Rész

 1  1|     összeütötték a sarkantyuikat, mintha a határerdők felől áramló
 2  2|         mindig ugy beszélt velem, mintha magam is egy feudális kastély­ban
 3  2|        vékony és kellemes hangon, mintha ezer meg ezer gyöngyvirág
 4  2|          készült bazilika mögött, mintha tizezer főnyi harcossere­get
 5  2|         elé a cigarettám füstjét, mintha növendéklány koromban verést
 6  2|      talán kevésbé érdekli magát, mintha egy csinos operettszámot
 7  3|    vállára. Ugy belekapaszkodott, mintha el akarták volna rabolni
 8  6|     annyiba veszik az egész utat, mintha egy vasárnapi kirándulást
 9  6|      nyugodtan utra bocsájthatsz, mintha Jánosékhoz mennék le az
10  6|        ami a szivemet elfacsarta, mintha nem is egy idegen férfi
11  7|        leány tiszta és okos szeme mintha gunyosan megvillant volna.~ ~-
12  7|        közelebb jutok a lelkéhez, mintha a szerelem évszázados frázisait
13  7|         olyan őszintén beszéljek, mintha a tanári katedrámon ülnék.
14  8|           természettudományokból, mintha a XVI. század közepén élne.
15  8|        ugy-e? - annyira meglepte, mintha arról értesitettem volna,
16  8|          föl a vajat a kenyerére, mintha félóra mulva a vérpadra
17  9|           ami egyre megy - annyi, mintha itt volna a zsebünk­ben.
18  9|     tovább játszott a bábuival, - mintha nem is az anyai sziv porladt
19 10| megbotránkozva nézett az ég felé, mintha a haragos Isten villámát
20 10|         darabig a körmeit nézte, (mintha onnan olvasná le a feleletet)
21 10|         mester fölemelte a kezét, mintha a hatalmas királynak csöndet
22 10|          a király füléhez hajolt, mintha attól félne, hogy meghallja
23 10|      biggyeszti, ugy látja magát, mintha idegen embert látna... Felséged
24 11|       előtt. Egy percig tünődött, mintha álmot látna, aztán egyszerre
25 11|            mert ugy rémlik nekem, mintha lány­korában ismertem volna...~ ~
26 12|           kivirult és megszépült, mintha örökké a havasokat és a
27 13|           elzárt kastély körül... Mintha még fülében csengett volna
28 14|        oly ijedt mozdulatot tett, mintha nem hosszu harminc év, hanem
29 15|              mondta olyan hangon, mintha csak az imént váltunk volna
30 15|  narancslevet s most ugy éreztem, mintha ezer mérföldnyire volna
31 15|          Mi volt ez? Ugy éreztem, mintha csak álmomban láttam volna
32 17|          oly frissen sürög-forog, mintha nem is most ébredt volna
33 17|           szemét s ugy néz körül, mintha a gondolatai ezer mért­föld­nyire
34 18|        tágra nyitja föl a szemét, mintha a föld megnyilt volna előtte
35 19|            Olyan nyelven beszélt, mintha egyenesen a hitvitázó századból
36 19|     kalapját. A pince olyan volt, mintha egy festő cseppentette volna
37 19|           hidegen mondta mindezt, mintha az egész nem is őt érdekelné.
38 20|           fejlődött. Ha nevetett, mintha napsugár és gyöngy­virágillat
39 21|     reszketnek s ugy rémlik neki, mintha a tengeren égő, aranyos