Rész

 1  1|          vadászkutyáimat gondozzák.~ ~A vén embernek nyitva maradt a
 2  1|  kézlegyintéssel elbocsátotta magától a vén embert és tünődve nézett
 3  1|                 mondta másnap az urfi a vén ispánnak, - öreg Veér András,
 4  1|               Zsomboryak pihennek. De a vén testőr ravaszul mosolygott,
 5  2|              reményében tanitott ki egy vén komédiás a szinészetre,
 6  2|               grófné, egy jó páter, egy vén katona vezetett a kezénél
 7  2|           megérnie, mindegyre a ravasz, vén Pándy, a Mathuzsálem-koru
 8  2|      elképedéssel szóltam magamban:~ ~- Vén Shylock, ezt csináld meg,
 9  2|               lelkek nyargaltak végig a vén vár bástyáin és a fejetlen
10  3|              áldozatul esett a mogorva, vén póknak, aki a közhit szerint
11  6|                 a megalázott, összetört vén ember mindörökre elhagyta
12  6|                 legcsunyább... Most már vén asszony vagyok, hát bevallhatom:
13  9|             talán Önnek sem sok, ugy-e, vén kujon? Mire ezt a szivolát
14  9|              levágatom a fejemet...~ ~- Vén gyermek - mondta Beer ur
15 10|             Felséges ur termeibe...~ ~A vén peregrinus ekkor csodamódra
16 10|                 pápaszem, - folytatta a vén alkhimista, - arra való,
17 13|          kivilágitott püspöki palota. A vén ember álmodozva nézett szét
18 13|              szenny is van a világon? A vén embernek most egyszerre
19 13|                   susogta még egyszer a vén ember, mikor a matróna gyászkeretes
20 14|             most csak bolonddá tartja a vén urát...~ ~- Dehogy tartom, -
21 16|               megajándékozta. Pataky, a vén direktor, aki állitólag
22 16|                szinlapokat, - szólott a vén direktor szárazon, - a többivel
23 16| tiszteletajándékkal, - kérdezte busan a vén szinésztől, - a melltüt
24 19|           Dánielt.~ ~Közelebb mentünk a vén paraszthoz, aki megbillentette
25 19|          el­hagyott! Mily semmiség ez a vén paraszt bánatához képest,
26 20|             édes Borbála asszony...~ ~A vén kapusné kétségbeesetten
27 20|             szomoruan nézett rá, hogy a vén kapusné elszántan kelt föl
28 21|               Paloznaky Mihály urnak, a vén káptalani jószágigazgató
29 22|               tanársegéd hajlongva.~ ~A vén anatómus ezzel távozott
30 22|            nyissátok föl a fületeket: a vén Európa összes anatómusai
31 22|              figyeljen ide, - szólott a vén professzor amikor ismét
32 22|                 doktor megdöbbenve.~ ~A vén tanár nagyot káromkodott.~ ~-