Rész

 1  1|      császárváros legszebb grófnője e kérdésre lesütötte a szemét,
 2  2|            kitatarozgatták valahogy e régi fészket, a magafajta
 3  2|         halálhörgését hallották. És e pillanat­ban elkeseredve
 4  3|   magasságában.~ ~Jákóy Zsuzsa, aki e pillanatban az ujkori megváltó
 5  3|              Peély és kis barátnője e naptól kezdve késő alkonyatig
 6  3|        bizonytalanul a házigazda.~ ~E pillanatig, hosszu és magányos
 7  3|          lelketlen gazemberről, aki e pillanatban az afrikai sivatag
 8  4| zöldredőnyös, impozáns palota volt, e középkorias kastély, amely
 9  4|          sincs szüksége az életben. E csésze teáért fütik most
10  4|               De mi lesz holnap, ha e kitünő szolgálatnak vége
11  4|           mialatt a titkárral - aki e percben is gondosan ügyel,
12  4|      kétségbe a haldokló aggastyánt e palota jég­hideg csöndje,
13  4|             a rémületes tudat, hogy e világon senki sem fogja
14  4|             érzelmeik szólalnak meg e pillanatban, hanem a fantáziájuk
15  4|            a terjedelmes palotában, e megrémült aggódó arcokon
16  4|            levegőn keresztül, amely e fényes palotát betölti.
17  6|            hosszu nyarat töltöttük. E délelőtt csupán magam voltam
18 12|           elbeszélést.~ ~- A müvész e délelőtt levelet diktált
19 12|         bizalmasan az enyémhez ért. E pillanatban a grófnő a szobába
20 14|             hogy valamikor piruljak e jelenetért. Akkor is gyöngéd
21 15|           elégült pillantást vetett e fölfedezésre, aztán nyájasan
22 15|           komoly cincérek is vannak e nyomorult föld­tekén...
23 15|        észrevegyék...~ ~Pillantásom e percben a Kinizsi várának
24 16|         hogy ötvenéves jubileumomat e derék magyar város lelkes
25 18|            legelső selyemtrikók. És e sugárzó, élet­vidám, napfénytől
26 18|          bizonyára kitaláltad már - e sorok szerény irója, a körmeit
27 18|            megjelent a női bájosság e szigetén, hogy az őt megillető
28 18|             a táncoló párokon, akik e fajta alsórendü mulatságokban
29 18|         gondolatot fejezte ki, hogy e földön a fiatal leány a
30 18|            volt ez a gondolat, hogy e sorok szerény irója, kicsisége
31 18|       kifejezte a boldogságot, mely e nagy megtisztelésre elfogott;
32 18|          róla, hogy az elragadtatás e néma pózában is megőriztem
33 19|             üressége; éreztem, hogy e csalódás után nem lesz többé
34 19|         hogy elszólit ezen az őszön e földi siralom völgyéből.~ ~
35 19|             ismét a pincébe, s mint e környéken mondják, megbuktatta
36 20|           asszonyom, mit szenvedtem e borzadal­mas uton? Sokszor
37 20|           éjjeli látogatás hire. És e tiszta terem­tések közt,
38 20|      összeráncolta szemöldökeit, de e pillanatban egy napsugár
39 21|     világtörténelembe!~ ~Mit értett e rejtélyes fölkiáltás alatt?
40 22|          doktor borzadozva állt meg e sajátságos látnivalók előtt
41 23|            filet-t többre becsülnék e percben, mint az egész Goethe-muzeumot...~ ~
42 23|          szemtől-szembe állt a föld e szerencsés kiváltságosaival,