Rész

 1  1|         végig, egy farsangi napon egyszerre csak ott termett a magyar
 2  1|          hogy a kék szempár szine egyszerre elárasztja derüjével a szobát,
 3  2|          ezer nyomorult élet ura, egyszerre csak elibém fog toppanni
 4  2|       Bardóczyak dédunokája? Most egyszerre megjelentek képzeletemben
 5  3|     állott előtte, akinek azonban egyszerre gyanusan vonaglani kezdtek
 6  3|          Zsuzsa vörösesbarna feje egyszerre csak megjelent a függöny
 7  3|        kis Zsuzsám! - mondta most egyszerre szikrázó szemmel, mig karjai
 8  5|    zongorajátékát, de éjféltájban egyszerre rosszul lett s pár perc
 9  5|         vele lefelé a hegyi uton, egyszerre csak megriadva hallgatózni
10  6|       turistaházhoz értünk volna, egyszerre érdeklődve végignéztem a
11  6|           felgyülemlett fájdalom: egyszerre megeredtek a könyeim, melyeket
12  6|          sirhattam, nem tudom, de egyszerre az az érzésem támadt, hogy
13  6|         szerettek és dédelgettek, egyszerre leküzdhetetlen vágy fogott
14  8| festő-állványa mellett áll, akkor egyszerre valami Napoleonná növekszik,
15  8|          ha ilyenkor térünk haza, egyszerre minden betegségéből kigyógyul...~ ~
16  9|         dolgoz­zék, mikor odakünn egyszerre megnyomták a villamos csöngetyüt.
17 10|    pillantást...~ ~A király arcát egyszerre égő pirosság öntötte el,
18 10|       őket a trón köré és - ekkor egyszerre föltette az orrára a Gärtnerius
19 10|             Álom volt-e, ami most egyszerre játszott vele? A király
20 10|      könyekben uszó báb után...~ ~Egyszerre dühös harag fogta el, ledobta
21 11|        hallatszott, mikor a tanár egyszerre igy szólott:~ ~- Kolnay
22 11|  osztályban halálos csönd támadt, egyszerre csak egészen odalépett a
23 11|        alá sétált a tábla előtt s egyszerre csak a megindulás melegsége
24 11|     fiacskám... mondjad csak meg (egyszerre tegez­ni kezdte a gyermeket)
25 11|           bástyáin... Mi fogta el egyszerre a vérszomjas professzort?
26 11|         mintha álmot látna, aztán egyszerre kihuzta a sublád legalsó
27 11|           be az algebra titkaiba, egyszerre köddé és párává foszlik
28 13|      világon? A vén embernek most egyszerre eszébe jutott a harminc
29 14|     percben elájulok. A Simi arca egyszerre hófehérré lett, a kezét
30 17|        felől a nyitott ablakon át egyszerre hangos lárma hallatszik
31 18|           naiv lelkesedést, aztán egyszerre megnyiltak ékesszólásának
32 19|        mogyoró­bokrok közt. Engem egyszerre elkapott megint a boldogtalanság
33 20|         árnykeretes képeit látva, egyszerre eszébe jutottak a komoly,
34 20|           lábujjhegyen járt, mert egyszerre szétfutott az éjjeli látogatás
35 21|         öreg ember ugy érzi, hogy egyszerre fiatallá lesz ujra, hogy
36 21|         harminc esztendős álomból egyszerre fölébredt a valóságra...~ ~ ~
37 22|      végre nehéz sóhajtás tört ki egyszerre a kebléből.~ ~- Nos? - kérdezte
38 23|         szivét feléje forditotta, egyszerre csak rázenditett a Bach
39 23|           hajtott föl egymásután. Egyszerre csodálatos jó kedve tá­madt,
40 23| sze­mer­nyi a kalandorok véréből, egyszerre ugy tünt föl előtte, hogy