Rész

 1  4|         tudat, hogy e világon senki sem fogja megsiratni igazán
 2  4|         arcokon egyetlen igazi köny sem gördül le érette s a női
 3  4|         asszonyi lélek, de ebből mi sem hallatszik föl a tömjénfüstös
 4  5|             ur mesterkedései dacára sem aludtak ki a száz év óta
 5  7|        venni egy fiatal leányt, aki sem nagy vagyont, sem nagy összeköttetést
 6  7|       leányt, aki sem nagy vagyont, sem nagy összeköttetést nem
 7  9|          hogy a fülem hallatára ugy sem merné megvallani, hogy a
 8  9|             de Sárkány még tréfából sem gondolt soha ilyen bolondságra.
 9  9|       művészkolonián talán összesen sem volt ez időtájt ennyi pénz -
10  9|           ez az idő még talán Önnek sem sok, ugy-e, vén kujon? Mire
11 10|            az emberek közé menni... Sem álmom, sem nappalom három
12 10|            közé menni... Sem álmom, sem nappalom három hónap óta...~ ~-
13 10|            Ugy van.~ ~- És még most sem tudja, hogy miért kapta
14 10|             a kosarat?~ ~- Még most sem.~ ~- Akkor egy-kettő, ne
15 10|           Azt hallom, hogy még most sem ismered az okokat, - mondta
16 13|            Többet a virágos boltban sem tudtak s igy a fehér napok
17 16|         ötven krajcár egy fillérrel sem szaporodik és az ünnepelt,
18 17|             rajta, alkalmasint soha sem éri meg azt a szerencsét,
19 19|              A vizen egyetlen fodor sem libben meg, a fürdőház hosszu
20 19|       hosszu hidján egyetlen szellő sem bántotta a kiaggatott, vérvörös
21 19|             árnyékot, kabinnak hire sem volt a yacht belsejében.
22 19|          bámultam, melyen egy felhő sem uszott. Végtelen távol­ságban
23 19| kukorica-csőszök, egyetlen ivadékom sem lakott góréban, a vetés
24 20|           éjjeli gyorsvonattal. Meg sem álltunk Olaszországig, a
25 20|        minden piszkossága, senkinek sem jutott eszébe a leány nagy
26 21|    rejtélyes fölkiáltás alatt? Maga sem tudta egészen tisztán. Csak
27 21|      herceghez... Erről ugyan senki sem hinné el, hogy többszörösen
28 21|         öreg ember mindebből semmit sem lát, mert ő mereven, katonás
29 22|                 Vendéget, mikor azt sem tudom, hogy a trumeaut és
30 23|           elaludt.~ ~Reggel hét óra sem volt még, mikor a szobapincér
31 23|      hallgatóság bizonyára még most sem felejtette el azt a páratlan
32 23|         férfiak akarata előtt. Maga sem tudta volna megmondani miért,