeklődést szimuláltak a szinház, az irodalom és 2633 18| szinház, az irodalom és a művészet iránt, az öregebb 2634 18| iránt, az öregebb gavallérok a serdületlen bakfisok körül 2635 18| fagylaltot hordott szét, mikor a század legelegánsabb redingotja 2636 18| legelegánsabb redingotja a szalon ajtajában megjelent. 2637 18| szalon ajtajában megjelent. A redingot-t egy ifju képviselő 2638 18| egy negyedórára megjelent a női bájosság e szigetén, 2639 18| mosolylyal siklott végig a táncoló párokon, akik e 2640 18| találnak. Hogy imponált volna a sok éretlen lány a komoly 2641 18| volna a sok éretlen lány a komoly politikusnak, aki 2642 18| aki pár órával ezelőtt még a miniszterelnök kezét szorongatta! 2643 18| Mikor szerény barátnődet az a szerencse érte, hogy a magyar 2644 18| az a szerencse érte, hogy a magyar Pittet be mutatták 2645 18| Pittet be mutatták neki, a redingot, a nyakkendőbe 2646 18| mutatták neki, a redingot, a nyakkendőbe szurt gyöngyszem, 2647 18| aranykeretes csiptető, s a tengeralattjáróra emlékeztető 2648 18| lakktopán gőgösen megcsillogott a lámpák fényében, a hidegen 2649 18| megcsillogott a lámpák fényében, a hidegen tekintgető, acélszinü 2650 18| szem pedig világosan azt a gondolatot fejezte ki, hogy 2651 18| fejezte ki, hogy e földön a fiatal leány a legfölöslegesebb 2652 18| e földön a fiatal leány a legfölöslegesebb teremtés. 2653 18| Oly szemmellátható volt ez a gondolat, hogy e sorok szerény 2654 18| kicsisége tudatában, bizvást a parkett alá sülyedhetett 2655 18| tette; nyugodtan ott maradt a helyén, kissé elpirult, 2656 18| kegyelmes urral, hiába álmodozol a piros bársonyszékről, hiába 2657 18| holnap körülnézhetek már a pesti villanegyedben, hogy 2658 18| rögtön leszögezem, hogy a leendő Bismarck már tiz 2659 18| jelenségek közé, az alakomon, a tisztességes teint-emen 2660 18| csodálatosan megnyugtató hatása van a férfiakra, nem igen van 2661 18| ismerem az ellenség gyöngéit. A tulzott elragadtatást, a 2662 18| A tulzott elragadtatást, a cukordinnye-befőtthöz 2663 18| bizvást állithatom, hogy a pillantáshoz való aranyfedezet 2664 18| aranyfedezet abszolute nincs meg a szivem trézorjaiban. (Mit 2665 18| trézorjaiban. (Mit szólsz ehhez a hasonlathoz? Nem volna ez 2666 18| akárhányszor megállapitottam már a tükörből, hogy ebben a pillantásban 2667 18| már a tükörből, hogy ebben a pillantásban minden benne 2668 18| kiváncsiság és meghatottság, a figyelemnek valami hizelgő 2669 18| idején Szent Ilona szigetén. A magyar Bethmann-Hollweg 2670 18| felült tiz perc mulva ennek a pillantásnak; gőgös diplomata-arca 2671 18| elragadtatással néztek rám a csiptető kristályüvegje 2672 18| után letelepedett mellém a zongora mellett álló üres 2673 18| szemmelláthatólag kifejezte a boldogságot, mely e nagy 2674 18| mely hizelgőim szerint a connaughi hercegnőére emlékeztet, 2675 18| hercegnőére emlékeztet, ragyogott a büszkeségtől és a megelégedéstől. 2676 18| ragyogott a büszkeségtől és a megelégedéstől. Hazám nagy 2677 18| gyönyörüséggel nézte ezt a naiv lelkesedést, aztán 2678 18| Bizonyos vagyok benne, hogy a képviselőházban távolról 2679 18| elmondta az életrajzát, a családi viszonyát, terveit 2680 18| családi viszonyát, terveit a közeli és távoli jövőről, 2681 18| jövőről, megismertetett a reményeivel és az ambicióival, 2682 18| érdeklődött az izlésem felől, s a hosszu tárgyalást végre 2683 18| hosszu tárgyalást végre azzal a rezümével fejezte be, hogy 2684 18| rezümével fejezte be, hogy a fiatal lányok közt is akadnak 2685 18| intelligens lelkek. Ha azt a szerény, egyszerü és meghatott 2686 18| affektáló legény, aki bennem, a tizenhárompróbás csirkefogóban, 2687 18| tizenhárompróbás csirkefogóban, a naiv és elszéditett bakfist 2688 18| elszéditett bakfist látta.~ ~A legközelebbi hetek eseményeiről 2689 18| is elképzelheted. Kétszer a jégen, egyszer Gerbeaudnál 2690 18| rögtön elöntötte arcomat az a láng, amit legtalálóbban 2691 18| sokkal nagyobb ajándék, mint a szépség vagy a gazdagság, 2692 18| ajándék, mint a szépség vagy a gazdagság, s annak a nőnek, 2693 18| vagy a gazdagság, s annak a nőnek, akit az istenek ezzel 2694 18| nőnek, akit az istenek ezzel a talentummal megáldottak, 2695 18| kevesebb félnivalója van a jövőjétől, akár a legelőkelőbb 2696 18| félnivalója van a jövőjétől, akár a legelőkelőbb bankigazgatók 2697 18| gondolt volna hát hasonlót ez a drága, hiu és önbizalomtól 2698 18| zsurfecsegés után amugy is abban a tévhitben élt, hogy minden 2699 18| hogy minden fiatal lánynak a lelkébe lát! Oh szegény, 2700 18| Bandi ujabb beszédet mondott a képviselőházban, s én, aki 2701 18| tiz óra előtt ott voltam a karzaton. Édesanyám, aki 2702 18| sokkal inkább tisztában van a gyermeke lényével, mint 2703 18| gyermeke lényével, mint a házában megforduló férfiak, 2704 18| kérdésekkel, szó nélkül otthagyta a háztartását s francia márkinőnek 2705 18| öltözködve foglalt helyet a kényelmetlen zsöllyében, 2706 18| kényelmetlen zsöllyében, mely alatt a politika arénája elterül. 2707 18| komoly áhitattal pihent a szenzációs császárkabáton, 2708 18| arról az unalomról, mely a hosszu beszéd alatt elfogott; 2709 18| hosszu beszéd alatt elfogott; a szemhéjaim leragadtak az 2710 18| leragadtak az álmosságtól, a szürke szavak őszi zápor 2711 18| ajkaim szinte megmerevedtek a visszafojtott ásitástól. 2712 18| és vitézül kiálltam ezt a megpróbáltatást is, miközben 2713 18| Bandi később feljött a karzatra, udvariasan kezet 2714 18| pedig kissé megilletődve a szemembe nézett. Mit mondjak 2715 18| neked? Ha azt mondom, hogy a bámulat és a rajongás extázisával 2716 18| mondom, hogy a bámulat és a rajongás extázisával tekintettem 2717 18| rá, mélyen alul maradok a valóságon; ezt a pillantást 2718 18| maradok a valóságon; ezt a pillantást talán csak azok 2719 18| gazdátlan kutyuskát zord télidőn a házukba fogadnak.~ ~A döntő 2720 18| télidőn a házukba fogadnak.~ ~A döntő ütközetre március 2721 18| március kilencedikén került a sor, egy havas, hideg alkonyaton, 2722 18| gyertyákként csillogtak ki a körutak ivlámpái. A Lipót-köruton - 2723 18| csillogtak ki a körutak ivlámpái. A Lipót-köruton - mint egy 2724 18| dobogó szivére szoritja. A szép gyermek ugy érzi magát, 2725 18| gyermek ugy érzi magát, mint a katona, aki eszeveszett 2726 18| Terézia-rendjellel fogják megjutalmazni a bátorságáért, mint arra, 2727 18| fehér csontgombot, halkan a jó istenkéhez fohászkodik, 2728 18| ajakkal áll egy pillanatig a fehérkötényes inas előtt, 2729 18| tehát, muffját reszketve a szivéhez szoritja, majd 2730 18| igy szól:~ ~- Itthon van a képviselő ur?~ ~- Itthon, 2731 18| Itthon, kisasszony, - mondja a fehérkötényes legény, aki 2732 18| szalonban áll, s ugy érzi, hogy a könyvek, a szobrok, a nippek, 2733 18| ugy érzi, hogy a könyvek, a szobrok, a nippek, az inasok 2734 18| hogy a könyvek, a szobrok, a nippek, az inasok ördögmalom 2735 18| férfi oly tágra nyitja föl a szemét, mintha a föld megnyilt 2736 18| nyitja föl a szemét, mintha a föld megnyilt volna előtte 2737 18| meg vulkán ömlött volna a szőnyeges uriszobába. Az 2738 18| hölgy érzi, hogy minden a következő pillanattól függ, 2739 18| ekkor - hálával eltelve a jó isten iránt, aki nemcsak 2740 18| isten iránt, aki nemcsak a sziklákból, hanem a lányszemekből 2741 18| nemcsak a sziklákból, hanem a lányszemekből is tud alkalomadtán 2742 18| fuldokolva, kissé meghatva is a saját vakmerőségétől, ezt 2743 18| maga is elhagy, még ma este a Dunának megyek! Férjhez 2744 18| menjek, akit nem szeretek. A kétségbeesés hajtott magához, 2745 18| annyira sajnálom magamat!~ ~A zokogásom betölti a szobát, 2746 18| magamat!~ ~A zokogásom betölti a szobát, a szemem vörös, 2747 18| zokogásom betölti a szobát, a szemem vörös, a vállaim 2748 18| szobát, a szemem vörös, a vállaim reszketnek, - de 2749 18| reszketnek, - de egy pillantás a tükörbe meggyőz, hogy ez 2750 18| tükörbe meggyőz, hogy ez a Niobe-póz nem is áll éppen 2751 18| éppen rosszul az arcomhoz. A leendő államférfi valószinüleg 2752 18| véleményen van, legalább a villogó pillantása ezt sejteti 2753 18| habozik, az arca pirossá lesz, a kezével valami egészen furcsa 2754 18| kezd. Oh, milyen más most a hangja, mint a multkor, 2755 18| más most a hangja, mint a multkor, mikor a szeszfőzőkről 2756 18| hangja, mint a multkor, mikor a szeszfőzőkről és a fináncokról 2757 18| mikor a szeszfőzőkről és a fináncokról beszélt!~ ~- 2758 18| szépen abba fogja hagyni a sirást és okos nagylánynyá 2759 18| elkezdem!~ ~Leülök, megtörlöm a szememet és mosolyogni kezdek, 2760 18| mosolyogni kezdek, mint a kisliba, akit egy jószivü 2761 18| kisbaba vagy te, mint én, akit a naiv babusgatásoddal megvigasztalsz!~ ~ 2762 18| Akarsz még többet tudni? A fantáziámból, nagy nógatásra, 2763 18| nógatásra, végre előkerült a szerelmes vezérigazgató, 2764 18| mára kelengyémet késziti, s a kávéskanálnyi arzénikum, 2765 18| kávéskanálnyi arzénikum, amit a fiókomban tartogatok, arra 2766 18| mindenáron férjhez adnak. A magyar Bethmann-Hollweg 2767 18| szivdobogással várakoztam a fináléra, - nagynehezen 2768 18| mégis csak fölemelkedett a helyzet magaslatára, s vakmerően 2769 18| sirási rohamok közt hajtottam a vállára, kezem a fölborzolt 2770 18| hajtottam a vállára, kezem a fölborzolt haja közt babrált 2771 18| hogy kettőnk közül te vagy a nagyobb politikus?~ ~Igy 2772 18| És most, ahogy itt ülök a wörthi tó partján, s lopva 2773 18| arcára, ugy érzem, hogy azt a borzasztó lépést csakugyan 2774 18| borzasztó lépést csakugyan a jó isten sugallta nekem. 2775 18| sugallta nekem. Most az a hitem, hogy ezt a nagy gyereket 2776 18| Most az a hitem, hogy ezt a nagy gyereket már a legelső 2777 18| ezt a nagy gyereket már a legelső pillanattól fogva 2778 18| hires embert faragok belőle. A kettőnk eszéből majd csak 2779 19| A HÜTLENEK.~ ~Néhány év előtt 2780 19| év előtt sokat bolyongtam a Balatonon. Nekem is, mint 2781 19| sülve jelenjek meg ismét a főváros utcáin. A fiumei 2782 19| ismét a főváros utcáin. A fiumei olasz matrózok, kik 2783 19| tavasszal Braziliáig járnak a Lloyd hajóin, az aszófői 2784 19| operett-nóták mellett ebédeltek a fürdőhely vendégei. A yacht-klub 2785 19| ebédeltek a fürdőhely vendégei. A yacht-klub pénztáros kisasszonyát 2786 19| hogy jegyet adjon, mert a mozdulatlan, kék viz mellékén 2787 19| lélek aludt ebben az órában. A vizen egyetlen fodor sem 2788 19| egyetlen fodor sem libben meg, a fürdőház hosszu hidján egyetlen 2789 19| egyetlen szellő sem bántotta a kiaggatott, vérvörös uszóruhákat.~ ~ 2790 19| vérvörös uszóruhákat.~ ~A partok rózsáit öntözte néhány 2791 19| néhány kertészlegény, de a matrózok, a halászok, a 2792 19| kertészlegény, de a matrózok, a halászok, a horgászó fiuk, 2793 19| a matrózok, a halászok, a horgászó fiuk, sőt maguk 2794 19| horgászó fiuk, sőt maguk a halak is békésen szenderegtek. 2795 19| Néha átmentünk Tihanyba, a kápolna gyönyörü ablakából 2796 19| pillanatra végigtekintettünk a hosszu tó sikján, ittunk 2797 19| ittunk egy korty friss vizet a kolostor zölddel befuttatott 2798 19| hogy bezárjam magam ebbe a nyugalmas kolostorba, melynek 2799 19| partját szünetlenül mossák a langyos, simulékony habok. 2800 19| simulékony habok. Irigyeltem a szerzeteseket, akik ötszázéves 2801 19| breviáriumokat forgatnak s a tél fehér világában mint 2802 19| kisérteties árnyak suhannak el a templom elhagyott kövein.~ ~ 2803 19| hogy néha mitsem vártam a jövőtől? Átkoztam a civilizációt, 2804 19| vártam a jövőtől? Átkoztam a civilizációt, mely az ő 2805 19| tombolák alkalmával. Bántottak a keringők, a gyógyterem kivilágitott 2806 19| alkalmával. Bántottak a keringők, a gyógyterem kivilágitott 2807 19| gyógyterem kivilágitott ablakai, a délutáni tarokkpartiek, 2808 19| délutáni tarokkpartiek, a kut körül való egyhangu 2809 19| egyhangu hajnali séta. Futottam a pongyola reggeli kalapok 2810 19| pongyola reggeli kalapok elől, a selyembluzok idegessé tettek. 2811 19| gyorsan igazitott egyet a spinacker-en, a main top 2812 19| igazitott egyet a spinacker-en, a main top sail-en, s kis 2813 19| cutterunk pár pillanat mulva a tó levegőjét hasitotta hófehér, 2814 19| Balaton-Füreden reunion készült este a nagyteremben - Giovannival 2815 19| Giovannival megkerültük a fürdőházat, s a zalai partok 2816 19| megkerültük a fürdőházat, s a zalai partok mentén siklottunk 2817 19| partok mentén siklottunk tova a vitorlással. A nap égetett 2818 19| siklottunk tova a vitorlással. A nap égetett bennünket, 2819 19| nap égetett bennünket, a vitorlák nem tartottak árnyékot, 2820 19| kabinnak hire sem volt a yacht belsejében. Távolról 2821 19| belsejében. Távolról reszketett a tihanyi kettős torony és 2822 19| és homályosan kékelltek a zamárdi part bokrai. Délfelé 2823 19| messzelátóval nézegették a yacht hófehér szárnyait. 2824 19| kedvem kerekedett, hogy a tihanyi félszigetet megkerüljük. 2825 19| megkerüljük. De félórányira a füredi parttól a szél hirtelen 2826 19| félórányira a füredi parttól a szél hirtelen megállt, s 2827 19| szél hirtelen megállt, s a yacht mellé szórt papirszeletek 2828 19| papirszeletek mozdulatlanul usztak a hajó oldalán. Giovanni szorgoskodott 2829 19| szorgoskodott még egy darabig, hogy a vitorlákkal csináljon valamit, 2830 19| Innen nem mozdulunk, mig a hold föl nem jön.~ ~A nap 2831 19| mig a hold föl nem jön.~ ~A nap kegyetlenül sütött, 2832 19| hőségben. Hanyatt feküdtem a vitorla mellé, s az eget 2833 19| ezüstös ponty ütötte ki magát a kis hullámkarikából, s vérvörös 2834 19| ajánlotta, vessünk horgonyt a hajóval s menjünk ki csónakon 2835 19| hajóval s menjünk ki csónakon a partra. Ugy is tettünk, 2836 19| Arács tájékán kötöttünk ki, a magas Tamáshegy alján. A 2837 19| a magas Tamáshegy alján. A kis parti csermely mellékén 2838 19| mellékén alig járt valaki, csak a dombos pincék előtt játszottak 2839 19| kövei fölött lubickolt. A viskók előtt, a petrezselyem- 2840 19| lubickolt. A viskók előtt, a petrezselyem- és zellerágyak 2841 19| zongoraszó hallatszott ki. A hidon egy szalmakalapos 2842 19| akinek arcáról leviritott a háromhetes szabadságidő. 2843 19| szabadságidő. Az ösvényen, mely a hegy felé kigyózott, egy 2844 19| körszakállas ember állt a bokrok között, kampós botjára 2845 19| még Budapesten, s mióta a csurgói preparandiát elvégezte, 2846 19| mindig itt tanitóskodik a Balaton partján. Olyan nyelven 2847 19| beszélt, mintha egyenesen a hitvitázó századból lépett 2848 19| lelkemnek igazi enyhülés volt ez a falusi mester, aki reggeltől 2849 19| boldogtalan szerelem üzte a magányba, ahol romantikus 2850 19| idejét; de kiderült, hogy a tanitó már huszonkétéves 2851 19| korában feleségül vette a falusi korcsmáros leányát 2852 19| és sohasem olvas egyebet a „Protestánsok Hetiközlönyé”- 2853 19| Együtt ballagtunk fölfelé a hegynek, a tanitó azzal 2854 19| ballagtunk fölfelé a hegynek, a tanitó azzal biztatott, 2855 19| hogy balatoni bor is akad a Tamáshegy pincéiben. Kissé 2856 19| bágyadtan törtettünk előre a mogyoróbokrok közt. Engem 2857 19| egyszerre elkapott megint a boldogtalanság érzete, mint 2858 19| meg az óriási méreteket, a föld misztikus pupjai az 2859 19| s néha ugy vagyok, mint a gyerek, aki elmosódó óriásokat 2860 19| aki elmosódó óriásokat lát a hegyek körvonalaiban s az 2861 19| homályba vesző fái között.~ ~A hegy magasabb pontjain megszünt 2862 19| pontjain megszünt minden nesz, a kis bogárhátu házikók hallgattak 2863 19| bogárhátu házikók hallgattak a nyáresti melegségben, a 2864 19| a nyáresti melegségben, a fák között rigók és tengelicek 2865 19| pillanatra átvillámlott lelkemen a jövő egész üressége; éreztem, 2866 19| melege és lángolása. Ez a felületes, kacér teremtés 2867 19| eredményekről, melyekkel a gyakorlati földmüvelés oktatása 2868 19| osztatlan népiskolákban. A Tamáshegy közepe táján, 2869 19| s Giovanni megkérdezte a segédtanitót, nem lehetne-e 2870 19| Dánielt.~ ~Közelebb mentünk a vén paraszthoz, aki megbillentette 2871 19| megbillentette előttünk a kalapját. A pince olyan 2872 19| megbillentette előttünk a kalapját. A pince olyan volt, mintha 2873 19| kékbe volt öltözve, mint a zalamegyei parasztok általában 2874 19| parasztok általában és csak a nyaka körül viselt egy csomó 2875 19| pohár bort, az öreg előhozta a pincekulcsot s pár perc 2876 19| csak gyönge kukorica terem a szőlőmben.~ ~Csakugyan kukorica 2877 19| Csakugyan kukorica hullámzott a pinceház körül, a csövek 2878 19| hullámzott a pinceház körül, a csövek hosszu levelei most 2879 19| levelei most kezdtek sárgulni a hegyoldalon. Az öreg végignézett 2880 19| hegyoldalon. Az öreg végignézett a kunyhó tájékán, a Balaton 2881 19| végignézett a kunyhó tájékán, a Balaton felől szembesütött 2882 19| felől szembesütött vele a nap vérpiros golyója.~ ~- 2883 19| folytatta, - minden Somogyi a szőlőből élt egész holta 2884 19| volt minden ivadékom, de a venyige mindannyinak becsületes 2885 19| becsületes kenyeret adott. Itt a kolnákban szeptember végén 2886 19| szeptember végén durrogattak a puskákkal, a hegyen szüretelők 2887 19| durrogattak a puskákkal, a hegyen szüretelők jártak-keltek, 2888 19| szüretelők jártak-keltek, a présházban két-három héten 2889 19| héten keresztül taposták a szőlőszemeket. Száz-kétszáz 2890 19| Száz-kétszáz akót mindig kiadott a föld. Veszprémben, Sümegen, 2891 19| istentelen bogár, neki esett a szőlő gyökerének és kirágott 2892 19| itt-ott nyitogatták föl a présházak ajtaját, de az 2893 19| valamennyi zárva marad. A szüretelő puskák megrozsdásodnak 2894 19| szüretelő puskák megrozsdásodnak a padláson, a lányok aratni 2895 19| megrozsdásodnak a padláson, a lányok aratni járnak a szomszéd 2896 19| a lányok aratni járnak a szomszéd vármegyékbe. Olyan 2897 19| kripta fenekén. Nincs semmi, a pogány féreg elrágott mindent. 2898 19| féreg elrágott mindent. A kukoricát őrzöm vénségemre, 2899 19| amerikai vesszővel, de ettől a bortól már nem lesz nedves 2900 19| lesz nedves az én bajuszom. A korcsmánkban talján bort 2901 19| egész nem is őt érdekelné. A hegyen már tompult kissé 2902 19| hegyen már tompult kissé a világosság, a Balaton mosolygó 2903 19| tompult kissé a világosság, a Balaton mosolygó kék vize 2904 19| árnyalattal sötétebb lett. A segédtanitó biztatta Somogyi 2905 19| az Isten, hogy még ezen a télen is életben hagy. A 2906 19| a télen is életben hagy. A Somogyiak nem élhetnek meg, 2907 19| ivadékom sem lakott góréban, a vetés közepén. Mint igaz 2908 19| fölkelt, lecammogott ismét a pincébe, s mint e környéken 2909 19| mondják, megbuktatta megint a boros üveget. Talán nem 2910 19| hozott, amennyit megittunk, a magyar paraszt áldott, becsületes 2911 19| Mig mi lefelé indultunk a hegynek, ő tovább is ott 2912 19| ő tovább is ott maradt a lócán, a tó csöndes tükrét 2913 19| tovább is ott maradt a lócán, a tó csöndes tükrét bámulva. 2914 19| csöndes tükrét bámulva. A lenyugvó nap pirossága egészen 2915 19| egy óriás hollandi kép.~ ~A segédtanitó beszélt valamit 2916 19| segédtanitó beszélt valamit a Somogyi-familiáról, de én 2917 19| elhagyott! Mily semmiség ez a vén paraszt bánatához képest, 2918 20| I.~ ~Borbála asszony, a kolostor kapusnője arra 2919 20| hogy erősen verik odakünn a tölgyfakapu vasfogóját. 2920 20| kinek akadhat dolga ilyenkor a kolostor ájtatos lakóival? 2921 20| sürü hófellegek szitáltak a sötét levegőben; sietős, 2922 20| Harmadszor is megismétlődvén a kopogtatás, Borbála asszony 2923 20| meleg kendőt s kicammogott a kapuig.~ ~- Ki van itt? - 2924 20| még reám...~ ~- Annácska, a kis Turóczy Anna? Ej, szegény 2925 20| ide?...~ ~Nem várta meg a feleletet, hanem gyorsan 2926 20| hanem gyorsan kinyitotta a kaput. A hideg, havas éjszakából 2927 20| gyorsan kinyitotta a kaput. A hideg, havas éjszakából 2928 20| roskadozó leány bukott be a homályos folyosóra.~ ~- 2929 20| Borbála asszony szánakozva.~ ~A leány leesett a lépcsőfeljárás 2930 20| szánakozva.~ ~A leány leesett a lépcsőfeljárás kövére s 2931 20| haját sirva rejtette el a kapusné kendőjébe.~ ~- Meghalni 2932 20| édes Borbála asszony...~ ~A vén kapusné kétségbeesetten 2933 20| édes bogárkám, jöjjön be a hideg lépcsőről... Odabenn 2934 20| lépcsőről... Odabenn meleg van a portán, mindjárt jobban 2935 20| Ekkor félrecsuszott a leány havas kendője s Borbála 2936 20| asszony ijedten állt meg a kis tolvajlámpa világosságában. 2937 20| tolvajlámpa világosságában. A kendő alatt, a leány karjában 2938 20| világosságában. A kendő alatt, a leány karjában egy szunnyadó 2939 20| ajkai gyöngén lélekzettek, a szeme le volt hunyva. A 2940 20| a szeme le volt hunyva. A kapusné tétovázva kérdezte:~ ~- 2941 20| tétovázva kérdezte:~ ~- Kié ez a gyermek?~ ~- Az enyém, Borbála 2942 20| az én véremből való vér. A halálom lesz, bizonyosan 2943 20| halálom lesz, bizonyosan a halálom lesz, de hát lehet-e 2944 20| lehet-e azért nem szeretni ezt a porontyot?...~ ~A portában 2945 20| szeretni ezt a porontyot?...~ ~A portában a remegő leány 2946 20| porontyot?...~ ~A portában a remegő leány összekulcsolta 2947 20| remegő leány összekulcsolta a kezét.~ ~- Édes jó Borbála 2948 20| Borbála anyó, hallgassa meg a kérésemet... Talán az utolsó 2949 20| Talán az utolsó lesz, a legutolsó az életemben, 2950 20| óhajt?~ ~- Keltse föl rögtön a fejedelemasszonyt és vegye 2951 20| asszony ijedten tartotta a kezét a szeme elé.~ ~- De 2952 20| ijedten tartotta a kezét a szeme elé.~ ~- De az Isten 2953 20| szomoruan nézett rá, hogy a vén kapusné elszántan kelt 2954 20| kapusné elszántan kelt föl a helyéből.~ ~- Jó, - mondta, - 2955 20| Hiszen rosszabb volnék a vadállatnál, ha ebben a 2956 20| a vadállatnál, ha ebben a nyomoruságában ellenkezném 2957 20| vele...~ ~Lépései elvesztek a lépcsőház magas kanyarulatában. 2958 20| magas kanyarulatában. És a leány, magára maradván, 2959 20| maradván, fuldokolva esett le a glóriás égi asszony képe 2960 20| szeliden, jóakarattal nézett rá a szegényes fakeretből.~ ~- 2961 20| te is, ki láthatna jobban a szivekbe, mint a te szerető 2962 20| jobban a szivekbe, mint a te szerető szemed!~ ~Csöndesség 2963 20| volt, csak egy mécses égett a boltozatos szobában. És 2964 20| boltozatos szobában. És a szegény leánynak ugy tetszett, 2965 20| leánynak ugy tetszett, hogy a kép megszólal az éjszakában:~ ~- 2966 20| itt vagyok én csak otthon, a szerencsétlenek szivében...~ ~ 2967 20| szivében...~ ~Borbála asszony a vállára tette a kezét.~ ~- 2968 20| asszony a vállára tette a kezét.~ ~- A fejedelemasszony 2969 20| vállára tette a kezét.~ ~- A fejedelemasszony ébren várja, 2970 20| ébren várja, kisasszony...~ ~A lépcsőkön égett egy vérvörös 2971 20| égett egy vérvörös lámpa. A leány visszafojtotta könnyeit 2972 20| könnyeit és odafenn rátette a kezét a magas, dupla ajtó 2973 20| odafenn rátette a kezét a magas, dupla ajtó kilincsére...~ ~ ~ 2974 20| Egy pillanatra átfutottak a lelkén multjának elveszett 2975 20| multjának elveszett hangulatai, a boldog évek emléke, melyeket 2976 20| szivvel töltött itt valaha, a kolostor csöndes falai között. 2977 20| kolostor csöndes falai között. A zongorásterem, az olvasmányok, 2978 20| zongorásterem, az olvasmányok, a park fehér utjai, a kápolna 2979 20| olvasmányok, a park fehér utjai, a kápolna szines ablakain 2980 20| ablakain beszürődő napsugár, a pajkos, jókedvü leánypajtások. 2981 20| leánypajtások. És maga előtt a világos fogadóteremmel, 2982 20| világos fogadóteremmel, a falak nagy árnykeretes képeit 2983 20| egyszerre eszébe jutottak a komoly, félelmetes délutánok, 2984 20| kegyetlenül idecitálták őket a fejedelemasszony szine elé.~ ~ 2985 20| jobban félt, mint most, ezen a borzadalmas éjszakán. A 2986 20| a borzadalmas éjszakán. A fejedelemasszony éjjeli 2987 20| s csodálkozva állott föl a helyéről, mikor a leány 2988 20| állott föl a helyéről, mikor a leány tétovázva alakja jelent 2989 20| végigsimitotta jóságos kezével. A leány elrejtette fejét a 2990 20| A leány elrejtette fejét a karosszék bársonyába.~ ~- 2991 20| Mama régen meghalt, csak a sirbolt vasajtaján át beszélhettem 2992 20| mindenütt, ahol azelőtt a szegény mama volt otthon. 2993 20| erdőben, órákig elüldögéltem a park elhagyott helyein, 2994 20| Egyszer hazajött Gyuri, a plébánosunk unokaöccse, 2995 20| aki Pólában volt négy évig a tengerészeknél. Gyuri hozzámszegődött 2996 20| gyakran könnyezve beszélt a mamáról, aki gyerekkorában 2997 20| gyerekkorában fel-felhivta a kastélyba, kövér lasponyákat 2998 20| kövekből. Néha kisirtam magam a Gyuri keblén és egy tavaszi 2999 20| langyos hóviz öblögette a bokrok friss zöldjét és 3000 20| bokrok friss zöldjét és a kövek alatt álmos katicabogarak