Rész

 1  8|             hogy meg se áll a Korányi tanár rendelőszobájáig.~ ~- Korányi
 2  8|              asszony vagy, de Korányi tanár, mint orvos, mégis csak
 3 11|             Honnan tudták a Szedenich tanár ur viselt dolgait? Nyitrai
 4 11|          költözött, mikor a Szedenich tanár ur neve augusztus végén
 5 11|        megille­tődve tárgyalták az uj tanár életrajzát. Kollár Félix
 6 11|            tulzottnak, mert Szedenich tanár ur, mikor osztályában leg­­először
 7 11|               osztály, ahol Szedenich tanár ur ebben az évben nem tanitott,
 8 11|           moraja hallatszott, mikor a tanár egyszerre igy szólott:~ ~-
 9 11|        szemmel állott meg a kegyetlen tanár szine előtt.~ ~- Kolnay
10 11|       főtisztelendő ur...~ ~Szedenich tanár ur még egyszer föl meg alá
11 11|               örömtől, hogy Szedenich tanár ur mosolyog) Kolnay... fiacskám...
12 11|             csöngetőt, mire Szedenich tanár ur még egyszer megsimogatta
13 11|            piaristára, hogy Szedenich tanár ur végigsimitotta a homlokát...
14 11|          pillantásától...~ ~Szedenich tanár urnak ugyanis eszébe jutott
15 11|      képzelődése előtt...~ ~Szedenich tanár ur utóbb visszatette az
16 11|          Fiacskám, - mondta Szedenich tanár ur, miután a boldog Györgyöt
17 11| aranymetszéses könyvek közt, melyek a tanár asztalán feküdtek. Sokáig
18 11|          szomoru kis arcát szeliden a tanár felé forditotta:~ ~- Az
19 12|           negyedórás dolga van valami tanár bácsinál. Amig oda- és visszamegyünk,
20 13|            Igenis, ma reggel. Korányi tanár ur is itt járt a mult héten,
21 17|            pedig telefonálsz Ruzsényi tanár urnak, hogy rögtön kéretem.~ ~
22 17|            ember szivére helyezi.~ ~A TANÁR: Mindjárt magához tér. A
23 17|             ne gondoljon semmire.~ ~A TANÁR: Félóra mulva akár elhuzathatja
24 17|                megindulva nézik).~ ~A TANÁR: Na, igyék még egy pohár
25 17|              gyermekéről beszélt!~ ~A TANÁR (néhányat szippant a szivarjából,
26 17|               a véleménye rólunk?~ ~A TANÁR: Az a szegény ember jól
27 17|                 AZ UDVARI TANÁCSOS (a tanár vállára üt): Öregem, maga
28 22|     professzor jókedvüen.~ ~- Igenis, tanár ur, szolgálatára, - szólott
29 22|                 A legnagyobb örömmel, tanár ur, - szólott a tanársegéd
30 22|        kolostor cellájába...~ ~Dömjén tanár lelkes mámorban emelte ajkához
31 22|               bajusza körül.~ ~- Ha a tanár ur nem venné arroganciának:
32 22|        Mesével? - kiáltott föl Dömjén tanár jókedvüen. - A tudományban
33 22|         örömére...~ ~ ~Mikor a Dömjén tanár szenzációs elméletét az
34 22|        ifjuság magatartásának. Dömjén tanár, aki rendes időben kopogott
35 22|         Teringettét, - szólott Dömjén tanár közömbösen, - csak nem gondolod,
36 22|               a homlokát, - szólott a tanár aggódva.~ ~- De igen...
37 22|      beleszurt a körzővel...~ ~Dömjén tanár aztán számitani kezdte az
38 22|           doktor megdöbbenve.~ ~A vén tanár nagyot káromkodott.~ ~-
39 22|           Erzsike kisasszonyt, Dömjén tanár pedig hirtelen vállat vont:~ ~-