IntraText Table of Contents | Words: Alphabetical - Frequency - Inverse - Length - Statistics | Help | IntraText Library | Search |
| Alphabetical [« »] axióma 1 axiomát 1 axiómát 1 az 1187 áz 2 azaz 2 azelott 1 | Frequency [« »] ----- ----- 3635 a 1187 az 597 hogy 591 és 489 egy | Szomaházy István Egy Éjszaka Péterpusztán Concordances az |
Rész
1 1| A bécsi élet megzavarta az eszét, nemhiába mondta megboldogult 2 1| látták ott máskor, mint az ünnepek délelőttjén. Zsombory 3 1| titokzatos ezüstköd bocsátkozott az ambitusos vidéki kuriára, 4 1| francia szakács páváskodott, az ősi rézkondérokat vászonzubbonyos 5 1| kötekedő pecérek tanyáztak s az öblös batár bakjáról, mely 6 1| pofoncsapott kalapos inas nézte le az ut mellékén ballagó parasztokat.~ ~- 7 1| hizott falusi biró, aki az öreg Zsombory idejében napos 8 1| láthatatlan lény előtt, aki az öreg tölgyfaszék fölött 9 1| nagykegyesen térdet hajtson. Az udvaros, egy öreg ember, 10 1| palota parkettjén töltött el, az ezer gyertyalángos báltermek 11 1| éhes farkasok vonitottak az éjszaka sötétségében. És 12 1| hosszukás ujjain sziporkáztak, az udvarhölgyek kacagása a 13 1| havas januáriusi éjszakákon az Urat dicsérte.~ ~ ~ ~ 14 1| Szegény kis lovagom, áldja meg az Isten! - mondta egy könnyekkel 15 1| ländlerbe fogtak odalenn az ibolyaillatos udvar kövezetén.~ ~ 16 1| a bécsi háztetőkre, - és az aranysujtásos gárdista, 17 1| gyermek módjára állt mellette az aranycirádás ajtó előtt. 18 1| egyszer bele fogok avatkozni az életébe! Talán egy tavaszi 19 1| mindig, lehet, hogy eltünök az emlékezetéből, de ott leszek 20 1| ott leszek és letörlesztem az adósságomat. Az életem egy 21 1| letörlesztem az adósságomat. Az életem egy éjszakája a magáé 22 1| kezem rá, hogy megtartom az igéretemet!~ ~A gárdista 23 1| Oh, mily szomoru volt ez az utolsó fejezet, melylyel 24 1| pennát, hogy hosszan nézzen az aranyozott facsillár lángjaiba.~ ~- 25 1| Egy nap odahivatta magához az öreg ispánt, aki már az 26 1| az öreg ispánt, aki már az apját és a nagyapját is 27 1| herceget szolgálták. És az első tavaszi napon kőmüveseket 28 1| pecéreknek, akik a jövőben az angol vadászkutyáimat gondozzák.~ ~ 29 1| Árpád vezérrel együtt jöttek az országba és azóta is megmaradtak 30 1| megmaradtak olyan uraknak, akár az idegenben csavargó, birodalmi 31 1| embert és tünődve nézett ki az ablakai alatt elterülő 32 1| ibolyaillatos tavaszi napon:~ ~- Az életem egy éjszakája a magáé 33 1| kezem rá, hogy megtartom az igéretemet!~ ~Vajjon mikor 34 1| Vajjon mikor érkezik el az az éjszaka, mely egy élet 35 1| Vajjon mikor érkezik el az az éjszaka, mely egy élet minden 36 1| ragyogása fogja bevilágitani az éjszakát, melyet végzetem 37 1| májusokra emlékeztette.~ ~Az urfi - a kastély körül még 38 1| tiktákoló szivéhez kapott: az ablak alatt a bécsi hercegnője 39 1| egy ennivaló capuchon alól az erdei ibolyákra emlékeztető 40 1| Itt vagyok, - csilingelte az álmok hercegnője és Zsombory 41 1| láthatatlan eget is, mely az előbb még ólomsulylyal nehezedett 42 1| ólomsulylyal nehezedett az egész világra. - Itt vagyok, 43 1| szürke testőr most kiugrott az ablakon s karjára kapva 44 1| pirosan izzó kályha mellé. És az asszony, selyemtopánkáit 45 1| Itt vagyok, hogy beváltsam az igéretemet! Egy éjszakával 46 1| óta, most eljöttem, hogy az adósságomat kifizessem. 47 1| adósságomat kifizessem. Ezt az éjszakát, szegény lovagom, 48 1| lovagom, magának szántam az életemből...~ ~A szeme megcsillant, 49 1| tüz gyulladt ki benne és az orrocskája remegett a huncutságtól, 50 1| amikor igy folytatta:~ ~- Az uram a Ferenc császár kiséretében 51 1| császár kiséretében van, aki az ország inzurgenseit megszemléli. 52 1| Most kénytelen vagyok ezen az istentelen pusztán tölteni 53 1| istentelen pusztán tölteni az éjszakát, mert ugyan ki 54 1| olyan vitéz, hogy ennek az uttalan utnak vaksötétben 55 1| boldog vagy-e igazán? Ezt az éjszakát neked hoztam, mert 56 1| éjszakád tele legyen ennek az egynek az édességével...~ ~ ~ 57 1| tele legyen ennek az egynek az édességével...~ ~ ~ 58 1| András, - mondta másnap az urfi a vén ispánnak, - öreg 59 1| szélnek fogja bocsátani ezt az egész pávahadat, mely a 60 1| benépesiti. Ugy akarok élni, mint az apám, meg a nagyapám, akiknek 61 1| Péterpusztán nem várták többé az álmok hercegnőjét.~ ~Miért 62 1| utolsó órájában is rámosolyog az örök sötétség kapujából. 63 1| látja, senki más és nincs az a császár a földön, aki 64 2| hivják, mint minden ősapját az Árpádok óta) legelőször 65 2| a XIV. században épült, az alapfalak még most is III. 66 2| gyürüt, amit eljegyzésemkor az ujjamra huzott (Krisztina 67 2| tartották.~ ~- És bástya?~ ~- Az egész vár bástyával van 68 2| termeket száz évvel ezelőtt az eredeti rajzok szerint restaurálták. 69 2| egy-egy győzelmes csata után az ezüstkupákat.~ ~- Kápolna 70 2| sziklába épitve, ugyanabban az állapotban, ahogy az istenfélő 71 2| ugyanabban az állapotban, ahogy az istenfélő Endre vitézei 72 2| szemem majdnem kiugrott az izgatottságtól, s regényes 73 2| bérházakban töltöttem el az ifjuságomat?~ ~A nyakába 74 2| s megint, mind mindig, az volt az érzésem, hogy ujra 75 2| megint, mind mindig, az volt az érzésem, hogy ujra nyitott 76 2| fogom karonfogva végigjárni az életet? Hiszen még csak 77 2| különösen szép se vagyok, az orrom nagyon is tömpe, a 78 2| csak a szemem, meg a hajam az, melynek szinét eddig minden 79 2| feleségül, vesz? Nem tudom. Az bizonyos, hogy mindig ugy 80 2| ajándékokkal, talán ő volt az egyetlen valamennyi férfiismerősöm 81 2| meg bünömet, de eleintén az volt az impresszióm róla, 82 2| bünömet, de eleintén az volt az impresszióm róla, hogy nem 83 2| falusi kastély levegője, az istenfélő édesanya, a halkan 84 2| tipegő szerzetesek tanácsai, az előkelő iskolák, meg mind 85 2| előkelő iskolák, meg mind az a sok finomság, ami az ilyen 86 2| mind az a sok finomság, ami az ilyen kiváltságos embercsemetét 87 2| pironkodva rámbizza magát, hogy az öregsége réve felé elvezessem.~ ~- 88 2| József-föld egy kunyhójába vagy az eszkimók közé fogja elvezetni 89 2| eszkimók közé fogja elvezetni az ő álmodozó és romantikus 90 2| toporzékoltak paripáikkal az erdőszélén s festői menetben 91 2| gyönyörü matróna, fején az arlesi asszonyok gyolcs 92 2| táncmesteres bókkal segitett ki az óriási kocsi belsejéből.~ ~- 93 2| ebben lakott valamikor az emberevő sárkány), véget 94 2| lakosztályom felé haladtam, szinte az az impresszió lett urrá 95 2| felé haladtam, szinte az az impresszió lett urrá bennem, 96 2| csak elibém fog toppanni az ebédlőházból, ahol eddig 97 2| guirlandjai sziporkáznak az őszi este hüvösségében. 98 2| őszi este hüvösségében. Az öreg asszonyság szakértő 99 2| mely csöndesen ott pihent az abroszon. Istenem, hát ez 100 2| abroszon. Istenem, hát ez az illedelmes, jól ápolt, kedves 101 2| védtelen kalmárokra leselkedtek az utszélén s bortól piros 102 2| Tom, nem szeretné maga, ha az ükapáihoz hasonlitana? Sohase 103 2| hogy öklével törje szét az ellenségei koponyáját, hogy 104 2| koponyáját, hogy téli estéken az országutakon portyázzék, 105 2| meggyőződéses demokrata vagyok, s az emberi jogokat, épp ugy 106 2| középkor sötét éjszakájába, az erős, brutális és vérszomjas 107 2| Három órával később.~ ~Az ólomkarikás ablakon át besütött 108 2| visszatért unoka tiszteletére. Az udvaron megcsördült a kut 109 3| vele van.~ ~Peély elhuzta az ajkát, halkan füttyentett, 110 3| zavarják, de a szerep, amelyet az életben magára vállalt, 111 3| haszontalan asszonyoknak szenteli az életét, Peély keserü ajkránditással 112 3| ajkránditással tartott tükröt az erkölcstelen társadalom 113 3| Zsuzsa, aki e pillanatban az ujkori megváltó előszobájában 114 3| előszobájában várakozott, az emberi nyomoruság oceánján 115 3| nyomoruság oceánján került az önzetlen hajós csónakjába. 116 3| szinigazgató irodájába. Az ostoba kis pillangó csakhamar 117 3| szép gyermek odadobta magát az öreg faun karjaiba, s mire 118 3| A leány egy este megitta az édesapja altatószerét, s 119 3| közvélemény neki adott igazat, s az igazgató, némi habozás után, 120 3| függönye előtt megjelent, az embergyülölő ujságiró kissé 121 3| gyanusan vonaglani kezdtek az ajkszélei.~ ~- Azért jöttem, 122 3| Mindenki elhagyott, még az édesapám is, maga volt az 123 3| az édesapám is, maga volt az egyetlen, aki jó volt hozzám. 124 3| fenyegetését beváltsa.~ ~- Mi jut az eszébe, hogy egy férfinak 125 3| szegény gyermeket kitiltották az apai házból, hogy két hét 126 3| rendes társaságát, s hogy az öreg Jákóy százezrei dacára 127 3| örökre szakitani készül az uri élettel, a semmittevéssel 128 3| rajongó munkás-álmaival. Az ujságiró megtudta, hogy 129 3| a köruti iskolában tölti az idejét, s négykor egyedül 130 3| haza a Tompa-utcába, mert az öreg angol hölgy délutánonkint 131 3| leckéivel van elfoglalva.~ ~- És az iskolából mindig hazasiet? - 132 3| kérdezte fejcsóválva az embergyülölő.~ ~- Hát hova 133 3| mozgásra épp oly szüksége van az emberi szervezetnek, akár 134 3| emberi szervezetnek, akár az ételre vagy az álomra.~ ~- 135 3| szervezetnek, akár az ételre vagy az álomra.~ ~- Édes gyermekem, 136 3| bezárná magát! Ezzel tartozik az egészségének és a jövőjének! 137 3| magam fogom meghozni azt az áldozatot, hogy sétáin gardirozzam.~ ~ 138 3| dereshalántéku apostolban.~ ~Az iró egy este hollandi elzevir-kiadásait 139 3| regényem mellett, de hirtelen az az ötletem jött, hogy magával 140 3| mellett, de hirtelen az az ötletem jött, hogy magával 141 3| valami fejedelem! Minek az ilyen nagy lakás egy magányos 142 3| hollandi flaskókat állitott az asztalra, s mire Peély a 143 3| Peély a szivarjáig eljutott, az oszlopos nürnbergi óra csilingelő 144 3| Illőnek találja, hogy ebben az órában még egy férfi lakásán 145 3| cenzorok ültek szemben vele az egyetemi tanteremben.~ ~- 146 3| egy furcsa gondolat ötlött az eszébe: vajjon nagyon megijedne-e 147 3| elhatalmasodott rajta, hogy az agyidegei majdnem megpattantak 148 3| agyidegei majdnem megpattantak az izgalomtól.~ ~- Vajjon gondol-e 149 3| hogy más is lehetek, mint az öreg barátja? Vajjon sejti-e, 150 3| fejemben, amig látszólag az uj cigarettámat meggyujtom? 151 3| tisztában van vele, hogy az efajta barátságnak évezredek 152 3| nyugodtságával ült a székén, de az arca veszedelmesen égett. 153 3| nyárspolgár, aki tiz órakor az ágyba fekszik! Csöngethetek 154 3| érezte a tüzelő arca fölött. Az iskolásgyermekből, aki eddig 155 3| falai között, mig odakünn az éjszaka sötét kárpitjai 156 3| szobában mély csönd volt, s az ártatlanok védője, aki életét 157 3| ártatlanok védője, aki életét az elnyomottaknak és tehetetleneknek 158 3| gazemberről, aki e pillanatban az afrikai sivatag homokpartjai 159 3| homokpartjai közt haladt fölfelé az ezüstfátyolos Niluson.~ ~ ~ ~ 160 4| hálótermében haldoklott az öreg püspök. Ragyogó napsugár 161 4| oldalát teljesen elboritotta az üde májusi zöld. Ebben a 162 4| fölött szinte mosolygott az allegorikus istenszem, a 163 4| női napernyő látszott és az északi bástya felől egy 164 4| csöndes agoniában feküdt az agg egyháznagy, várva a 165 4| járt a palotában ki és be. Az öreg Szabó Benedek, a püspöki 166 4| püspöki interregnumban vezette az egyházmegye ügyeit, a szentszéki 167 4| hazafelé tartva, megállottak az utjokban. Lenn a piacon, 168 4| arcát csak nagy néha látták az ekvipázs fényes tükörüvege 169 4| fejedelem, félénken elvonult az emberek kiváncsi szeme elől. 170 4| nyugalmazott generális, az öreg főispán, a törvényszéki 171 4| a törvényszéki elnök, s az összes helybeli notabilitások 172 4| püspök haldoklott. Lenn az irodában még elfojtottabbá 173 4| a folyosókon összebujnak az inasok. A kulcsárné még 174 4| lebaktat a borokért, mivel az ebéd rendes menetét nem 175 4| zavarja meg különösebben az a tudat, hogy a püspök utolsó 176 4| excellenciája csendesen elpihen az Urban, mindez megáll, mozdulatlanná 177 4| fog a páholyában s odafönn az emeleten mélységes csend 178 4| mi egyébre sincs szüksége az életben. E csésze teáért 179 4| tartatnak a nagy püspöki gyürük, az aranyos egyháznagyi keresztek, 180 4| egyháznagyi keresztek, a papirok, az aranypénzek között s egy 181 4| közjegyző pecsétet fog nyomni az elhagyott termekre s a temetési 182 4| micsoda kötelességeket ró az emberre az a körülmény, 183 4| kötelességeket ró az emberre az a körülmény, ha a kegyelmes 184 4| egyháznagy még fölveszi az egyházi szentségeket s meggyón, 185 4| nagy utra megindulna. Ime, az öreg Albonics Lázár, a káptalan 186 4| szőnyeges folyosón, hol az inasok kezet csókolnak neki. 187 4| keztyüs kézzel beirja nevét az ivre, amelyet az asztalra 188 4| beirja nevét az ivre, amelyet az asztalra kitettek. Óh, mennyire 189 4| aggodalmasan tapogatja ki az ütőér halkabbá váló verését, 190 4| champagnei cognacot önt az apró aranykanálkába: vajjon 191 4| aranykanálkába: vajjon az agónia utolsó öntudatában 192 4| lépések nesztelen suhanása s az a rémületes tudat, hogy 193 4| megtisztelik, nem a szivek, az érzelmek mélyéből ered, 194 4| remélhetünk-e még?~ ~De az orvos, aki most a hálótermet 195 4| a fejét. S a kis titkár, az egyházmegye legcsinosabb 196 4| horgasztja le - önkéntelenül is az egyik kanonoki stallumra 197 4| püspököt mindenüvé, ahol az utóbbi esztendőkben megfordult.~ ~- 198 4| Alant a folyosókon s az előcsarnok nagy kőkockáin, 199 4| itt állanak, a szakács, az inasok, a két szakácsnő 200 4| inasok, a két szakácsnő s az összes konyhai személyzet, 201 4| sirboltjába. Nem a szivük, az érzelmeik szólalnak meg 202 4| püspökkert buja déli növényeit, az üveges koporsót, amelynek 203 4| amelynek fölibe helyezik az elhunyt egyháznagy aranyos 204 4| mormolni, a kis vánkost, az elhunyt ragyogó rendjeleivel. 205 4| a szőrköteles barátokat, az angol kisasszonyok kékruhás 206 4| hallják a harangzugást, az éneket, az öreg cimzetes 207 4| harangzugást, az éneket, az öreg cimzetes püspök remegő 208 4| különös izgatottság fogja el, az a könyörtelen, kimélet nélkül 209 4| lámpák oszlopaira kergeti az embert, ha a temetési menet 210 4| cerimoniásan fonódnak együvé, s az egyházmegye örökös gyászát 211 4| emlegetik a folyosókon és az előszobákban...~ ~A szemináriumi 212 4| neves egyházi költő, már az alkaiosi gyászzengzeten 213 4| megénekli. Itt-ott már talán az utód személyét is találgatják 214 4| várja, kuporodva huzódik meg az egyik folyosói széken. Minő 215 4| asszonyi kéz öntené ajkai közé az utolsó csepp cognacot... 216 4| pillanatra... A kamarás az ágy mellett zokog... S mindig 217 4| néhány rövid perc alatt az egész városon végig jár 218 5| fráter, én vagyok. Dominique, az inas, a francia telepről. 219 5| látásból régóta ismert. Az inas láthatólag meg volt 220 5| láthatólag meg volt ijedve s az öltözetén is látszott, hogy 221 5| perc mulva elveszitette az eszméletét... Mivel teljes 222 5| jó keresztény volt, hát az urnőm ideküldött, hogy az 223 5| az urnőm ideküldött, hogy az atyák egyikét magammal vigyem... 224 5| egyikét magammal vigyem... De az is lehet, hogy már késő 225 5| ugy-e, hogy ő is rászorul az egyházra!... Hamarabb rászorul, 226 5| s lassan fölbotorkázott az emeletre, mig az inas egyedül 227 5| fölbotorkázott az emeletre, mig az inas egyedül maradt a kis 228 5| sült kappanpecsenyéjük, az illatos dohányuk meglegyen. 229 5| keresztül egy pillantást vetett az udvarra, melynek mélyén, 230 5| magában:~ ~- Szegény, jó uram, az utolsó órájában ő is csak 231 5| Ha most meg is adják neki az abszoluciót, eddig bizonyosan 232 5| igen erőltették meg magukat az érette való imádkozásban...~ ~ 233 5| hogy kissé szégyenkezett: az ura nem nagyon érdemelte 234 5| érdemelte meg a barátoktól, hogy az éjszakai álmukban megzavartassák 235 5| szerencsére, nem hagyja el végkép az ő engedelmes szolgáit... 236 5| év óta lobogó lángok és az igazi gourmet-k, az ebédutáni 237 5| lángok és az igazi gourmet-k, az ebédutáni hangulat kéjes 238 5| üvegek ezrei röpültek szét az élvezetekért sóvárgó nagyvilágba. 239 5| pincéjük hire messze elkerült az Ur istenfélő szolgái közé... 240 5| kiveszitek a részeteket az élet örömeiből... De mivel 241 5| gondosan tanulmányozta az idevaló viszonyokat... Rövid 242 5| évben kitudódott a szándéka: az okos francia kastélyt és 243 5| bár a barátok tiltakoztak az elnevezés ellen, a biróság 244 5| megtévesztés; mert a csöpp és az életital közt lényeges a 245 5| csakhamar ismert alakokká lettek az egész Felföldön; automobiljuk 246 5| kuksolt a kazánjai körül vagy az irodában a leveleivel és 247 5| barátok koktuma nem is tünt el az igazi inyencek asztaláról, 248 5| szegény kolostor megérezte az alávaló konkurrenciát; s 249 5| alávaló konkurrenciát; s bár az éhenhalás veszedelme még 250 5| lépéseket nem hallja-e még, az inas elgondolkodva igy szólott 251 5| léptek zaja hallatszott le az emeletről s a gvárdián a 252 5| következő percben igy szólott az inashoz:~ ~- Egy szegény 253 5| szemmel ültek ágya mellett, az orvos pedig, akit a szomszéd 254 5| kétségbeesés fogadta. A haldokló az ajtó nyilására bágyadtan 255 5| meghalni. A gvárdián odalépett az ágyhoz s a beteg ajkához 256 5| volt, mely bugva dolgozott az éjszaka csöndjében. A pap 257 5| szemeivel reája nézett... És az Isten szolgája ekkor hangosan 258 5| pillanatig csönd támadt, majd az asszony hangosan fölsikoltott; 259 5| asszony hangosan fölsikoltott; az orvos pedig, aki a kis szalonból 260 5| Pár percig szótlanul állt az ágy mellett, aztán a fejével 261 5| mig a nők jajveszékelve az ágyra borultak.~ ~A gvárdián 262 5| már ibolyaszinbe olvadt az ég alja s a sürüségben egy-egy 263 5| a pokolba kerülj, amiért az Ur szegény szolgái ellen 264 5| szemmel mondott egy miatyánkot az elköltözött Caudéran ur 265 6| EMMA AZ OCEÁNON.~ ~A hegyszakadékban 266 6| titokzatos birodalmában, messze az unalmas fürdőn tul, ahol 267 6| délelőtt csupán magam voltam az Emma hercegnő lovagja; a 268 6| éves vagyok?~ ~- Nem, nem, az fölösleges lenne, hiszen 269 6| maga örökké fiatal marad... Az én kérdésem jóval illetlenebb... 270 6| aki még a sir szélén is az asszonyokat tanulmányozza.~ ~- 271 6| asszonyokat tanulmányozza.~ ~- Az előjelek után itélve, valami 272 6| hogy volt-e valaha hütelen az urához?~ ~A fehérhaju asszony 273 6| fehérhaju asszony rég tul járt az ötvenedik évén, tizenötéves 274 6| tréfásan megfenyegetett az ujjával:~ ~- Kifogytak a 275 6| lélektani szempontok birtak az indiszkrét kérdésre, hogy 276 6| kérdésre, hogy kizárólag az a bájos, finom, elragadó 277 6| hogy megcsaltam-e valamikor az uramat?~ ~- Azt.~ ~- Erre 278 6| másodszor vagyok férjnél. Az első uramhoz, aki huszonöt 279 6| Miért természetes?~ ~- Mert az elsőt szerettem, mig a másodikhoz 280 6| tisztelet és barátság füz. Az első a kedvesem volt, akiért 281 6| irodalomról beszélgetnem az ebédlőben, ha odakünn havas 282 6| hercegnőre:~ ~- Azt mondja, hogy az elsőt csalta meg, akiért 283 6| lélektani hamispénzt, hogy az elhanyagolt asszony hütlenséggel 284 6| rajta esett sérelmet. Ezt az axiomát nem a drámairók 285 6| tekinti elégtételnek, ha az ura után önmaga is a sárba 286 6| hiszen a lelki bajok ellen az iszapfürdő nem használ. 287 6| hogy lop tőle valamit, az - higyje meg nekem - maga 288 6| feleségnek a bünét, aki az urát mindenkinél jobban 289 6| valahogy...~ ~Ismeri ugy-e, az én szomoru fiatalságom regényét? 290 6| amikor menyasszony voltam s az ősz embert egy jókedvü, 291 6| cipelték a börtönbe, öt perccel az után, hogy a vőlegényemmel 292 6| ez a rettenetes küzdelem az élettel, a kilencedikben - 293 6| akar, mielőtt szemét abban az idegen országban lehunyná...~ ~ 294 6| gondolni se lehetett, hogy az uram ilyen hosszu utra elkisérjen - 295 6| jutnak, amiket édes apám az oceán tulsó feléről irt 296 6| kivánságát teljesitsem? Az uram, szegény, tanácstalanul 297 6| tengeren s annyiba veszik az egész utat, mintha egy vasárnapi 298 6| mintha Jánosékhoz mennék le az alföldi pusztájukra... Az 299 6| az alföldi pusztájukra... Az ilyen nagy, oceánjáró gőzös 300 6| beszéljek magának sokat: az uram végre beleegyezett, 301 6| csatorna partjára, ahol az uram összeszoritott ajakkal 302 6| barátom, át tudja érezni az emberi szomoruságokat, hiszen 303 6| emberi szomoruságokat, hiszen az a hivatása, hogy a mi szegény 304 6| hiszem nem lehet fogalma... Az ilyen fájdalmakat csak mi 305 6| akik egy kicsikét mindig az idegeinkkel gondolkodunk... 306 6| idegeinkkel gondolkodunk... Emitt az uram, akitől eddig még egyetlen 307 6| napra se váltam el, odaát az édes apám, akinek talán 308 6| minden zugát betöltötte? Az első napon még ahhoz se 309 6| dekolletált ruhám, mint az amerikai hölgyeknek, az 310 6| az amerikai hölgyeknek, az arcom se ragyogott a csintalan 311 6| csintalan jókedvtől, mint ezeké az elbizakodott, kis ördögöké, 312 6| fölmentem a fedélzetre, melyet az oceáni éjszakák csodás miszticizmusa 313 6| nem tudom, de egyszerre az az érzésem támadt, hogy 314 6| nem tudom, de egyszerre az az érzésem támadt, hogy nem 315 6| kisleány koromban, amikor az édes anyám karjai között 316 6| akkor távolabb tőlem, mint az asszonyos kacérság, - és 317 6| asszonyos kacérság, - és lássa: az idegen férfit mégsem utasitottam 318 6| most hirtelen rámszakadt az egyedüllét érzése...~ ~És 319 6| van ennyire elkeseredve? Az urát jó egészségben fogja 320 6| hercegnőjével? Másnap este, mikor az éjszaka ujra ráborult a 321 6| összeszoritotta szivemet, mint az előző napon s valami hátborzongató 322 6| félelem fogott el, hogy az uramat sohase fogom látni 323 6| kedves barátom, aki ismerős az asszonyi lélek utvesztőiben, 324 6| mondhatatlan vágyakozás, melyet az uram iránt éreztem, szinte 325 6| szinte öntudatlanul kergetett az idegen férfi karjai közé, 326 7| ültek együtt, estefelé, az alkonyat félhomályában; 327 7| székében himbálózott, s az ablakon át jókedvüen nézte 328 7| ellenére, csakugy sugárzott az egészséges ifjuságtól, a 329 7| képzelte, hogy szerelmes az okos és gyönyörü tanitványába 330 7| gyönyörü tanitványába s ezt az impresszióját minden nagyobb 331 7| jártak, már ki is tüzték az esküvő napját, ráérő idejükben 332 7| vidáman készülődtek arra az időre, mikor majd teljesen 333 7| utóbb félretolta maga mellől az orvosi lapot, egy kis ideig 334 7| feleségül venni?~ ~- Ha ez az a kérdés, amit furcsának 335 7| magának. Hát miért szokott az ember feleségül venni egy 336 7| nagy összeköttetést nem hoz az ura házába?~ ~- Mert vagy 337 7| voltaképpen egy, mert ha az ember ezt a gondolatot érdekesnek 338 7| akkor már szerelmes is abba az intellektuális életet élő 339 7| maga főképp a szépségével, az egészségével és a tudatos 340 7| asszonyiságával juttatott engem abba az állapotba, hogy most minden 341 7| csak zavaros fogalmam van az érzésemről, semmint tiszta, 342 7| évszázados frázisait szavalnám. Az előbb már mondtam, hogy 343 7| mondtam, hogy a szépségével, az egészségével és a tudatos 344 7| kerti vagy mezei virágai az életünkbe fonódjanak. Hiába 345 7| csodálattal, én is végigjártam az utat, mely fajtámnak évezredek 346 7| és lobogószemü asszonyok: az álmodozók, a rosszak, a 347 7| nem értettek, a mártirok, az elvetemültek csábitó asszonyisága 348 7| magányosságom csöndjébe. Az utszéli kalandoknak oly 349 7| becsületes arccal, - maga az első asszony az életemben, 350 7| maga az első asszony az életemben, aki nemcsak az 351 7| az életemben, aki nemcsak az éhes férfit érdekli bennem. 352 7| merném analizálni maga előtt az érzéseimet, de mivel az 353 7| az érzéseimet, de mivel az orvos még a szerelmet is 354 7| ideig-óráig lángra lobbantja az érzékeinket, de ez a vágyunk 355 7| vágyunk szánalmasan meghal az utolsó ölelésben, melylyel 356 7| alsórendü életfunkció, mint az alvás vagy a táplálkozás, 357 7| okossága, megértése, vagyis az a tudat, hogy a szerelem 358 7| teljesen egyenrangu velünk. Az a gondolat, hogy egy fölényes, 359 7| fölényes, sugárzó eszü, az átlagból magasan kiemelkedő 360 7| beszámithatatlan szeretővé lesz az ölelésemre, aki a szerelem 361 7| bele magát a karjaimba, ez az érzés a megkristályosodása 362 7| énbelém szerelmes, mint az érettségi bizonyitványomba 363 7| érettségi bizonyitványomba és az orvosi diplomámba. Talán 364 7| azonban megbocsátja ugy-e, ha az elhatározásomat függőben 365 7| Pillantása, melylyel még utoljára az elnémult férfit végigmérte, 366 7| elnémult férfit végigmérte, nem az okleveles doktorkisasszonyé 367 8| AZ ORVOSNŐ FÉRJE.~ ~Ha most, 368 8| házasság után végre eszembe jut az az igéretem, hogy minden 369 8| után végre eszembe jut az az igéretem, hogy minden áldott 370 8| nő, idejére megszereztem az orvosi diplomát, de egy 371 8| szőke emberhez, aki még az ecset szót is, mely a legszorosabb 372 8| micsoda hangulatban van.~ ~Az uramat, ha személyesen nem 373 8| de jól ismered; hiszen az ujságok hasábokat szoktak 374 8| hasábokat szoktak irni róla, az arcképei megjelennek az 375 8| az arcképei megjelennek az illusztrált lapokban, s 376 8| Fiam, asszony is vagy, az orvosdoktorságba is belekóstoltál 377 8| a kedves gyarlósága volt az inditó ok, amiért a függetlenségemet 378 8| mely magasan fölébe emeli az átlagnak; harmadszor és 379 8| a szimptomáknak, melyek az ideges embert jellemzik. 380 8| ideges embert jellemzik. Az ortográfiával hadilábon 381 8| hadilábon álló embertől ez az idegesség már egyszerüen 382 8| ez a neuraszténia?~ ~Ime: az eleven Nagy Kristóf, aki 383 8| német nevelőnő. Nincs az a betegség, melyet már önmagában 384 8| is van, s amióta egyszer az ágyban a Shackleton északsarki 385 8| szédelgőnek nevezni azt az alakot, aki hangyamászásai 386 8| férfi-hisztérikának. De azt az epizódot, melynek kedvéért 387 8| isten (ilyeneknek képzelem az északi mithológia hőseit) 388 8| ezt a gondolatot? - azzal az ujsággal jött haza, hogy 389 8| fölösleges a professzor, ha az ember egy orvost vett feleségül?~ ~ 390 8| értek is a mesterségemhez. Az eredmény az volt, amit régen 391 8| mesterségemhez. Az eredmény az volt, amit régen tudok; 392 8| hogy jobban szeretlek, mint az egész orvosi egyetemet.~ ~ 393 8| mamlasz megsértette bennem az orvost és azt hitte, hogy 394 8| fejbólintva. - Mindenki ahhoz az orvoshoz menjen, akit valamennyi 395 8| közt a legkülönbnek tart. Az ilyesmi bizalom kérdése.~ ~ 396 8| vigan szivta a szivarját; az ostoba azt hitte, hogy minden 397 8| kijelentéssel. Szegény, ő nem ismeri az asszonyok és még hozzá: 398 8| hozzám csodálkozva.~ ~- Csak az, drágám, hogy ezentul a 399 8| fogsz aludni!~ ~- Elment az eszed?~ ~- Oh nem, csak 400 8| professzort!~ ~Mit mondjak neked? Az ál-vasgyuró félóráig dörömbölt 401 8| ál-vasgyuró félóráig dörömbölt az ajtómon, s tőle szinte szokatlan 402 8| válasszam külön egyéniségemben az orvost az asszonytól, mert 403 8| egyéniségemben az orvost az asszonytól, mert ő nem az 404 8| az asszonytól, mert ő nem az orvost, hanem az asszonyt 405 8| mert ő nem az orvost, hanem az asszonyt vette feleségül.~ ~ 406 8| nevetéssel kiáltottam ki neki az ajtón keresztül:~ ~- A libát 407 8| fel tudom tranchirozni, de az egyéniségem feltranchirozásához 408 8| feltranchirozásához nem értek. Ha az orvost megsértetted, hát 409 8| orvost megsértetted, hát az asszony se fog szerelmesen 410 8| Ma reggel találkoztunk az ebédlőben; oly elkeseredett 411 8| meg fog történni a csoda: az uram becsületszavára ki 412 8| róla, hogy ez a szédelgő az asszony kedvéért az orvostól 413 8| szédelgő az asszony kedvéért az orvostól is térdenállva 414 9| reggelén arra ébredt, hogy az Andrássy-utat és a városligetet 415 9| boritja. Még a mult estén az egész világnak kétségbeejtően 416 9| elégülten támaszkodott az olaszos kandallónak. Oly 417 9| művészek városrészében, az első havas háztetőt megpillantotta.~ ~- 418 9| cavaliere! Pont husz órakor - az olaszok azt hiszem igy mondják 419 9| olaszok azt hiszem igy mondják az esti nyolcat - az utolsó 420 9| mondják az esti nyolcat - az utolsó csatt is be lesz 421 9| jutott, hogy husz forint az összes vagyona. Mit kezdjen 422 9| összes vagyona. Mit kezdjen az ember husz forinttal egy 423 9| regényeiből ismerte. Honnan kap az ember hirtelen ötven forintot? 424 9| volt, mint talán még soha - az uzsorások pedig kegyetlenül 425 9| kegyetlenül becsukták a kagylóikat az istenadta tehetségek előtt. 426 9| vérszopója, te vagy mindennek az oka! Ha most itt lennél 427 9| müvészek atelier-jében. Az olasz lovagokat épp oly 428 9| hol váratlanul elégett az a ruhás szekrény, amelyben 429 9| ruhás szekrény, amelyben az ezresbankóit tartotta. A 430 9| haragudni, mert Beer ur volt az egész földkerekség legnagyobb 431 9| szegénység, feldühödve csapott az asztalra.~ ~- Mi akadályoz 432 9| magánkivül. - Ha meg nem adja azt az ötszáz forintot, amit mára 433 9| mára igért, akkor hitemre az összes kiskoru Beerek bekerülnek 434 9| dühöngő télviharnak. És mig az Andrássy-ut felé kifordult, 435 9| nagyságos ur odabenn van.~ ~- Az én pénzemért ugyan nem lesz 436 9| mérgesen benyitott a szobába.~ ~Az ablakban egy pápaszemes 437 9| dologról van szó; arról az egyetlen egy dologról: kifizeti-e 438 9| dologról: kifizeti-e most azt az ötszáz pengőt, amit tegnap 439 9| kifizeti?~ ~- Tiltakozom még az ellen is, hogy ilyen kérdést 440 9| Wekerle-kubát, helyet mutatott neki az egyik nádszéken, majd könnyedén 441 9| negyedóráról van szó, ez az idő még talán Önnek sem 442 9| komornyikjával, mert éppen ennyi az a pénz, amivel ő excellenciáját 443 9| fesztelenül -, hogy éppen az Ön müterme felé haladtam, 444 9| zsebemben a kétezer forinttal. Az Andrássy-uti körönd előtt 445 9| nagy csoportosulás állta el az utamat: Tárnoky gróf mérgesen 446 9| forintot?~ ~- Mire kell az a kegyelmes urnak?~ ~- Valakinek - 447 9| bankomat most már becsukták, az ismerőseimet pedig aligha 448 9| találom meg tiz perc alatt. Az illető hölgy 6 óra 40 perckor 449 9| a helyemben? Igaz, hogy az Ön pénzét adtam kölcsön, 450 9| mondta Beer ur fölénnyel -, az Isten őrizze attól, hogy 451 9| meg a kétezer pengőt, - ha az ötszáz forintomat nem adja 452 9| lenne oly biztos, mint hogy az ötszáz forintját megkapja...~ ~ 453 9| megkapja...~ ~Sárkány kitette az óráját s türelmetlenül dobolni 454 9| sunyi pillantásokat vetett az ideges müvészre.~ ~- Tudja-e - 455 9| a mai nap a legszomorubb az életemben? Ma van épp huszonhat 456 9| levelünket, azaz nem... hiszen az is elégett, mikor a fehérnemüs 457 9| bábuival, - mintha nem is az anyai sziv porladt volna 458 9| mert a kegyelmes urnak az utolsó krajcáromat is odaadtam. 459 9| ott lesz a pénz a lakásán, az is, meg az ötszáz forint 460 9| pénz a lakásán, az is, meg az ötszáz forint is, amivel 461 9| egyetlen napról van szó, - és az évforduló éjjelén nem állna 462 9| elé, de aztán haragosan az asztalra dobta a husz forintot.~ ~- 463 9| elfelejteni Önnek... Nem az élővel tett jót, hanem a 464 9| tartozását kifizette volna, még az utolsó husz forintomat is 465 9| már aztán igazán elviheti az ördög a jelmezbált.~ ~ ~ ~ 466 10| fölöttébb könnyü lett volna az érdekes kis szerelmi kaland 467 10| incifinci hercegecskénél. Az emberi bölcseség azonban 468 10| hercegnő dacosan, - de hogy az én uram nem lesz, azt fogadom...~ ~- 469 10| még ma este bevonulok az Orsolya-szüzek zárdájába...~ ~ 470 10| reggeltől estig bezárkózott az irószobájába és sajátkezüleg 471 10| episztolája végén - mert az efajta siheder leányok szeszélye 472 10| levegőben uszó pókhálónál...”~ ~Az is lehet, hogy mire a hold 473 10| pecsétjét, nyájasan igy szólott az iródiákjához:~ ~- Hiv szolgám, 474 10| mi felséges barátunk?~ ~Az iródiák felolvasta a levelet, 475 10| a király nagyot csapott az asztalra, s magától kikelve 476 10| királyi park fái alatt, s az olasz költők szonettjeit 477 10| fejedelem, Schoennichen, az udvari szakács hiába készitette 478 10| nyalánkságokat és Joannes rhetor, az udvari könyvtáros, hiába 479 10| végre Aloyzia Amáliának, az özvegy anyakirálynőnek is 480 10| feltünt fejedelmi fia bánata. Az ősz hercegnő aggódva kereste 481 10| aggódva kereste föl a királyt az udvari parkban, ahol XIX. 482 10| büszkeségem? - kérdezte tőle az anyakirálynő gyöngéden.~ ~ 483 10| szánakozva.~ ~- Óh, ha csak az volna... De akit szeretek, 484 10| is egy király lánya...~ ~Az anyakirályné büszkén emelte 485 10| Amália megbotránkozva nézett az ég felé, mintha a haragos 486 10| Isten villámát kérné le az akaratos fruskára... Aztán 487 10| legjobb, a legdélcegebb férfi az egész kerek világon...~ ~ 488 10| XIX. Tivadar belekarolt az édes anyjába, s mig a hervadó 489 10| hogy szinte szégyellek az emberek közé menni... Sem 490 10| És miért nem szeret az a kis zöldség? - kérdezte 491 10| kis zöldség? - kérdezte az anyakirálynő elgondolkodva.~ ~- 492 10| nincs senki, senki, aki az igazat megmondaná...~ ~Az 493 10| az igazat megmondaná...~ ~Az anyakirálynő hosszabb ideig 494 10| hosszabb ideig vizsgálta az eget, melyen már halavány 495 10| legszebb és legjobb vagy az egész világon... De lehet, 496 10| világon... De lehet, hogy csak az anyai szem lát ilyennek... 497 10| behivatta Hoys-Hopp grófot, az udvarmesterét és harsányan 498 10| csőditsd ide haladék nélkül az udvartartást... Hátha akad 499 10| egy becsületes ember, aki az igazat megmondja...~ ~Hoys-Hopp 500 10| anyjával együtt helyet foglalt az aranyos trónszéken - egymásután 501 10| egymásután megjelentek az udvari notabilitások: 502 10| notabilitások: Hoys-Hopp gróf, az udvarmester, Lázsiás herceg, 503 10| udvarmester, Lázsiás herceg, az udvarnagy, báró Gránát, 504 10| udvarnagy, báró Gránát, az udvari fogatok gondozója, 505 10| fővezére, Schoennichen, az udvari szakács és Joannes 506 10| szakács és Joannes rhetor, az udvari könyvtáros. XIX. 507 10| magához Hoys-Hopp grófot, az udvarmestert.~ ~- Hiv szolgám, - 508 10| szerethetnek-e engem magamért az asszonyi népek?~ ~A herceg 509 10| palástom alól is kitünik?~ ~- Az erények tündöklő mintája 510 10| tartasz a bátorságomról és az energiámról?...~ ~Kanonenstein 511 10| többiek után és Schoennichen, az udvari konyhák ura, lépett 512 10| Schoennichen, mi a véleményed az izlésemről? - kérdezte XIX. 513 10| szerelmes király, - te bizonyára az igazat fogod beszélni, hiszen 514 10| te ugyszólván nem ismered az embereket... Mondjad hát 515 10| mindazokat tudta, amik valaha az ég és a föld között történtek...~ ~ 516 10| mozdulatával elbocsátotta az alázatos udvarlókat, szemét 517 10| Csak azt lessem, mig ezek az igazat megmondják...~ ~A 518 10| hiába a könyörgés, amit az ország bölcseihez és tudósaihoz 519 10| jelentkezik Hoys-Hopp grófnál, az udvarmesternél.~ ~- Mit 520 10| öreg salabakter? - kérdezte az előkelő Hoys-Hopp gróf, 521 10| vendég nem felelt mindjárt az udvarmester kérdésére, hanem 522 10| ridegséggel.~ ~- Igaz.~ ~- És az is való, hogy az imádottjától 523 10| És az is való, hogy az imádottjától kosarat kapott?~ ~- 524 10| aztán harsányan igy szólott az udvarmesterhez:~ ~- Tudd 525 10| gyógyitó flastromot ismeri, az a valaki bizonyosan én vagyok...~ ~ 526 10| skót király levelét, mikor az udvarmester alázatosan belépett 527 10| Hoys-Hopp gróf félénken, - az ajtóban egy öreg ember várakozik, 528 10| gyógyitani a szived sebét...~ ~- Az én sebemet csak a halál 529 10| grófnak, hogy vezesse be hozzá az ismeretlen orvosdoktort...~ ~ 530 10| ismeretlen orvosdoktort...~ ~Az udvarmester széttárta a 531 10| percben a király előtt állt az ősz Gärtnerius mester, az 532 10| az ősz Gärtnerius mester, az alkhimisták királya, aki 533 10| madarakkal ugy beszélt, mint az emberekkel, akószám készitette 534 10| prima matériá”-t, mely az életet meghosszabbitja és 535 10| aranyat és gyémántot csinált az értéktelen kovakőből. A 536 10| hogy még most sem ismered az okokat, - mondta szárazon, 537 10| mint a többi... És hol az a bölcseségben megőszült 538 10| nézhetnél királyi személyedre... Az igazi ok örökké rejtve marad 539 10| előtted, mert senki sincs, aki az igazat megmondaná... Én 540 10| többet ér... Aki fölteszi, az nem a világot látja benne, 541 10| De aki a csodapápaszemet az orrára biggyeszti, ugy látja 542 10| látna... Felséged tehát az Elfrida hercegnő szemével 543 10| öntötte el, tagjai remegtek az izgatottságtól és a türelmetlenség 544 10| mesternek:~ ~- Hol a pápaszem?~ ~Az alkhimista aranyos tokot 545 10| a csodálatos pápaszemet az orrára illesztette volna, 546 10| Küldjed be azonnal az egész udvart...~ ~Gärtnerius 547 10| szakács és Joannes rhetor, az udvari könyvtáros. Mikor 548 10| ekkor egyszerre föltette az orrára a Gärtnerius mester 549 10| láthatatlan erő leemeli az aranyos trónszékről s odahelyezi 550 10| férfi után vágyakozzék, ne az ilyen könyekben uszó báb 551 10| Százszoros halált érdemel az istentelen, aki a királyt 552 10| elválasztottátok a törzsétől...~ ~- Az igazságot ölöd meg! - szólott 553 10| Veszszen veled együtt az igazság! - kiáltotta könyörtelenül 554 10| fejvételéről sokat beszéltek az országban és igy történt, 555 10| mulva ért el Schwarzwaldenbe az az udvari futár, akit Elfrida 556 10| ért el Schwarzwaldenbe az az udvari futár, akit Elfrida 557 10| után esengett, valamikor az igazi férfi föltámadjon. 558 10| kérőnek nemmel válaszoltam, az erős férfinek ezt kiáltom: 559 10| király csakhamar hazahozta az ő szerető és szépséges feleségét. 560 10| fejetlen törzse lassan porladt az utszéli árokban, ahova a 561 11| kapocs köti össze széles az országban. Mikor Szedenich 562 11| megdöbbentő hirek keltek szárnyra az uj professzor kegyetlenségéről. 563 11| régi iskolai könyvekkel, az ötödosztályosok halaványan 564 11| megilletődve tárgyalták az uj tanár életrajzát. Kollár 565 11| huszonhárom fiut buktatott meg az ötödikben az algebrából. „ 566 11| buktatott meg az ötödikben az algebrából. „Vérengző tigris - 567 11| szekundát ir”. És mivel az algebra amugy is minden 568 11| borotválkozástól, keskeny ajkát az aszkéták keserü vonása szegélyezte. 569 11| osztályt, fogvacogva távoztak az iskolából. És a többi osztály, 570 11| Szedenich tanár ur ebben az évben nem tanitott, kárörvendő 571 11| ötödik osztályra...~ ~Még az első hetekben történt, szeptember 572 11| Szedenich főtisztelendő ur épp az arányszámitást magyarázta 573 11| attól félve, hogy a sors az ő nevét jelöli ki s a megkönnyebbülés 574 11| katedra előtt s miközben az osztályban halálos csönd 575 11| György mellé.~ ~- Hogy hivják az édesatyját? - kérdezte a 576 11| Károlynak...~ ~- És micsoda az édesatyja?~ ~- Törvényszéki 577 11| föld nem reszketett meg az örömtől, hogy Szedenich 578 11| Igenis... Haller molnár volt az én nagyapám... Haller Mihály, 579 11| arcát (most már rózsás volt az örömtől) és nyájasan igy 580 11| és ismeretlen gyermeket? Az iskolatársak bámuló irigységgel 581 11| főtisztelendő ur elővette az albumkönyvet. Mi történt 582 11| gyermek oly bájosan nézett az öregedő piaristára, hogy 583 11| ugy tetszett neki, hogy az a tizenhat év, mialatt másfélezer 584 11| apró nebulót vezetett be az algebra titkaiba, egyszerre 585 11| urnak ugyanis eszébe jutott az a tizenhat év előtti nyári 586 11| férjhez... „A lemondásnak és az emlékezetnek fogok élni!” - 587 11| arcocskája majdnem kicsattant az egészségtől...~ ~Szedenich 588 11| maradt más emléke annál az egyszerü arcképnél, amelyet 589 11| piarista szivében mégis ez az ártatlan kis regény képviselte 590 11| ártatlan kis regény képviselte az ifjuságot és a poézist... „ 591 11| tanár ur utóbb visszatette az albumot a sublád fiókjába 592 11| albumot a sublád fiókjába és az ablakból félórán át nézte 593 11| mindjobban beleolvadtak az alkonyi ködbe... „A Haller 594 11| szólott magában:~ ~- Ugyanaz az édes arcocska, amilyen az 595 11| az édes arcocska, amilyen az övé volt egykor... És az 596 11| az övé volt egykor... És az ajka... egészen az édesanyjáé... 597 11| És az ajka... egészen az édesanyjáé... Azt hiszem, 598 11| volna, - hozd el holnap az édesanyád arcképét, mert 599 11| Kolnay György másnap elhozta az arcképet és mialatt Szedenich 600 11| főtisztelendő ur remegve az ablakhoz sietett, gyönyörüséggel 601 11| gyönyörüséggel babrált az aranymetszéses könyvek közt, 602 11| amikor ezt mondta:~ ~- Ez az utolsó arcképe?~ ~- Igenis, 603 11| utolsó arcképe?~ ~- Igenis, az utolsó, főtisztelendő ur...~ ~- 604 11| még... nagyon is fiatal az édes mamád... Pedig, ha 605 11| tanár felé forditotta:~ ~- Az utolsó arcképe, főtisztelendő 606 11| ben készült... egy évvel az anyuskám halála előtt...~ ~ 607 11| megdöbbent gyermeket. És az alkonyi csöndben össze-vissza 608 12| előtt, nyakig belemerülve az ujdonságok szemléletébe, 609 12| közt megzavarom.~ ~- Maga az? - mondja csodálkozva. - 610 12| régi lovagvárban töltötte az idejét azóta, hogy a muzeumi 611 12| s ősnemességük még abból az időből ered, mikor a szép, 612 12| hősiességgel végezte el az egyetemet, tanári diplomát 613 12| szerzett, pompás cikkeket irt az ujságokba, de rendes álláshoz 614 12| szüköcskén és takarékosan élt az édesanyjával, de közben 615 12| Megtanulná belőle, hogy az asszonyok még százszor különösebbek 616 12| barátnőmnek, végig kisérem az Andrássy-uton és a Fürdő-utcán 617 12| megfejthetetlen problémaként izgatja az irói fantáziámat.~ ~- Tudja 618 12| királyának neveznek a Tüzföldtől az Északi-sarkig. Paur körülbelül 619 12| több negyvenévesnél s mivel az életet gyermek módjára szereti, 620 12| mindig bele van bolondulva az urába?~ ~- Őszintén szólva, 621 12| bolondulva. A vonóját és az átszellemült pillantást 622 12| micsoda forgószél sodort engem az érdekes házaspár közelébe.~ ~- 623 12| házaspár közelébe.~ ~- Talán az érdekes Diana-feje miatt 624 12| miatt hivták meg?~ ~- Nem az érdekes Diana-fejem miatt, 625 12| volt egy földi lényre, aki az impresszárió távollétében 626 12| nagybátyám, engem ajánlott az impresszáriónak, s mivel 627 12| impresszáriónak, s mivel a fizetés és az ellátás fejedelminek igérkezett, 628 12| dacára boldogan vállalkoztam az irógépes kisleány szerepére. 629 12| igen lehet szerezni, de ha az ember francia meg angol 630 12| eljátszotta a női Odiot Maximot, az elszegényedett nemes kisasszonyt.~ ~- 631 12| akinek szintén meg van az a gyengéje, hogy kompozitori 632 12| néven vették tőlem, hogy az öltöztetést nem értem annyira, 633 12| különböztettek meg, hogy én is az uraságok asztalánál kaptam 634 12| be nem tért a kastélyba az angol lord elsőszülött fia, 635 12| elsőszülött fia, aki egyenesen az indiai alkirály estélyéről 636 12| estélyéről jött s igy szólott az egybegyült vendégek fülehallatára: 637 12| törődtek velem, mert ezek az opportunisták, ahányan csak 638 12| csak voltak, valamennyien az örökifju háziasszonynak 639 12| azokra a kollégáikra, akik az angol asszonyirók regényeiben 640 12| gesztussal magukhoz emelik. Ha az ember a Drágffy-kastélyban 641 12| aki két év óta - amikor az itt vadászó Lipót János 642 12| ellenére is megundorodtam kissé az élettől...~ ~Manci kisasszony 643 12| bohém-apám keze örökre kisiklott az enyémből. Sokat beszélgetett 644 12| Sokat beszélgetett velem az édesanyámról is s mivel 645 12| most már röviden befejezte az elbeszélést.~ ~- A müvész 646 12| amsterdámi barátjához s mivel az egyik kifejezés nem igen 647 12| miközben fehér haja bizalmasan az enyémhez ért. E pillanatban 648 12| következő pillanatban már eltünt az összeomló függöny mögött. 649 12| fizetésemet készpénzben átvehetem az első komornától.~ ~- És 650 12| Csakugyan féltékeny volt ez az asszony, aki az urát minden 651 12| volt ez az asszony, aki az urát minden lelkifurdalás 652 12| arra a gondolatra, hogy az ura az én ártatlan tisztaságomat 653 12| gondolatra, hogy az ura az én ártatlan tisztaságomat 654 12| hivatásánál fogva belelát az asszonyok lelkébe. Én mindazonáltal 655 12| elutaztam a Drágffy-kastélyból. Az emeleti ablakfüggöny mögül 656 13| emlékére! A megtört férj, aki az apácákkal együtt egész délelőtt 657 13| délelőtt ott imádkozott az urasszony ravatalánál, értelmetlenül 658 13| fölirást, de Róza kisasszony, az elhunyt matróna nevelt leánya, 659 13| család előtt...~ ~ ~Galamb, az öreg táblai elnök, már kora 660 13| darabig, közömbösen szemlélve az irodalmi ujdonságokat, amelyek 661 13| ujdonságokat, amelyek ide, az Isten háta mögé is eljutottak. 662 13| Idősb Jobbágy Miklósné. Az öreg ur megdöbbenve nézte 663 13| bement.~ ~- Most halt meg az az urnő, akinek az arcképe 664 13| bement.~ ~- Most halt meg az az urnő, akinek az arcképe 665 13| halt meg az az urnő, akinek az arcképe a kirakatban van? - 666 13| itt járt a mult héten, de az se tudott már segiteni rajta.~ ~- 667 13| segiteni rajta.~ ~- És ki volt az az idősebb Jobbágy Miklósné?~ ~- 668 13| rajta.~ ~- És ki volt az az idősebb Jobbágy Miklósné?~ ~- 669 13| embernek? Mit jelentett az oroszos leánynév, melyet 670 13| epizódjaira gondolt itt, az ismeretlen vidéki városban?~ ~ 671 13| alázatos ember sompolygott az ebédlőbe, aki mély hajlongások 672 13| elszállásolták valahogy az őrházba, de az utasok között 673 13| valahogy az őrházba, de az utasok között egy előkelő 674 13| dehogy! Édes fiatal teremtés az, akinek még a szellő is 675 13| szellő is megárt...~ ~Mikor az ismeretlen vendég félóra 676 13| ismeretlen vendég félóra mulva az ebédlőbe lépett, Galamb 677 13| Asszonyom - mondta udvariasan, - az a hely, az asztalfőn, az 678 13| udvariasan, - az a hely, az asztalfőn, az öné. És öné 679 13| az a hely, az asztalfőn, az öné. És öné minden, amit 680 13| lehuzta, nevetve igy szólott az urakhoz:~ ~- Foglaljanak 681 13| Foglaljanak csak helyet, itt az asztal mellett. És legyenek 682 13| jókedvüek és mulatságosak, hogy az elhagyott feleség szomoruságát 683 13| ismeretlen... ég veled! - susogta az öreg ur álmodozva, amig 684 13| férjét sohase szerette, az utolsó melankólikus csendje, 685 13| feledhetetlen szavakat, mig odakünn, az üveges verandán az esti 686 13| odakünn, az üveges verandán az esti homály lassanként az 687 13| az esti homály lassanként az egész világot elboritotta 688 13| mint maga is egy édes álom az enyémben... Tatjána vagyok, 689 13| Tatjánája, akiről Puskin dalolt az Anyegin történetében... 690 13| maga emlékében mindörökre az illatos poézis leszek, akinek 691 13| hét fehér nap képviselte az ifjuságot és a poézist...~ ~- 692 14| is menyecskesorba lépett, az öreg házaspár egyszer csak 693 14| összecsomagolta megint az utiládáját és végigjárta 694 14| hevülésüknek voltak tanui, csak az ábrándos visszaemlékezés 695 14| csalták ajkukra és szivükbe. Az öreg Takács álmodozva hörpintgetett 696 14| a vörös borból s a hogy az idő lassanként későbbre 697 14| nevezetesebb eseményét: az első fiuk születését, a 698 14| ahol a fiatal asszonynak az egész fegyverfogható ifjuság 699 14| a kis korcsmában, amikor az öreg ur egyszer csak elmosolyodott.~ ~- 700 14| találná el, hogy mi jutott az eszembe. Maga aligha sejtette 701 14| valamikor, hogy én egész az örülésig féltékeny voltam. 702 14| volt.~ ~- Csak volt?~ ~- Az én szememben még most is 703 14| még most is szép. De mivel az udvariatlan anyakönyv azt 704 14| kell hinnem, hogy mégse az többé, aki harminc évvel 705 14| A gáláns férj nem nézi az anyakönyvet. Különben kitől 706 14| legyen?~ ~- Hiszen éppen ez az, amit kérdeni akarok magától. 707 14| Simire nem volt féltékeny?~ ~Az öreg Takács jóizüen felkacagott.~ ~- 708 14| a fajból való volt, aki az asszonyoknak tetszik. Az 709 14| az asszonyoknak tetszik. Az ilyen férfi magához tudja 710 14| láncolni a barátait; de az asszonyok kómikusnak találják 711 14| semmi se volt abból, ami az unatkozó feleségek romantikus 712 14| közül szokták kiválasztani az ideáljukat. Az esetlen, 713 14| kiválasztani az ideáljukat. Az esetlen, nagyfejü, körszakállas 714 14| nagyfejü, körszakállas Simi, - az ilyen férfi nem született 715 14| És hogy jutott most az eszébe Fátra főhadnagy?~ ~- 716 14| hogy bátran megmondhatja az igazat; mert akármit is 717 14| már minden mindegy, hisz az egész mult csak egy aranyos 718 14| főhadnagytól féltettem?~ ~Az öreg asszony elgondolkodón 719 14| olykor a tarokkpartiekról és az őrnagy tréfáiról. Másfél 720 14| kérdezte Takács kiváncsian.~ ~- Az, akire bizonyosan a legkevesebbet 721 14| éjjel-nappal mindig arra az egy emberre gondoltam, aki 722 14| egy emberre gondoltam, aki az én szememben maga volt a 723 14| kisugárzó gyöngéd szeretet az én szememben különbbé tette, 724 14| legbizalmasabb barátja...~ ~Az öreg ur oly ijedt mozdulatot 725 14| Dehogy tartom, - az a szerelem komolyabb volt, 726 14| is hittem. Bodrogiban épp az ellentétét találtam meg 727 14| futkosott, ő csöndesen itt ült az oldalam mellett, amig magát 728 14| akkor azt hittem, hogy Simi az igazi férfiideál... Szelid, 729 14| hüséges, - még a nagy foga, az esetlensége, a kuszált körszakálla 730 14| körszakálla is tetszett... Ha azon az őszi délutánon ugy nem viselkedik, 731 14| tudja, hogyan történt: nekem az őszi verőfény elfacsarta 732 14| közül való vagyok, akik az efajta komédiákhoz alkalmasak. 733 14| valakit a tréfáihoz, - én az ilyesmire már öreg és cinikus 734 14| vagyok. Tudom, hogy szereti az urát s hogy velem most gyerekes 735 14| kérdésemet - aki tréfál, az nem sir, mint én, - de nem 736 14| mint egy igazi hős...~ ~Az öreg ur kezet csókolt a 737 14| aránylag szerencsém volt, mert az ellenség nagylelküen visszavonult...~ ~ ~ 738 15| olyan hangon, mintha csak az imént váltunk volna el egymástól 739 15| Gyurka elmondott egyet-mást az életéből, többek közt azt 740 15| asszony, - mondta, - csak az a hibája, hogy a kolostorban 741 15| velünk ebédelsz.~ ~Délben az uszodai hideg fürdő után, 742 15| mikor bort kellett önteni az asszony poharába, vagy valami 743 15| vannak.~ ~- Igaz is, - mondta az ebéd végén, - délután velünk 744 15| csucsáról pompás kilátás nyilik az egész vármegyére, esetleg 745 15| meghivást s négy után ott vártam az egész társaságot a kávéházi 746 15| két-három fiatal leány, az öreg doktor, Gyurkáék, a 747 15| Pompás asszony, - szóltam az urához, aki az egyik süldőleánnyal 748 15| szóltam az urához, aki az egyik süldőleánnyal beszélgetett.~ ~ 749 15| Mintafeleségem van, akit az ilyen magunkfajta öreg 750 15| egyszerü és jólelkü, hogy az egyetlen gyöngeségét szivesen 751 15| szivesen megbocsátja neki az ember...~ ~- Hát gyöngesége 752 15| válaszolhatott a kérdésemre, mert az öreg doktor megvárta a Kal 753 15| zöld falombok koronájában; az erdő mélyéről madárfütty 754 15| álomba ringató muzsikája. Még az előző estén a budapesti 755 15| nyomorult földtekén... Mikor az egyik kanyarodónál utolértük 756 15| sincs. Elvégre nem én vagyok az ura és igy semmi közöm ahhoz, 757 15| tejfelesszáju suhanccal, aki az oldala mellett kullog...~ ~ 758 15| benyomását tette rám, akinek az imént az ura jellemezte. 759 15| tette rám, akinek az imént az ura jellemezte. Keztyüs 760 15| Gyurka közömbösen csevegett az öreg doktorral a Dunántul 761 15| szobaleányok kicsomagolták az uzsonnakosarakat, a leányok 762 15| uzsonnakosarakat, a leányok az isteni kilátásban gyönyörködtek, 763 15| félóra is eltelt, amikor az uzsonnát végre föltálalták 764 15| a tenger szine fölött) s az egyik balatoni tengernagy 765 15| kerültek elő a sürüségből, az öreg urak is letelepedtek 766 15| titokzatosan susogó fák között. Az egyik admirális (Csepely 767 15| a hivásra. Szeniczeyné, az egyik fiatal mama, gunyosan 768 15| paripája taposta. Mikor az omladékhoz közel értünk, 769 15| különös látványra se tünt el az előbbi mosolygás.~ ~Megfogta 770 15| illedelmes távolban állt az udvarlójától... Gál közömbös 771 15| figyelmeztettem, hogy lekésünk az uzsonnáról.~ ~Gyurkáné is 772 15| csak csirkecsontot...~ ~Az asszony forró pillantással 773 15| forró pillantással nézett az urára, aztán szófogadóan 774 15| szerelmesen, csókot intve az egyik ujjával), aztán eltünt 775 15| volna a furcsa jelenetet, - az egész történet érthetetlen, 776 15| is megvan a maga bogara. Az a bogara, hogy én nem tudom 777 15| regénybeli férfiideál jár az eszében, aki sárkányokat 778 15| szivében, hogy végre megtalálja az igazit. De mert alapjában 779 15| és korrekt asszony, hát az első kétértelmü szóra visszafordul... 780 15| minden rosszaságtól irtózik. Az ártatlan kacérkodása az 781 15| Az ártatlan kacérkodása az én malmomra hajtja a vizet, 782 15| mert csakugyan nem kapunk az uzsonnából...~ ~Pár perc 783 15| foglaltunk, egy pillanatig az a kérdés járt a fejemben, 784 15| szamár-e, vagy nagy filozófus? Az asszonyok pillantásából 785 15| asszonyok pillantásából az látszott, hogy nem tartják 786 16| készülődtek, a diákokat az érettségi vizsga láza és 787 16| délutánonkint a kávéházban. Az egész társulatot a kegyetlen 788 16| szinházi titkárt.~ ~- Hallja az ur, - mondta neki sötéten, - 789 16| vasutról behozhassuk... Mi az ördögöt gondoljak hát ki?... 790 16| husz krajcár.~ ~- Hallja az ur, - szólt Pataky János 791 16| szinészkedésével?~ ~- Ebugattát, hogy az ördögbe ne törődnének... 792 16| Különben hányadszor üli meg az ötvenéves jubileumát?~ ~- 793 16| olyankor, amikor hó esik...~ ~- Az ur ki fogja nyomatni a szinlapokat, - 794 16| a sárospataki liceumot. Az öreg Pataky négylovas kocsin 795 16| nyomor nem ölte ki lelkéből az ideált, nyugodtan türte, 796 16| negyvennyolcas forradalom szelét.” Az ifju szinészt később lelkesen 797 16| Tamásvár derék értelmiségével s az öreg müvész a lelkes közönség 798 16| van a koszoru? - kérdezte az ünnepelt direktor, a jubileumi 799 16| huszonháromszor nyujtottak föl az ünnepeltnek a zenekarból. 800 16| csináltatni, de hol vegyen az ember tizenöt avagy husz 801 16| primadonna kissé megtisztogatta az ura koszoruját s szomoruan 802 16| koszoruját s szomoruan tette le az ócska jószágot az ebédlő 803 16| tette le az ócska jószágot az ebédlő asztalára.~ ~- Mi 804 16| szinésztől, - a melltüt és az ezüst evőeszközöket nem 805 16| holmikat...~ ~ ~Félhét. Az önkéntes tüzoltók erős léptekkel 806 16| Csapó a kellékeket rendezi, az ünnepelt alsónadrágban pöröl 807 16| egy asztalon a melltü és az evőeszközök etuije, melyet 808 16| rimánkodásra átengedett az előadás végéig, de azzal 809 16| családjával együtt helyet kap az első sorban, mig egy megbizható 810 16| őrködni fog a szinpadon... Az első vendégek csakugyan 811 16| diák és boltoslegény... Az első és második sor megtelik 812 16| forint hatvan krajcár...~ ~Az óramutató lassankint eléri 813 16| fillérrel sem szaporodik és az ünnepelt, aki időközben 814 16| hallatszik föl... Végre itt az ideje, hogy az előadást 815 16| Végre itt az ideje, hogy az előadást megkezdjék; Sz. 816 16| sötét ábrázattal ballag ki az öltözőből a szinpadra... 817 16| urat, aki a melltüt és az evőeszközöket őrzi.~ ~- 818 16| után én fogom visszavinni az ékszereket a Steiner ur 819 16| pillanatig félelmetesen nézi az alacsony Grünt, aki ijedten 820 16| egy mozdulattal összekapja az ékszerész tokot, az ezüstnemüek 821 16| összekapja az ékszerész tokot, az ezüstnemüek fekete bőrtokját 822 17| AZ ÖNGYILKOS.~ ~A társaság, 823 17| föl hozzám egy szivarra, az inasom kitünő bowle-t készit.~ ~ 824 17| kitünő bowle-t készit.~ ~AZ UDVARI TANÁCSOS: Éjfél után 825 17| fogadsz?~ ~A BANKIGAZGATÓ: Az olyan agglegény-háztartásban, 826 17| agglegény-háztartásban, mint az enyém... Az inasom mindig 827 17| agglegény-háztartásban, mint az enyém... Az inasom mindig el van készülve 828 17| készülve a vendégre...~ ~AZ EGYIK SZALMAÖZVEGY: De nem 829 17| a társaságot s előresiet az üveges csarnokba, hogy az 830 17| az üveges csarnokba, hogy az inasnak csöngessen. Pár 831 17| is most ébredt volna föl az álmából.~ ~A BANKIGAZGATÓ ( 832 17| szivart vagy cigarettát...~ ~AZ INASOK (ezüstből készült 833 17| jegesvödröket cipelnek elő).~ ~AZ UDVARI TANÁCSOS: Az isten 834 17| AZ UDVARI TANÁCSOS: Az isten tudja, hogy van: ilyenkor 835 17| akár végképp elszoknám az alvástól. Otthon néha addig 836 17| Otthon néha addig pepecselek az iróasztal mellett, amig 837 17| ha tizenegy után kerülök az ágyba.~ ~MÁSODIK SZALMAÖZVEGY: 838 17| hát igen jól mulatnak.~ ~AZ UDVARI TANÁCSOS (kinéz a 839 17| Budapestnél szebb város az egész földkerekségén sincs. 840 17| még jobban kiabálnak.~ ~AZ UDVARI TANÁCSOS: Valaki 841 17| KÁRTYÁZÓK (fölugrálnak): Hol?~ ~AZ UDVARI TANÁCSOS: Ott mennek 842 17| szerencsétlenek, akik talán az életüktől is megundorodnak, 843 17| élvezetet kihasználjanak...~ ~AZ UDVARI TANÁCSOS: Azt mondom 844 17| borzalmas lelkiállapot lehet az, amelyik egy embert az édes, 845 17| lehet az, amelyik egy embert az édes, szép juliusi éjszakán 846 17| Van egy ötletem. Leküldöm az inast és megüzenem a rendőröknek, 847 17| SZALMAÖZVEGY: Ez szép gondolat!~ ~AZ UDVARI TANÁCSOS: Meg kell 848 17| tenni!~ ~A BANKIGAZGATÓ (az inashoz): Sándor, le fogsz 849 17| hogy rögtön kéretem.~ ~Az inasok távoznak, hogy a 850 17| a parancsot teljesitsék. Az urak az ablakon át nézik, 851 17| parancsot teljesitsék. Az urak az ablakon át nézik, amint 852 17| ablakon át nézik, amint az öngyilkost saroglyára fektetik 853 17| lakására. Gyorsan lefektetik az öltözőszoba divánjára, egy 854 17| állja körül a divánt.~ ~Az öngyilkos 35-40 év körüli 855 17| mély meghajlással köszöntik az országos nevü tanárt, aki 856 17| nevü tanárt, aki kezet fog az urakkal, néhány tréfás megjegyzést 857 17| gyémántgyürüs, jól ápolt kezét az alélt ember szivére helyezi.~ ~ 858 17| fürdő nem ártott meg neki. (Az öngyilkoshoz.) Jó reggelt, 859 17| tisztelt barátom, jó reggelt!~ ~AZ ORVOSNÖVENDÉKEK (kötelességszerüleg 860 17| kötelességszerüleg nevetnek).~ ~AZ ÖNGYILKOS (lassan fölnyitja 861 17| Tekintetét végighordozza az urakon, majd valami fájdalmas 862 17| fájdalmas vonaglás vonul végig az arcán).~ ~A BANKIGAZGATÓ ( 863 17| gyöngéden): Na, jobban van?~ ~AZ ÖNGYILKOS (semmit se válaszol, 864 17| ijedelemmel néz körül).~ ~AZ UDVARI TANÁCSOS: Édes barátom, 865 17| ember házában van, ez pedig az orvostanár ur, aki épp most 866 17| a nótáját a cigánnyal.~ ~AZ ORVOSNÖVENDÉKEK (szolgálatkészen 867 17| egy pohárka cognacot?~ ~AZ ÖNGYILKOS (szó nélkül türi, 868 17| szó nélkül türi, ahogy az egyik inas cognacot önt 869 17| ezt? Miért akart megválni az élettől?~ ~AZ ÖNGYILKOS ( 870 17| akart megválni az élettől?~ ~AZ ÖNGYILKOS (dideregni kezd): 871 17| BANKIGAZGATÓ: Mi kezdődik ujra?~ ~AZ ÖNGYILKOS: Egy éve, hogy 872 17| Hades-től elbocsátottak... Az egyik tárnából kifogyott 873 17| tárnából kifogyott a szén s az üzem háromnegyed részét 874 17| Negyven hivatalnokot az ajtó elé tettek... egy éve, 875 17| tudok álláshoz jutni...~ ~AZ UDVARI TANÁCSOS: Milyen 876 17| hivatala volt a Hades-nél?~ ~AZ ÖNGYILKOS: Levelező voltam... 877 17| még egy pohár cognacot!~ ~AZ ÖNGYILKOS: Az a szegény, 878 17| cognacot!~ ~AZ ÖNGYILKOS: Az a szegény, négyhónapos csöppség 879 17| csöppség is éhezik, mert az anyjának nincs teje... Ma 880 17| olyan rémesen zöld, mint az a viz odakünn... (Görcsösen 881 17| BANKIGAZGATÓ (szeliden megsimogatja az öngyilkos nedves haját)! 882 17| nyugodt... ne féljen...~ ~AZ ÖNGYILKOS (lázasan csillogó 883 17| nézi a bankigazgatót).~ ~AZ UDVARI TANÁCSOS (bankókat 884 17| TANÁCSOS (bankókat tesz az öngyilkos zsebébe): Addig 885 17| rohamától elfogva, követik az udvari tanácsos példáját).~ ~ 886 17| udvari tanácsos példáját).~ ~AZ ÖNGYILKOS (fuldokló zokogásban 887 17| Odakünn állnak a fiakkerek, az egyik majd hazaviszi a családjához... 888 17| fog nálam a bankban...~ ~Az öngyilkos kezet akar csókolni 889 17| boldogságában ájuldozó embert, az inas részvevően melléje 890 17| Mindenki távozik, csak az eredeti társaság marad együtt, 891 17| társaság marad együtt, meg az orvosprofesszor, aki még 892 17| Egy embert visszaadtunk az életnek.~ ~AZ UDVARI TANÁCSOS: 893 17| visszaadtunk az életnek.~ ~AZ UDVARI TANÁCSOS: És milyen 894 17| Szivettépő volt, amikor az éhező gyermekéről beszélt!~ ~ 895 17| megszólal): Boldoggá tették: az igaz. Egy családot megmentettek 896 17| Egy családot megmentettek az életnek, három kicsike lelket 897 17| kétségbeesett ember szivébe az istenben való bizodalom 898 17| szemtől-szembe találkoztak az igazi, a félelmetes nyomorral. 899 17| nyomorral. Ha véletlenül csak az ujságban olvasnak róla, 900 17| mert a véletlen nem hozza az utjukba a jókedvük, a részvétük, 901 17| hidegen hagyja önöket, ez az egy a szivükhöz szólt, mert 902 17| jótékonyságuknak nincs meg az erkölcsi alapja, mert csak 903 17| csak akut roham. És lássák, az a baj, hogy nálunk minden 904 17| minden jótékonyság ilyen.~ ~AZ UDVARI TANÁCSOS: A professzor 905 17| véleménye rólunk?~ ~A TANÁR: Az a szegény ember jól járt, 906 17| előtt ugrott a vizbe. De ha az öngyilkossági kisérlete 907 17| meg azt a szerencsét, hogy az igazgató ur szine elé, a 908 17| ajtókon belül kerüljön.~ ~AZ UDVARI TANÁCSOS (a tanár 909 18| szellős bazárépület körül. Az uszodából sikoltás és vizcsobogás 910 18| legcsinosabb férfiára, aki az asztal tulsó sarkán a körmeit 911 18| szerepet?~ ~Emlékszel még arra az öt percre, amit elutazásom 912 18| kérdezted csodálkozva.~ ~- Az axióma ez: a férfiak sohase 913 18| Most nincs rá időm, hogy az elméletemet kifejtsem; de 914 18| olvasóim, hat hónappal arra az időre, mikor Budapest utcáin 915 18| a korcsolyapálya felé s az Andrássy-uton át csengős 916 18| barátnőjének otthona volt, akit az igazságtalan gólya egy bankigazgató 917 18| ropogós cigánymuzsika, az ozsonnát pedig amerikai 918 18| föl. Délután hat felé járt az idő, az urak fekete csokra 919 18| Délután hat felé járt az idő, az urak fekete csokra alatt 920 18| érdeklődést szimuláltak a szinház, az irodalom és a művészet iránt, 921 18| irodalom és a művészet iránt, az öregebb gavallérok a serdületlen 922 18| délelőtt nagy beszédet mondott az alsóházban s most egy negyedórára 923 18| bájosság e szigetén, hogy az őt megillető hódolatot bezsebelje. 924 18| hogy nem sokra becsüli az egész gyülekezetet, s szeme 925 18| Mikor szerény barátnődet az a szerencse érte, hogy a 926 18| nyakkendőbe szurt gyöngyszem, az aranykeretes csiptető, s 927 18| modorát. Nem tartozom ugyan az elbüvölő jelenségek közé, 928 18| elbüvölő jelenségek közé, az alakomon, a tisztességes 929 18| tisztességes teint-emen és az intelligens, ibolyakék szememen 930 18| megállapithatok, hogy eléggé ismerem az ellenség gyöngéit. A tulzott 931 18| modorommal se akarom elkábitani az udvarlóimat, nem tetszelgek 932 18| udvarlóimat, nem tetszelgek az ugynevezett bájos mosolykirálynő 933 18| s akár hiszed, akár nem, az ötödik, hatodik mondat után 934 18| biztos lehetsz róla, hogy az elragadtatás e néma pózában 935 18| kérdezés nélkül elmondta az életrajzát, a családi viszonyát, 936 18| megismertetett a reményeivel és az ambicióival, viharosan érdeklődött 937 18| ambicióival, viharosan érdeklődött az izlésem felől, s a hosszu 938 18| istenien komikus volt ez az affektáló legény, aki bennem, 939 18| rögtön elöntötte arcomat az a láng, amit legtalálóbban 940 18| meggyőződésből állithatom, hogy az öntudatos pirulás tehetsége 941 18| gazdagság, s annak a nőnek, akit az istenek ezzel a talentummal 942 18| értem égő sziv dobogott. Az értem égő sziv gazdája szeszfőzdékről, 943 18| szórakozottan turkált abban az irástengerben, mely ott 944 18| mely ott feküdt előtte az asztalkán. Oh drága szivem, 945 18| akarnál magadnak alkotni arról az unalomról, mely a hosszu 946 18| a szemhéjaim leragadtak az álmosságtól, a szürke szavak 947 18| nagyon méltányos fizetség, ha az ember egy jövendőbeli államférfit 948 18| udvariasan kezet csókolt az édesanyámnak, nekem pedig 949 18| pillantást talán csak azok az állatbarátok ismerik, akik 950 18| fehérkötényes inas előtt, aki az impozáns szárnyasajtót kinyitja. 951 18| kezd.~ ~Öt perccel később az ifju hölgy egy pompás, nagyon 952 18| könyvek, a szobrok, a nippek, az inasok ördögmalom módjára 953 18| a szőnyeges uriszobába. Az ifju hölgy érzi, hogy minden 954 18| hogy mentsen meg, hiszen ön az egyetlen jóbarátom. Ha maga 955 18| nem is áll éppen rosszul az arcomhoz. A leendő államférfi 956 18| velem. Egy percig habozik, az arca pirossá lesz, a kezével 957 18| fiókomban tartogatok, arra az esetre, ha mindenáron férjhez 958 18| meggyilkol, semmint rólam, az ő drága kislányáról, lemondjon.~ ~ 959 18| lopva egy pillantást vetek az uram komolyodó cvikkeres 960 18| isten sugallta nekem. Most az a hitem, hogy ezt a nagy 961 19| Braziliáig járnak a Lloyd hajóin, az aszófői magyar fiuk, kik 962 19| teremtett lélek aludt ebben az órában. A vizen egyetlen 963 19| Átkoztam a civilizációt, mely az ő nagy erejével engem is 964 19| vidám asszonyokkal sétáljak az eszplanádon, s néha ternót 965 19| ternót vagy quaternót nyerjek az estéli tombolák alkalmával. 966 19| tettek. Ilyenkor Giovanni, az én dalmát matrózom, gyorsan 967 19| tüntek el hajónk mellett az apró zalai falvak; Arács, 968 19| éreztem, mint sülök barnára az afrikai hőségben. Hanyatt 969 19| feküdtem a vitorla mellé, s az eget bámultam, melyen egy 970 19| mely Siófok táján várta az alkonyati brise-t, olykor 971 19| parasztgyerekek. Egy kis leány az ér sikos, zöld kövei fölött 972 19| háromhetes szabadságidő. Az ösvényen, mely a hegy felé 973 19| figyelmeztetett rá.~ ~- Ez Kis ur, az arácsi Szeretetház segédtanitója, 974 19| lépett volna közibénk, s az én ideges, hangulatokban 975 19| romantikus olvasmányokkal tölti az idejét; de kiderült, hogy 976 19| Idegeim nem birják meg az óriási méreteket, a föld 977 19| a föld misztikus pupjai az emberi magányosság és jelentéktelenség 978 19| a hegyek körvonalaiban s az erdők homályba vesző fái 979 19| bluzban, egészen közönyös az én lelkem minden szomjusága, 980 19| megérteni engem és nincs messze az idő, amikor egy aranyszegélyü 981 19| lelkesen beszélt azokról az eredményekről, melyekkel 982 19| földmüvelés oktatása jár az osztatlan népiskolákban. 983 19| Egyébiránt megszólithatjuk az öreg Somogyi Dánielt.~ ~ 984 19| kért tőle egy pohár bort, az öreg előhozta a pincekulcsot 985 19| szüreteltünk valamicskét. Az idén már csak gyönge kukorica 986 19| sárgulni a hegyoldalon. Az öreg végignézett a kunyhó 987 19| nap vérpiros golyója.~ ~- Az apám is, az öregapám is, - 988 19| golyója.~ ~- Az apám is, az öregapám is, - folytatta, - 989 19| esztendővel ezelőtt jött az istentelen bogár, neki esett 990 19| kirágott mindent, ameddig itt az ur szeme ellát. Tavaly már 991 19| a présházak ajtaját, de az idén valamennyi zárva marad. 992 19| bortól már nem lesz nedves az én bajuszom. A korcsmánkban 993 19| hidegen mondta mindezt, mintha az egész nem is őt érdekelné. 994 19| Egy-két esztendő mulva, az köllenék csak. Nem cselekszi 995 19| Nem cselekszi velem azt az Isten, hogy még ezen a télen 996 19| igaz református ember várom az Urtól, hogy elszólit ezen 997 19| Urtól, hogy elszólit ezen az őszön e földi siralom völgyéből.~ ~ 998 19| körülfolyta s messziről olyan volt az öreg paraszt, mint egy óriás 999 19| bánatához képest, akihez az öreg, szerető anyaföld lett 1000 20| Gyertyát gyujtott és megnézte az órát; XI után volt tiz perccel.