Rész

 1  1|          Alszik? - kérdezte egy édes leányhang, mely Zsombory
 2  3|   sokkal inkább hasonlitott egy édes kis iskolás leányhoz, mint
 3  3|      ételre vagy az álomra.~ ~- Édes gyermekem, maga ezután mindennap
 4  3|         lakásán lebzseljek?~ ~- Édes gyermekem, maga nem egy
 5  6|   szomoru fiatalságom regényét? Édes apám sikkasztása akkor tudódott
 6  6|  levelek eszembe jutnak, amiket édes apám az oceán tulsó feléről
 7  6|    napra se váltam el, odaát az édes apám, akinek talán már nincs
 8  6|    kisleány koromban, amikor az édes anyám karjai között kisirtam
 9  6|    néhány hét mulva s a szegény édes apja talán nem is oly sulyos
10  7|        utja, s melynek stációin édes kis iskolásleányok, merész
11  7| fogakkal a perceket, melyek egy édes találkozótól elválasztottak,
12  8|      mondta mosolyogva - te egy édes és elbájoló asszony vagy,
13 10|      XIX. Tivadar belekarolt az édes anyjába, s mig a hervadó
14 10|    mulva - mialatt XIX. Tivadar édes anyjá­val együtt helyet
15 11|    aranyszőke hajjal, meghatóan édes, jóindulatu kék szemmel.
16 11|         magában:~ ~- Ugyanaz az édes arcocska, amilyen az övé
17 11|      még... nagyon is fiatal az édes mamád... Pedig, ha jól tudom...~ ~
18 13|   magában:~ ~- Kicsi Tatjána... édes ismeretlen... ég veled...~ ~ ~
19 13|         satrapáról? Óh, dehogy! Édes fiatal teremtés az, akinek
20 13|                Kicsi Tatjána... édes ismeretlen... ég veled! -
21 13|      életében, mint maga is egy édes álom az enyémben... Tatjána
22 13|                Kicsi Tatjána... édes ismeretlen... ég veled, -
23 15|       mely a tó felől ideáradt. Édes nyári délután volt, a nap
24 15|       karjába.~ ~- Félt, ugy-e, édes, hogy elvesztem! Nem kell
25 15|       Őszintén szólva, nem.~ ~- Édes fiam, normális asszony épp
26 17|       az, amelyik egy embert az édes, szép juliusi éjszakán a
27 17|             AZ UDVARI TANÁCSOS: Édes barátom, térjen magához.
28 18|       magamban:~ ~- Drága vagy, édes vagy és jó fiu vagy; de
29 20|            zokogta, - meghalni, édes Borbála asszony...~ ~A vén
30 20|       magához, kisasszony... No édes bogárkám, jöjjön be a hideg
31 20|     összekulcsolta a kezét.~ ~- Édes jó Borbála anyó, hallgassa
32 20|         meg, hát nem teszi meg, édes Borbála asszony?~ ~Oly szomoruan
33 20|   dugdosta a piskótát a gyermek édes ajkacskái közé s a nővérek
34 20|         a baba végig megette az édes, omlós süteményt.~ ~Egy
35 20|       babát elviszik innen? Oh, édes Istenem, milyen szomoru
36 21|       találkozott... A hercegnő édes, tizenötesztendős baba volt,
37 21|      nőjéhez:~ ~- Nézze, milyen édes, amikor eszik...Jé, csak
38 23|       mondta magában, - micsoda édes két baba ez...~ ~A nagyherceg