Rész

 1  1|          földes­urat nem igen látták ott máskor, mint az ünnepek
 2  1|        farsangi napon egyszerre csak ott termett a magyar pusztán,
 3  1|            téli estén, de bizonyosan ott termek magánál! Lehet, hogy
 4  1|         eltünök az emlékezetéből, de ott leszek és letörlesztem az
 5  2|             Nem fél, hogy kővé válik ott unalmában!~ ~- Maga mellett,
 6  2|    temetkeznek?~ ~- Hát a sirbolt is ott van?~ ~- Hétszáz év óta
 7  2|           Hétszáz év óta minden ősöm ott alszik a tarjánkői sziklák
 8  2|             ugy szeretni magát, mint ott, ahol fejetlen keresztes
 9  2|       átlátszó kezén, mely csöndesen ott pihent az abroszon. Istenem,
10  5|              atya már kora hajnalban ott sürgölődött a csillogó tisztaságu
11  5| beteljesedett fölötte a végzet: most ott feküdt haldokolva a kastélya
12  6|            arról a fájdalomról, mely ott a nagy, gyönyörü, elegáns
13  6|           képzelni, hogy mit éreztem ott a lármás, jókedvü, boldog
14  6|   pillantások elől: ebéd után sokáig ott ültem a szalonban, ahol
15  9|        olaszul a Miska kocsisunkat - ott lesz a kapu előtt a batárral.
16  9|           Sedlmayer, aki reggel-este ott kóborolt a müvészek atelier-jében.
17  9|            urhoz elmehetek... Délben ott lesz a pénz a lakásán, az
18  9|        megtörve dadogta:~ ~- Ő látja ott fenn... ő sohasem fogja
19 10|             s ime: saját magát látta ott hermelines palástjában,
20 10|            ez? Hát csakugyan ő lenne ott, ő, a hatalmas fejedelem,
21 12|               kedves barátom, a lord ott maradt a Tauchnitz-könyvekben
22 13|      apácákkal együtt egész délelőtt ott imádkozott az urasszony
23 13|          központ felé, egész délután ott sétálgatott a kis város
24 13|        fehérségébe kalandozott, csak ott volt megint, a tamáshalmi
25 14|          minden férjnek egy a sorsa: ott áll őrt, ahol nincs szükség
26 15|              a meghivást s négy után ott vártam az egész társaságot
27 15|          szökevényeket... Bizonyosan ott lesznek valahol a Kinizsi
28 15|            farkasvirágot. A lábainál ott hevert a hadnagy s kipirulva
29 15|       uzsonnából...~ ~Pár perc mulva ott voltunk a kiránduló társaságnál,
30 16|             óhajtása ellenére hagyta ott a sárospataki liceumot.
31 17|             a sötét folyam felé.~ ~- Ott merült föl, ni!~ ~- Százszor
32 17|           Hol?~ ~AZ UDVARI TANÁCSOS: Ott mennek már a csáklyások
33 18|       boldogságot jelentette. Akkor, ott a szerte­szét heverő ruhák,
34 18|              De nem tette; nyugodtan ott maradt a helyén, kissé elpirult,
35 18|         politikát, már tiz óra előtt ott voltam a karzaton. Édesanyám,
36 18|         abban az irástengerben, mely ott feküdt előtte az asztalkán.
37 19|     indultunk a hegynek, ő tovább is ott maradt a lócán, a tó csöndes
38 20|        fejedelemasszony ijedten állt ott, de a püspök most tréfásan
39 21|          magát és tovább megy... Már ott halad a rácskerités mellett,
40 21|             fiatallá lesz ujra, hogy ott ül, mint régente, a vörös
41 21|             s mire fölnyitja, megint ott áll öt lépésnyire a hercegnőtől,
42 23|            hogy pontban három órakor ott leszek.~ ~Mikor a lakáj