Rész

 1  1|       léptekkel sietett ősei padja felé, hogy a láthatatlan lény
 2  1|       hajtatott a megyei székváros felé. A levél, melyet Sándor
 3  2|       magát, hogy az öregsége réve felé elvezessem.~ ~- Hát elvisz?
 4  2|      dobogó szivvel a lakosztályom felé haladtam, szinte az az impresszió
 5  5|   barátoktól kisérve a refektórium felé tartott, mosolyogva ezt
 6  5|          szomszédos vasuti állomás felé kikanyarodtak...~ ~A jó
 7  8|            valljon. Kilenc-tiz óra felé, vagy néha éjfélkor, ha
 8  9|    jókedvüen nyujtogatott a művész felé egy világoskék, aranymonogrammos
 9  9| télviharnak. És mig az Andrássy-ut felé kifordult, szigoruan ezt
10  9|           megbotránkozva emelte ég felé karjait.~ ~- Hogy kifizetem-e?
11  9|           hogy éppen az Ön müterme felé haladtam, zsebemben a kétezer
12  9|    melancholikusan fordult a festő felé.~ ~- Van pénze? - kérdezte
13  9|      önkéntelenül is a belső zsebe felé nyult, ahol a husz forintját
14 10|        megbotránkozva nézett az ég felé, mintha a haragos Isten
15 10|     kegyesen intett Joannes rhetor felé, aki kerek ötven évet töltött
16 10|          mutatott a palota belseje felé - aztán harsányan igy szólott
17 11|         kis arcát szeliden a tanár felé forditotta:~ ~- Az utolsó
18 12|      grófnő ma a harmincötödik éve felé közeledik - bár a viselkedése
19 13|          vissza a kerületi központ felé, egész délután ott sétálgatott
20 13|     szobránál fölkanyarodott a vár felé, ahol csak egy-két öreg,
21 14|          városban töltött s hajnal felé, kivörösödött szemmel jött
22 14|            elindultak a fogadó­juk felé. A Galeria Umberto előtt,
23 15|   hadnaggyal beszélgetve a kávéház felé jött.~ ~- Pompás asszony, -
24 15| csontbotjával a nyugati hegyláncok felé mutatott, amelyeknek aljában
25 17|           Nézz csak arra Promontor felé, ahol azok a vöröses tüzpontok
26 17|          mutogatnak a sötét folyam felé.~ ~- Ott merült föl, ni!~ ~-
27 17|            csónakba s a viz közepe felé evez. A többiek még jobban
28 18|            verőfényben Maria-Wörth felé. A terraszon szalmakalapos,
29 18|           siettek a korcsolyapálya felé s az Andrássy-uton át csengős
30 18|          váltotta föl. Délután hat felé járt az idő, az urak fekete
31 19|        hófehér szárnyait. Négy óra felé visszafordultunk, mert valahogy
32 19|           Az ösvényen, mely a hegy felé kigyózott, egy vászonruhás,
33 20|         folyó zugott tova a hegyek felé. Mikor fölébredtem, Gyuri
34 20|            kezecskéjével a kereszt felé kapott. Mezitelen lábaival
35 21|      menedéket keresett, karácsony felé nagy szenzáció támadt: a
36 21|            percig óvatosan a villa felé kémlelődött, miközben álmodozva
37 21|            meg az Izabella-nyaraló felé... A szive dobog, a szeme
38 21|          lélegzik, aztán a nyaraló felé fordul... És mint a katona,
39 23|            étteremben, s tizennégy felé, mikor az alabárdos éjjeli
40 23|           kezdett, nyugodtan a fal felé fordult és elaludt.~ ~Reggel
41 23|       figyelmesen hajolt a szinpad felé egy barna körszakáll s nehány