Rész

  1  1|                megboldogult vicispánunk, hogy a magyarnak bölcsejétől
  2  1|             ugyan mit szólt volna hozzá, hogy a fiából ilyen cifrál­ko­dó
  3  1|          hajtatott a falusi templom elé, hogy a jó Istennel a hátralékos
  4  1|                 sietett ősei padja felé, hogy a láthatatlan lény előtt,
  5  1|               beszélte a Rőt Farkas-ban, hogy ura néha hajnalig virraszt
  6  1|       péterpusztai udvarházban, anélkül, hogy ősei fészkéből kimozdult
  7  1|      tükör­folyosóján, mégis ugy érezte, hogy hófuvásos januáriusi alkonyat
  8  1|              örökre? Azt akarja mondani, hogy örökre búcsut mond nekem? -
  9  1|               ott termek magánál! Lehet, hogy sirva gondol rám még mindig,
 10  1|            gondol rám még mindig, lehet, hogy eltünök az emlékezetéből,
 11  1|                 lovagom, itt a kezem rá, hogy megtartom az igéretemet!~ ~
 12  1|                 császárné nappali­jában, hogy koronás Patronájától búcsut
 13  1|             zsarnokilag kimondta a szót, hogy: „akarom” és egy törékeny
 14  1|               tette le kezéből a pennát, hogy hosszan nézzen az aranyozott
 15  1|                fog rendelni a kastélyba, hogy külön házat épitsenek a
 16  1|                   mert bizonyosra vette, hogy szerencsétlen gazdája megbolondult.~ ~
 17  1|                 lovagom, itt a kezem rá, hogy megtartom az igéretemet!~ ~
 18  1|               Zsombory ekkor ugy érezte, hogy a kék szempár szine egyszerre
 19  1|                hajnalán:~ ~- Itt vagyok, hogy beváltsam az igéretemet!
 20  1|               tiz év óta, most eljöttem, hogy az adósságomat kifizessem.
 21  1|           megszemléli. Mit tehetek róla, hogy a kocsim eltörött sétakocsizás
 22  1|              ugyan ki volna olyan vitéz, hogy ennek az uttalan utnak vaksötétben
 23  1|                 hoztam, mert azt akarom, hogy minden jövendőbeli éjszakád
 24  1|                ha erre gondolt: ő tudta, hogy egy drága, töré­keny alak
 25  2|                   legelőször emlitettem, hogy Tarjánkő várában szeretném
 26  2|                tisztes Gabriella nevet), hogy mit jelent ez a különös
 27  2|            kényelmes uri lakás. Nem fél, hogy kővé válik ott unalmában!~ ~-
 28  2|            imád­koztak benne. Nem tudja, hogy a Bardóczyak most is a tarjánkői
 29  2|                   Nem találja furcsának, hogy a maga fitos orrocskája,
 30  2|                 megszoritottam a karját, hogy a szegény fiu mosolyogva
 31  2|            akarja talán elhitetni velem, hogy kisértet is jár a régi várban?~ ~
 32  2|                drága Tom, ha azt akarja, hogy igazán boldog legyek, hát
 33  2|            folyosókon. Meg tudja érteni, hogy mit jelent ez nekem, aki
 34  2|                boldoggá tett a gondolat, hogy mint törvényes urnő fogok
 35  2|              mindig, az volt az érzésem, hogy ujra nyitott szemmel álmodom.
 36  2|                 álmodom. Hát lehetséges, hogy én, Koller Gabriella, aki
 37  2|               meg rajtam annyira Tomnak, hogy feleségül, vesz? Nem tudom.
 38  2|                  Nem tudom. Az bizonyos, hogy mindig ugy beszélt velem,
 39  2|                volt az impresszióm róla, hogy nem igen jutott neki nagy
 40  2|        bölcseségből; de később rájöttem, hogy csak a származás meg a nevelés
 41  2|               pironkodva rámbizza magát, hogy az öregsége réve felé elvezessem.~ ~-
 42  2|              abba is beleegyezett volna, hogy a Ferenc József-föld egy
 43  2|             impresszió lett urrá bennem, hogy a külső moraj a földalatti
 44  2|             tömlöcből hatol föl hozzám s hogy a hatalmas bajuszu várur,
 45  2|              bizvást azt hihettem volna, hogy egy párisi nagykövet palotájában
 46  2|               Sohase érzett vágyat arra, hogy vitézei élén a harcba vonuljon,
 47  2|                  élén a harcba vonuljon, hogy öklével törje szét az ellenségei
 48  2|                az ellenségei koponyáját, hogy téli estéken az országutakon
 49  2|                 országutakon portyázzék, hogy könyörtelenül vérpadra hurcoltasson
 50  2|             hősei. Maga elfelejti Ellen, hogy nekem doktorátusom van a
 51  2|                   de nekem ugy tetszett, hogy a halálraitéltek kétségbeesett
 52  2|                 feküdtek, s ugy rémlett, hogy sok-sok évszázaddal ezelőtt
 53  3|                idegesen.~ ~- Azt mondja, hogy Jákóy Zsuzsának hivják,
 54  3|                Jákóy Zsuzsának hivják, s hogy a nagyságos ur már bizonyosan
 55  3|                vállalt, kényszeri­tette, hogy minden látogatójával szóba
 56  3|                 világot, annyi bizonyos, hogy a dusgazdag, minden jóban
 57  3|           házában, egy nap fejébe vette, hogy szinésznővé lesz, s a fiatalság
 58  3|            természetesen óvakodott tőle, hogy a szegény gyermek nevét
 59  3|        megvalósitotta azt a régi tervét, hogy dahabijén fog végigutazni
 60  3|             ajkszélei.~ ~- Azért jöttem, hogy megköszönjem, amit értem
 61  3|               volt hozzám. Azért jöttem, hogy kisirjam magamat önnél és
 62  3|            nehezen tudta megakadályozni, hogy vendége a fenyegetését beváltsa.~ ~-
 63  3|          beváltsa.~ ~- Mi jut az eszébe, hogy egy férfinak kezet akar
 64  3|              kezet akar csókolni! Tudja, hogy ez a legnagyobb sértés,
 65  3|               mégis elszánta magát arra, hogy mindent elmondjon a jótevőjének.
 66  3|                Peély csakhamar megtudta, hogy a szegény gyermeket kitiltották
 67  3|              kitiltották az apai házból, hogy két hét óta öreg angol nevelőnője
 68  3|                 házában huzza meg magát, hogy mérföldekre elkerüli a rendes
 69  3|                  a rendes társasá­gát, s hogy az öreg Jákóy százezrei
 70  3|                  szteno­grafiára. Tudom, hogy vezekelnem kell a multamért
 71  3|          életemet arra fogom szentel­ni, hogy a nagy bünömet jóvátegyem.
 72  3|                  Miután Peély megigérte, hogy a kurzus elvégzése után
 73  3|               Zsuzsa boldogan elmesélte, hogy már a német gyorsirás tanulását
 74  3|   munkás-álmaival. Az ujságiró megtudta, hogy kettőtől négyig minden­nap
 75  3|                 hiszi, illő dolog lenne, hogy egy fiatal leány egyedül
 76  3|               utcán?~ ~Peély kifejtette, hogy a levegőre és a mozgásra
 77  3|              tenni a ligetben, ahelyett, hogy egy külvárosi szobába bezárná
 78  3|               meghozni azt az áldozatot, hogy sétáin gardiroz­zam.~ ~Peély
 79  3|       Tompa-utcai lakásba. Peély rájött, hogy pajtása a hosszu ruhája
 80  3|               függöny mögött.~ ~- Tudja, hogy mi ujság? Mr. Scott Bécsbe
 81  3|             hirtelen az az ötletem jött, hogy magával együtt fogok vacsorázni.
 82  3|                   nem jutott még eszébe, hogy asszonyt hozzon a házába?~ ~
 83  3|              trécselek! Illőnek találja, hogy ebben az órában még egy
 84  3|                 attól se rettent vissza, hogy kissé megleckéztesse szeszélyes
 85  3|                most ijedten vette észre, hogy a hangja épp ugy remeg,
 86  3|           tanteremben.~ ~- Szép magától, hogy idegen férfinak nevez! -
 87  3|           annyira elhatalmasodott rajta, hogy az agyidegei majd­nem megpattantak
 88  3|                      Vajjon gondol-e rá, hogy más is lehetek, mint az
 89  3|                 barátja? Vajjon sejti-e, hogy mit forga­tok a fejemben,
 90  3|                 ő is tisztában van vele, hogy az efajta barátságnak évezredek
 91  3|                Csöngethetek a legénynek, hogy kocsit hozzon a számomra?~ ~
 92  3|                 jóformán nem is értette, hogy mit beszél, csak a gunyosan
 93  4|                  vonult be a szentélybe, hogy pár perc mulva aranyos papi
 94  4|                 különösebben az a tudat, hogy a püspök utolsó perceit
 95  4|               percben is gondosan ügyel, hogy fölvett diplomata modorát
 96  4|              megnyugodva gondolnak arra, hogy a nevük benne lesz holnap
 97  4|                  s az a rémületes tudat, hogy e világon senki sem fogja
 98  4|                fogja megsiratni igazán s hogy a nagy gyász, melylyel emlékét
 99  5|                az öltözetén is látszott, hogy csak ugy hirtelen kapta
100  5|              lélegzett - s azért jöttem, hogy valamelyik főtisztelendő
101  5|                  senkise gondolta volna, hogy a baj ilyen hirtelenül bekövetkezik.
102  5|                 hát az urnőm ideküldött, hogy az atyák egyikét magammal
103  5|                vigyem... De az is lehet, hogy már késő lesz, mire hazaérünk
104  5|                     Minden­esetre kérem, hogy keltsen föl valakit, aki
105  5|         megtévelyedett lélek, hát ugy-e, hogy ő is rászorul az egyházra!...
106  5|                pihenés nélkül dolgoztak, hogy a szegény pátereknek a mindennapi
107  5|                Dominique-nak igaza volt, hogy kissé szégyenkezett: az
108  5|              érdemelte meg a barátoktól, hogy az éjszakai álmukban megzavartassák
109  5|           hegyoldalt... Ugy hallatszott, hogy Guyenneből jött Magyarországba,
110  5|               ellen, a biróság kimondta, hogy a francia eljárása nem megtévesztés;
111  5|            Caudéran ur közel járt hozzá, hogy a pálmát a barátok elől
112  5|             Borzasztó még elgondolni is, hogy árva lelke feloldás nélkül
113  5|               megvillant a boldog tudat, hogy jó keresztény módjára fog
114  5|                  pogánya, megérdemelnéd, hogy a pokolba kerülj, amiért
115  6|                 barátságával, jól tudja, hogy nem a kiváncsi tolakodó
116  6|                van! Azt szeretném tudni, hogy volt-e valaha hütelen az
117  6|           különben is régóta megszoktuk, hogy jó pajtások módjára beszélgessünk
118  6|                  Mert most azt szeretné, hogy én mulattassam pikáns és
119  6|           Szivemre tett kézzel esküdtem, hogy csak lélektani szempontok
120  6|                  az indiszkrét kérdésre, hogy kizárólag az a bájos, finom,
121  6|                 Hát mit akar tudni? Azt, hogy megcsaltam-e valamikor az
122  6|              hercegnőre:~ ~- Azt mondja, hogy az elsőt csalta meg, akiért
123  6|                  a lélektani hamispénzt, hogy az elhanyagolt asszony hütlenséggel
124  6|               tolvajon azzal áll boszut, hogy lop tőle valamit, az - higyje
125  6|             elnöknek...~ ~Van-e rá eset, hogy egy tisztességes asszony
126  6|                  tartok, kedves barátom, hogy soha sincs, - de annak a
127  6|            börtönbe, öt perccel az után, hogy a vőlegényemmel koccintott.
128  6|                 a szive azt mondta neki, hogy most még sokkal jobban rászorulok
129  6|            legjobb embernek; képzelheti, hogy fiatalasszony-koromban mit
130  6|                   kábeltáviratot kaptam, hogy apa halá­lo­san beteg s
131  6|                  apa halá­lo­san beteg s hogy engem, a régi kis pajtását,
132  6|                még gondolni se lehetett, hogy az uram ilyen hosszu utra
133  6|        vehet­tem-e azt a kegyetlenséget, hogy apa végső kivánságát megtagadjam?
134  6|     habozhattam-e hát egy pillanatig is, hogy utolsó kivánságát teljesitsem?
135  6|              nincs tehát semmi okunk rá, hogy ilyen siralmas ábrázatot
136  6|                 uram végre beleegyezett, hogy egyedül elbocsájt a nagy
137  6|    szomoruságokat, hiszen az a hivatása, hogy a mi szegény lelkünkben
138  6|                már nincs is ereje hozzá, hogy a kis pajtását bevárja, -
139  6|                     el tudja-e képzelni, hogy mit éreztem ott a lármás,
140  6|                  ahhoz se volt energiám, hogy a kabinomból kimozduljak,
141  6|                 ellenére is észrevettem, hogy bájosnak találnak... Gondolhatja,
142  6|                 találnak... Gondolhatja, hogy ez most nem okozott nekem
143  6|          egyszerre az az érzésem támadt, hogy nem vagyok egyedül. Ijedten
144  6|                 rám, majd - mikor látta, hogy észrevettem - gyöngéden
145  6|                 Ismer ugy-e s jól tudja, hogy sohase voltam hive a véletlen
146  6|           leküzdhetetlen vágy fogott el, hogy szivemet kiönthessem valaki
147  6|                kiönthessem valaki előtt, hogy sajnáljanak és vigasztaló
148  6|                 magamat... Maga elhiszi, hogy semmi se állott akkor távo­labb
149  6|                  végig, engedelmet kért, hogy mellém ülhessen, szeré­nyen
150  6|                 meg, semmi oka sincs rá, hogy ilyen borzasz­tóan kétségbe
151  6|                  szeliden kényszeritett, hogy pihenőre térjek s aggódva,
152  6|            aludtam el, mert ugy éreztem, hogy nem vagyok egyedül többé...~ ~
153  6|               Sejti már, kedves barátom, hogy mi történt a maga szegény
154  6|         hátborzongató félelem fogott el, hogy az uramat sohase fogom látni
155  6|       hajókolosszus oldalát...~ ~Akarja, hogy elmondjam, ami ezután történt?
156  6|            kalandja. A második uram? Hát hogy lehettem volna hütelen hozzá,
157  7|                  egy napon ugy képzelte, hogy szerelmes az okos és gyönyörü
158  7|              gondolkodott már maga azon, hogy tulajdonképp miért akar
159  7|         érdekesnek találta a gondolatot, hogy egy csinos, ártatlan, intellek­tuális
160  7|           Jóhiszemüen azt válaszolhatom, hogy igen.~ ~A leány tiszta és
161  7|           logikáját. Miből következteti, hogy csakugyan szerelmes belém,
162  7|             csakugyan szerelmes belém, s hogy nem csupán egy félévig,
163  7|        kérdé­sére. Azt hazudjam magának, hogy a gyengék és a szellemi
164  7|                 engem abba az állapotba, hogy most minden áron a feleségemmé
165  7|            Annyira kivánkozom maga után, hogy néha szinte fizikai fájdalmat
166  7|              hazudnám, ha azt állitanám, hogy a kiválósága és a szellemi
167  7|             nevetségesnek, azt mondanám, hogy ez a természettudományos
168  7|                de becsületesen bevallom, hogy inkább csak zavaros fogalmam
169  7|               Őszintén el fogom mondani, hogy mit érzek maga iránt és
170  7|                és bizonyos vagyok benne, hogy a becsületes vallomásommal
171  7|         szavalnám. Az előbb már mondtam, hogy a szépségével, az egészségével
172  7|             Komédia volna azt állitanom, hogy maga a legelső leány, akinek
173  7|                férfiasság se kell hozzá, hogy a szerelem kerti vagy mezei
174  7|                  fogja föl, megkisérlem, hogy olyan őszintén beszéljek,
175  7|                 Még igy is attól tartok, hogy nem ért meg egészen; hiszen
176  7|                nincs meg a kvalifikáció, hogy megértsem, - mondta lemondó
177  7|              lány vagyok, nincs kizárva, hogy hamarosan följutok a maga
178  7|           elgondol­kodva. - Kétségtelen, hogy a szép arc, a tüzes szem,
179  7|            megértése, vagyis az a tudat, hogy a szerelem lázát és szenvedélyeit
180  7|        egyenrangu velünk. Az a gondolat, hogy egy fölényes, sugárzó eszü,
181  7|                   Talán igaza van abban, hogy ez a természettudományos
182  7|          Kedvesem, maga nem értette meg, hogy mit mondtam, - szólott lehangoltan.~ ~
183  8|              eszembe jut az az igéretem, hogy minden áldott héten fel
184  8|                 eszedbe afféle naivitás, hogy talán felébredt lelkiismeretem
185  8|                 szenved. De mivel érzem, hogy beteg lennék, ha kis gazságomat
186  8|                szent fogadalmat tettünk, hogy függetlenül, csupán a tudománynak
187  8|                 kellett győződnünk róla, hogy a földön minden elmélet
188  8|                  vizsgálati módszereket, hogy egy falusi kastély királynői
189  8|             három té-vel irja, aszerint, hogy micsoda hangulatban van.~ ~
190  8|                  nagyon tudom megérteni, hogy a művészi genieje micsoda
191  8|          sajátságos egyéniséggel kezeli, hogy a festő-egyénisége jóformán
192  8|                   Ha igaz a megfigyelés, hogy a jó házasságban okvetlenül
193  8|               válnunk kellett volna...~ ~Hogy miért mentem mégis hozzá
194  8|               hát érteni, ha azt mondom, hogy éppen ez a kedves gyarlósága
195  8|                 vágd a fejemhez jogosan, hogy sarlatán vagyok; orvos,
196  8|           impertinencia-számba megy...~ ~Hogy miben áll és miben nyilatkozik
197  8|      nyavalyájáról, mikor arról van szó, hogy nekem esténként szerelmet
198  8|             azzal az ujsággal jött haza, hogy a tagjait alighanem csontszú
199  8|              vette föl a felső kabátját, hogy meg se áll a Korányi tanár
200  8|            indulataimnak - nem gondolod, hogy fölösleges a professzor,
201  8|                arról értesitettem volna, hogy csillagász vagy bányaigazgató
202  8|                 Egyszerüen elfelejtette, hogy orvos vagyok. De utóbb,
203  8|               más betegemet; s te tudod, hogy valamicskét értek is a mes­ter­ségemhez.
204  8|                 régen tudok; megmondtam, hogy nincs komoly baja, s ostobaság,
205  8|              arca ugyancsak nem mutatta, hogy kijelentésem valami szörnyüségesen
206  8|         professzor is biztositotta róla, hogy egyelőre nincs mit félnie
207  8|                   mert biztositlak róla, hogy jobban szeretlek, mint az
208  8|                  az orvost és azt hitte, hogy egy-két utszéli bókkal kiengesztel
209  8|          szivarját; az ostoba azt hitte, hogy minden rendben van ezzel
210  8|        csodálkozva.~ ~- Csak az, drágám, hogy ezentul a dohányzód kanapéján
211  8|                 Oh nem, csak azt akarom, hogy ne zavarjanak a pihenésemben,
212  8|            logikával szólitott föl arra, hogy válasszam külön egyéniségemben
213  8|            Elment, miután ismer annyira, hogy a nyakam keményebb, mint
214  8|      becsületszavára ki fogja jelenteni, hogy különb orvosnak tart Doyennél
215  8|                  a tükröm biztosit róla, hogy ez a szédelgő az asszony
216  9|          karácsony reggelén arra ébredt, hogy az Andrássy-utat és a városligetet
217  9|            kandallónak. Oly boldog volt, hogy megint hópelyheket, fehér
218  9|          Kevergetni kezdte a festékeket, hogy a tavaszi kiállitásra készülő
219  9|             szivén fekszik... Jól tudom, hogy a fülem hallatára ugy sem
220  9|                ugy sem merné megvallani, hogy a feleségembe szerelmes...~ ~
221  9|        feleségembe szerelmes...~ ~Ahhoz, hogy valaki ebbe a szép szőke
222  9|              ilyen bolondságra. És most, hogy a kék levelet elolvasta,
223  9|                  hirtelen eszébe jutott, hogy husz forint az összes vagyona.
224  9|                  Arról volt ugyanis szó, hogy Sárkány, olasz lovagnak
225  9|             bálon megfordult, jól tudta, hogy ez a pénzecske a hajnali
226  9|                  át, mikor arra gondolt, hogy esetleg igy kell majd szólania
227  9|             hazudója. Azt lehet mondani, hogy fanatizmussal hazudott és
228  9|                  Mi akadályoz meg abban, hogy otthon ne fojtsam meg Beer
229  9|                komolyan azon igyekezett, hogy egy vékony tü fokába cérnát
230  9|              emelte ég felé karjait.~ ~- Hogy kifizetem-e? Mutasson nekem
231  9|              Tiltakozom még az ellen is, hogy ilyen kérdést intézzen hozzám.~ ~-
232  9|         folytatta Beer ur fesztelenül -, hogy éppen az Ön müterme felé
233  9|                intett - hiszen ön tudja, hogy évek óta összeköttetésben
234  9|                  esti hat órára igértem, hogy a három­­ezer pengőt átadom
235  9|                 volna a helyemben? Igaz, hogy az Ön pénzét adtam kölcsön,
236  9|                   az Isten őrizze attól, hogy a szaván fogják...~ ~- De
237  9|     főnyereményem lenne oly biztos, mint hogy az ötszáz forint­ját megkapja...~ ~
238  9|             mondta később megindultan -, hogy a mai nap a legszomorubb
239  9|                épp huszonhat esztendeje, hogy a kolera a szegény feleségemtől
240  9|                  szivet­tépően zokogott, hogy Sárkány - aki egy percig
241  9|                 egy percig arra gondolt, hogy arcul üti - önkéntelenül
242  9|              mondta sötéten -, ki látta, hogy egy felnőtt ember pityereg?
243  9|                  kisérleteket tett arra, hogy Sárkánynak kezet csókoljon
244  9|                  dörmögte:~ ~- Ahelyett, hogy a tartozását kifizette volna,
245 10|              Elfrida hercegnő, ahelyett, hogy tuláradó szivvel borult
246 10|                 neki, óh felséges atyám, hogy kikosa­razom...~ ~A skót
247 10|                 már is büszke volt arra, hogy a schwarzwaldi uralkodót
248 10|           Elfrida hercegnő dacosan, - de hogy az én uram nem lesz, azt
249 10|             tudatta felséges barátjával, hogy a politikai viszonyok sulyos
250 10|            pókhálónál...”~ ~Az is lehet, hogy mire a hold megujul, már
251 10|                 szolga, hát nem átallod, hogy ilyen gyalázatos üzenetet
252 10|                  tudnád, felséges anyám, hogy mennyire szeretem!... Annyira
253 10|               Annyira tele van a szivem, hogy szinte szégyellek az emberek
254 10|               egész világon... De lehet, hogy csak az anyai szem lát ilyennek...
255 10|             láttam...~ ~A király intett, hogy távozhatik, s tekintetével
256 10|                  részét azzal töltötted, hogy egy csomag tarokk-kártyát
257 10|                 igazán, a hited szerint: hogy állok én a művészettel és
258 10|              tanácstalanul járt föl-alá, hogy a fia sebére orvosságot
259 10|             szeme közé nézett.~ ~- Igaz, hogy a király szerelmes? - kérdezte
260 10|                 Igaz.~ ~- És az is való, hogy az imádottjától kosarat
261 10|                   És még most sem tudja, hogy miért kapta a kosarat?~ ~-
262 10|            udvarmesterhez:~ ~- Tudd meg, hogy Joannes Franciscus Balthasarius
263 10|              várakozik, aki azt állitja, hogy be tudná gyógyitani a szived
264 10|                intett Hoys-Hopp grófnak, hogy vezesse be hozzá az ismeretlen
265 10|          végigsimitotta.~ ~- Azt hallom, hogy még most sem ismered az
266 10|       királykisasszonyt arra késztették, hogy téged kikosarazzon...~ ~
267 10|              hajolt, mintha attól félne, hogy meghallja valaki, amit a
268 10|                 alkhimista, - arra való, hogy mindenki a saját értékét
269 10|               vele? A király ugy érezte, hogy valami láthatatlan erő leemeli
270 10|                siránkozót? Van jó dolga, hogy egy igazi férfi után vágyakozzék,
271 10|             akkor se szabad megmutatnod, hogy ilyen vagyok! - kiáltotta
272 10|                 okvetlen hallani akarom, hogy a fejét elválasztottátok
273 10|                országban és igy történt, hogy a kegyetlen itélet hire
274 10|                  állott:~ ~„Most hallom, hogy Felséged a vérpadra küldte
275 10|         mindeddig még hinni se reméltem, hogy a puha, akaratnélkül való
276 10|               ezt kiáltom: Jőjj mielőbb, hogy ajkadat ezer csókkal illethesse~ ~
277 10|                 szerelmes~ ~Elfridád.”~ ~Hogy XIX. Tivadar azonnal utra
278 11|               csoport közepette mesélte, hogy Szedenich főtisztelendő
279 11|                  nézte végig a noteszét, hogy egy diákot kiszólitson.
280 11|               ült a helyén, attól félve, hogy a sors az ő nevét jelöli
281 11|                 remegő György mellé.~ ~- Hogy hivják az édesatyját? -
282 11|               reszketett meg az örömtől, hogy Szedenich tanár ur mosolyog)
283 11|           megdöbbentek volna, azt látva, hogy a matematika professzora
284 11|                volna, ha azt is hallják, hogy Szedenich fő­tisztelendő
285 11|            nézett az öregedő piaristára, hogy Szedenich tanár ur végigsimitotta
286 11|                 ekkor ugy tetszett neki, hogy az a tizenhat év, mialatt
287 11|                  Ida pedig kijelentette, hogy sohase megy férjhez... „
288 12|          csukaszürke uniformisba? Tudja, hogy egy örökkévalóság óta nem
289 12|                 meg­szoritom.~ ~Kiderül, hogy barátnőm három hónap óta
290 12|                 távol volt a fővárostól, hogy csupán egy hete járja megint
291 12|                megint a pesti aszfaltot, hogy egy fantasztikus, régi lovagvárban
292 12|                töltötte az idejét azóta, hogy a muzeumi könyvtár folyosóján
293 12|                És akkor még csodálkozik, hogy egy örökkévalóság óta nem
294 12|               óta nem látott? Azt várta, hogy én is be fogok toppanni
295 12|            kérdésére. Megtanulná belőle, hogy az asszonyok még százszor
296 12|             fantáziámat.~ ~- Tudja maga, hogy ki lakik most a Drágffyak
297 12|                  évenként, elképzelheti, hogy egészen csinos vagyont gyüjtött
298 12|            kétnapos utakat tesz anélkül, hogy a saját erdejéből kimozdulna.~ ~-
299 12|             Őszintén szólva, nem hiszem, hogy a mézesheteiben is bele
300 12|               azt se mondtam el magának, hogy micsoda forgószél sodort
301 12|             ajánlott s igy elképzelheti, hogy nem haboztam sokáig, hanem
302 12|           szintén meg van az a gyengéje, hogy kompozitori babérokra vágyakozik.
303 12|                rossz néven vették tőlem, hogy az öltöztetést nem értem
304 12|             annyiban különböztettek meg, hogy én is az uraságok asztalánál
305 12|               asztalánál kaptam helyet s hogy dolgaim végeztével kényem-kedvem
306 12| Tauchnitz-könyvekben s eszébe se jutott, hogy a maga gyerekkori pajtását
307 12|             világot, azt kellene hinnie, hogy a férfinemet megdöbbentő
308 12|                      Azt akarja mondani, hogy a nagy müvész felesége...~ ~-
309 12|               fog érteni, ha azt mondom, hogy a Drágffy-kastélyban a nagy
310 12|                 fordult, mikor megtudta, hogy a drága bohém-apám keze
311 12|       barátságban van, azt is megigérte, hogy rövid időn belül megfelelő
312 12|                  a grófnő tudtomra adta, hogy a délutáni gyorsvonattal
313 12|                gyorsvonattal utazhatom s hogy a háromhónapos felmondási
314 12|                 volna arra a gondolatra, hogy az ura az én ártatlan tisztaságomat
315 13|    kérdezősködésére azt a választ kapta, hogy a koszorut egy ismeretlen
316 13|               város utcáin. Igy történt, hogy a könyvkereskedés előtt
317 13|          keserüségén kellett áthatolnia, hogy a kis Tatjána hófehér emlékét
318 13|             hajlongások között elmondta, hogy a személyvonat megakadt
319 13|               nincs is igen remény arra, hogy három napnál előbb kikászolódhatik
320 13|             bátorkodik hát instanciázni, hogy a tekintetes ur egy kicsike
321 13|          Boldogok leszünk, ha megengedi, hogy önnel együtt vacsorázzunk;
322 13|               jókedvüek és mulatságosak, hogy az elhagyott feleség szomoruságát
323 13|               közepén...~ ~Mint történt, hogy a bájos teremtés a keblére
324 13|                 sohase gondolt még arra, hogy szenny is van a világon?
325 13|           téte-je, a pironkodó vallomás, hogy a férjét sohase szerette,
326 13|                májusi verőfény. Ki volt, hogy hivták, hová szállt? Harminc
327 14|           tanyájukon gazdálkodtak. Most, hogy már a legfiatalabb lányuk
328 14|           egyet-egyet a vörös borból s a hogy az idő lassanként későbbre
329 14|            mondani készült.~ ~- Fogadok, hogy sohase találná el, hogy
330 14|                  hogy sohase találná el, hogy mi jutott az eszembe. Maga
331 14|               aligha sejtette valamikor, hogy én egész az örülésig féltékeny
332 14|         féltékeny voltam. Oly féltékeny, hogy gyakran egész éjjeleken
333 14|       udvariatlan anyakönyv azt állitja, hogy már ötvenhat éves, hát azt
334 14|               éves, hát azt kell hinnem, hogy mégse az többé, aki harminc
335 14|             nekem. Volt valami oka arra, hogy féltékeny legyen?~ ~- Hiszen
336 14|           feleségül vette? Azóta, tudom, hogy megvénült és kama­rássá
337 14|                mikor közel álltam ahhoz, hogy Fátra főhadnagyot agyonlőjjem.~ ~-
338 14|               vidékünkre. Emlékszik még, hogy jóformán mindennap összetalálkoztunk
339 14|                főhadnagy a fejébe vette, hogy magának fog udvarolni s
340 14|           alkalmat is fölhasználta arra, hogy engem féltékennyé tegyen.
341 14|     felháboritott. Talán eszébe jut még, hogy egyszer ebéd után is a kastélyban
342 14|             korábban jöttem haza, mint a hogy megmondtam. Szégyeltem volna,
343 14|            megmondtam. Szégyeltem volna, hogy magának szóljak, de attól
344 14|                  már azt is bevallhatom, hogy alávaló dolgokat cselekedtem -
345 14|                 majdnem biztosra vettem, hogy megcsal. Csak egyetlen dolog
346 14|               ahogy mégis megnyugtatott: hogy Bodrogi is egész nap maga
347 14|               egészen bizonyosra vettem, hogy Simi rögtön megmondaná,
348 14|            később nagyban lelohasztotta, hogy Simi talán többet van maga
349 14|                Simire? Csak nem képzeli, hogy elment a jó dolgom? Simi
350 14|                  mosoly látszott.~ ~- És hogy jutott most az eszébe Fátra
351 14|              eszébe Fátra főhadnagy?~ ~- Hogy jutott? Tulajdonképp harminc
352 14|               zaklat ez a kérdés s most, hogy a fiatalságunkat megint
353 14|             válaszolna rá... Azt hiszem, hogy bátran megmondhatja az igazat;
354 14|              akkor, most biztosan tudom, hogy jó barátom. Maga is gyöngédséget
355 14|               akkor voltunk. Higyje meg, hogy csupán mint pszikhologust
356 14|               amikor közel voltam ahhoz, hogy valami ostobaságot cselekedjem...~ ~-
357 14|                 se jutott volna eszembe, hogy a gyerekes katonát komolyan
358 14|                 azt is be kell vallanom, hogy Fátra sohase udvarolt nekem;
359 14|                 alatt egyszer se mondta, hogy tetszem neki s tulajdonképp
360 14|                féltett tőle, mond­hatom, hogy rosszul tette...~ ~- Hát
361 14|            nagyon sokat sirtam... Tudja, hogy szerettem, amikor a menyasszonya
362 14|    kétségbeesésem utóbb olyan nagy lett, hogy együgyüségek jártak a fejemben;
363 14|                  egy éjjel elhatároztam, hogy megcsalom.~ ~- Csak igy
364 14|                  megállapodott abban is, hogy kivel csal meg?~ ~- Ugy
365 14|                  meg?~ ~- Ugy képzeltem, hogy komolyan megszerettem valakit.
366 14|           egyetlen szavába került volna, hogy a zsilvölgyi kastélyból
367 14|               látogatásai óta.~ ~- Simi? Hogy Simibe komolyan szerelmes
368 14|         kinevethet, de akkor azt hittem, hogy Simi az igazi férfiideál...
369 14|                 a szivemet, ugy éreztem, hogy magam is elpusztulok a természettel
370 14|             szivem oly hevesen dobogott, hogy azt hittem, a következő
371 14|                és cinikus vagyok. Tudom, hogy szereti az urát s hogy velem
372 14|                   hogy szereti az urát s hogy velem most gyerekes tréfát
373 14|              tréfát üz, - de biztositom, hogy félreismert és nem fog kinevetni”.
374 14|                Én bizonyos vagyok benne, hogy Simi nem vette tréfának
375 14|                mint én, - de nem akarta, hogy valamikor piruljak e jelenetért.
376 14|                is kiköltözött, rájöttem, hogy mégse tudnám megcsalni.
377 15|            életéből, többek közt azt is, hogy öt évvel ezelőtt feleségül
378 15|              mondta, - csak az a hibája, hogy a kolostorban mindenféle
379 15|           ismerkedni vele, mert remélem, hogy velünk ebédelsz.~ ~Délben
380 15|                      Engedd meg, szivem, hogy Pap Lacit, a legjobb gyerekkori
381 15|           mellett ült (a jó Isten tudja, hogy mit sugdoshattak örökösen?),
382 15|                 nem vett tudomást arról, hogy a feleségének egy fiatal
383 15|         megláthatjuk...~ ~Nem kérdeztem, hogy mire lesz jó, ha a bakonybéli
384 15|                 hű, egyszerü és jólelkü, hogy az egyetlen gyöngeségét
385 15|                 a Gyurka helyében. Azaz, hogy néha, nem mondom, ugy huszonnégy
386 15|                és igy semmi közöm ahhoz, hogy őnagysága miképpen viselkedik?
387 15|             tőlem kérdi? Nézze csak meg, hogy susog azzal a tejfeles­száju
388 15|                    Előbb köhögni fogunk, hogy jövete­lünket észrevegyék...~ ~
389 15|             szólott:~ ~- Fogadni mernék, hogy itt lesznek valahol... Katának
390 15|               Katának már régi óhajtása, hogy a Kinizsi-várat megnézze...~ ~
391 15|                  Hiába figyelmez­tettem, hogy lekésünk az uzsonnáról.~ ~
392 15|                       Félt, ugy-e, édes, hogy elvesztem! Nem kell aggódni,
393 15|                 Miért nem akarta Gyurka, hogy a felesége észrevegye? Ha
394 15|                  észrevegye? Ha szereti, hogy türheti el, hogy egy idegen
395 15|                szereti, hogy türheti el, hogy egy idegen férfi a kezét
396 15|                maga bogara. Az a bogara, hogy én nem tudom megérteni a
397 15|             reménységet kelt a szivében, hogy végre megtalálja az igazit.
398 15|              irántam. Ilyenkor ugy érzi, hogy kárpót­lással tartozik nekem,
399 15|             boldogságát. Érted most már, hogy miért türöm, ha udvarolnak
400 15|               pillantásából az látszott, hogy nem tartják filozófusnak.~ ~ ~ ~
401 16|        szintársulatra, már-már ugy volt, hogy a külvárosi korcsmáros is
402 16|                mert annyi pénzünk sincs, hogy Fedák kisasszonyt a vasutról
403 16|                 csak azt nem hir­detjük, hogy nyilt jelenés közben agyonlövöm
404 16|                 A jubileumát? Azt hiszi, hogy törődnek ezek a maga szinészkedésével?~ ~-
405 16|         szinészkedésével?~ ~- Ebugattát, hogy az ördögbe ne törődnének...
406 16|            napszámosaiért... Ha kiirjuk, hogy most lesz ötven éve annak,
407 16|               most lesz ötven éve annak, hogy a szinpadra léptem...~ ~-
408 16|               vastag betükkel hirdették, hogy Sz. Pataky János, a veterán
409 16|              mindeneknek tud­­tára adta, hogy Sz. Pataky János vagyonos
410 16|                  hétig is szalonnán élt, hogy a szinmüvészet géniuszát
411 16|                 ideált, nyugodtan türte, hogy előkelő csa­­ládja kitagadja,
412 16|                mondta el müvésztársának, hogy később a csata mezején fog
413 16|                alkalommal kijelen­tette, hogy csupán Sz. Pataky Jánost
414 16|              odajutottam öreg napjaimra, hogy a száraz kenyérért is viaskodnom
415 16|                  én mégis boldog vagyok, hogy ötvenéves jubileumomat e
416 16|               csillag alatt megjegyezte, hogy a Tamásvár és Vidéke szintén
417 16|                   irta a szerkesztőség - hogy a szinház zsufolásig megtelend
418 16|              reggelén.~ ~- Ugy gondolom, hogy a spájzba tettük, mikor
419 16|              azzal a világos kikötéssel, hogy ő családjával együtt helyet
420 16|              dolgoztam, ezért vesződtem, hogy... Inkább kapáltam és kaszáltam
421 16|               föl... Végre itt az ideje, hogy az előadást megkezdjék;
422 16|           különben, becsületemre mondom, hogy pórul jár...~ ~ ~
423 17|                 magának azt a fényüzést, hogy a családját Blanken­­berghába,
424 17|                 vagy rólam! Biztositlak, hogy optimis­ta vagy! (A kocsishoz.)
425 17|           előresiet az üveges csarnokba, hogy az inasnak csöngessen. Pár
426 17|                TANÁCSOS: Az isten tudja, hogy van: ilyenkor nyáron akár
427 17|                  kivánja a szervezettől, hogy juliusban pihenjen...~ ~
428 17|               SZALMAÖZVEGY: De esküszöm, hogy szeptemberben kipihenem
429 17|           kártyaasztal mellé telepednek, hogy mámoros jókedvükben kifosztogassák
430 17|                  Azt mondom nektek urak, hogy Budapestnél szebb város
431 17|                 a viz alól! Szent isten, hogy kalimpál a kezével, lábával.~ ~
432 17|               elfogva): Ha meggondoljuk, hogy akad­nak szerencsétlenek,
433 17|             másoknak nincs annyi idejük, hogy minden kinálkozó élvezetet
434 17|                 Azt mondom nektek, urak, hogy sok rettenetes nyomor van
435 17|                 Azt mondom nektek, urak, hogy vétkezünk, amikor ilyen
436 17|                 megüzenem a rendőröknek, hogy hozzák ide azt a szegény,
437 17|                  megmondod a rendőr­nek, hogy azt a szerencsétlen embert
438 17|        telefonálsz Ruzsényi tanár urnak, hogy rögtön kéretem.~ ~Az inasok
439 17|           kéretem.~ ~Az inasok távoznak, hogy a parancsot teljesitsék.
440 17|              most biztositott bennünket, hogy nem lesz semmi baja. Csak
441 17|             dideregni kezd): Azt hittem, hogy már vége... és most ujra
442 17|                   AZ ÖNGYILKOS: Egy éve, hogy nyomorgunk, azóta, hogy
443 17|                  hogy nyomorgunk, azóta, hogy a Hades-től elbocsátottak...
444 17|              ajtó elé tettek... egy éve, hogy nem tudok álláshoz jutni...~ ~
445 17|                 nem tudom... Oh istenem, hogy vacog a fogam...~ ~MIND (
446 17|                   majd gondoskodom róla, hogy a jövőjüket biztositsák...
447 17|            öngyilkos zsebébe): Addig is, hogy ne legyen minden pénz nélkül...~ ~
448 17|             valami jó kis harapni valót, hogy azoknak a szegényeknek is
449 17|          véletlenül. Ha nem jut eszükbe, hogy mulatságukat itt folytas­sák,
450 17|                banális sorokon, anélkül, hogy a szána­­­lomnak csak egy
451 17|              roham. És lássák, az a baj, hogy nálunk minden jótékonyság
452 17|               csak azt a szegény embert, hogy mi a véleménye rólunk?~ ~
453 17|                illusztris házigazdánkat, hogy segitsen rajta, alkalmasint
454 17|                éri meg azt a szerencsét, hogy az igazgató ur szine elé,
455 18|                  nem széditő gondolat-e, hogy ebben a környezetben a te
456 18|                 a nyakamba, megesküdtél, hogy sirodig megőrzöd számomra
457 18|           tetszenek. Most nincs rá időm, hogy az elméletemet kifejtsem;
458 18|           boldogságodnak, hát megigérem, hogy egy hosszu levélben hamarosan
459 18|                 női bájosság e szigetén, hogy az őt megillető hódolatot
460 18|             nézett szét, látszott rajta, hogy nem sokra becsüli az egész
461 18|       mulatságokban még örömet találnak. Hogy imponált volna a sok éretlen
462 18|          barátnődet az a szerencse érte, hogy a magyar Pittet be mutatták
463 18|                 a gondolatot fejezte ki, hogy e földön a fiatal leány
464 18|       szemmellátható volt ez a gondolat, hogy e sorok szerény irója, kicsisége
465 18|                   mint amilyen bizonyos, hogy ma február hetedike van.
466 18|                  a pesti villanegyedben, hogy jövendőbeli fészkünket kiszemeljem.~ ~
467 18|     dicsekedésnek, ha rögtön leszögezem, hogy a leendő Bismarck már tiz
468 18|                  nélkül megállapithatok, hogy eléggé ismerem az ellenség
469 18|                  bár bizvást állithatom, hogy a pillantáshoz való aranyfedezet
470 18|          megállapitottam már a tükörből, hogy ebben a pillantásban minden
471 18|                 mely világosan kifejezi, hogy nem minden Napoleon halt
472 18|                üres székre. Gondolhatod, hogy intelli­gens arcom szemmelláthatólag
473 18|                  de biztos lehetsz róla, hogy az elragadtatás e néma pózában
474 18|                   Bizonyos vagyok benne, hogy a képviselőházban távolról
475 18|                  a rezümével fejezte be, hogy a fiatal lányok közt is
476 18|               meggyőződésből állithatom, hogy az öntudatos pirulás tehetsége
477 18|                 is esküt mersz tenni rá, hogy beszámit­hatatlan szerelmessel
478 18|                is abban a tévhitben élt, hogy minden fiatal lánynak a
479 18|                 váltam kővé, azt hiszem, hogy soha többé nem fenyeget
480 18|            mondjak neked? Ha azt mondom, hogy a bámulat és a rajongás
481 18|                  ugy el van készülve rá, hogy Mária Terézia-rendjellel
482 18|                 bátorságáért, mint arra, hogy börtönbe vetik, vagy lefokozzák.
483 18|            kinyitja. Végre azonban érzi, hogy beszélnie kell; nagyot lélekzik
484 18|               szalonban áll, s ugy érzi, hogy a könyvek, a szobrok, a
485 18|          uriszobába. Az ifju hölgy érzi, hogy minden a következő pillanattól
486 18|                      Azért jöttem önhöz, hogy mentsen meg, hiszen ön az
487 18|            akarnak adni, kényszeritenek, hogy férjhez menjek, - de én
488 18|            pillantás a tükör­be meggyőz, hogy ez a Niobe-póz nem is áll
489 18|             dadogva, - nagyon jól tette, hogy hozzám jött, hiszen nálam
490 18|                  vakmerően kijelentette, hogy inkább egy egész huszárezredet
491 18|                  de mered-e azt mondani, hogy kettőnk közül te vagy a
492 18|                  naiv arcára, ugy érzem, hogy azt a borzasztó lépést csakugyan
493 18|                  nekem. Most az a hitem, hogy ezt a nagy gyereket már
494 18|                 jótállást vállalok érte, hogy csakugyan boldog és hires
495 19|             annyi soknak, ambicióm volt, hogy szeptemberben négerré sülve
496 19|               álmából kellett fölvernem, hogy jegyet adjon, mert a mozdulatlan,
497 19|              cso­dálatos vágyat éreztem, hogy bezárjam magam ebbe a nyugalmas
498 19|                  kövein.~ ~Szégyeljem-e, hogy szerelmes és boldogtalan
499 19|                  és boldogtalan voltam s hogy néha mitsem vártam a jövőtől?
500 19|                engem is arra kényszerit, hogy vidám asszonyokkal sétáljak
501 19|              valahogy kedvem kerekedett, hogy a tihanyi félszigetet megkerüljük.
502 19|           szorgoskodott még egy darabig, hogy a vitorlákkal csináljon
503 19|            mindenféle gizgazt összeszed, hogy odahaza lepréselje.~ ~Kis
504 19|             szóba állt velünk. Kiderült, hogy soha­sem járt még Budapesten,
505 19|                esett volna azt hallanom, hogy Kis urat boldogtalan szerelem
506 19|                  az idejét; de kiderült, hogy a tanitó már huszonkétéves
507 19|                  tanitó azzal biztatott, hogy fenn, valamelyik vincellér­házban
508 19|             Giovanni abban reménykedett, hogy balatoni bor is akad a Tamáshegy
509 19|                 egész üressége; éreztem, hogy e csalódás után nem lesz
510 19|                  asszonyi szeretetben, s hogy ő előtte, aki most egy árnyékos
511 19|              kártya fogja tudtomra adni, hogy ő egy hadaró doktor, vagy
512 19|            cselekszi velem azt az Isten, hogy még ezen a télen is életben
513 19|         református ember várom az Urtól, hogy elszólit ezen az őszön e
514 20|            ébredt föl mélységes álmából, hogy erősen verik odakünn a tölgyfakapu
515 20|                  asszony ugy emlékezett, hogy este sürü hófellegek szitáltak
516 20|                az életemben, mert tudom, hogy nem viszem már soká.~ ~-
517 20|           fejedelemasszonyt és vegye rá, hogy azonnal beszélhessek vele...~ ~
518 20|                 Oly szomoruan nézett rá, hogy a vén kapusné elszántan
519 20|           szegény leánynak ugy tetszett, hogy a kép megszólal az éjszakában:~ ~-
520 20|               jelent meg az ajtóban.~ ~- Hogy kerül ide kisasszony?~ ~
521 20|                egy reggel azt ajánlotta, hogy szökjünk meg. Eleintén mitsem
522 20|               vasajtajánál esküdött meg, hogy sohasem hagy el. Egy este,
523 20|                uton? Sokszor azt hittem, hogy az utfélen hunyom le mindörökre
524 20|               vendégszoba ajtajában:~ ~- Hogy van a baba, Annácska?~ ~-
525 20|            látták a bentlakó növendékek, hogy a szigoru nővérek kegyesek
526 20|                  tetszett a jó nővérnek, hogy gyereksirás veri föl a kolostor
527 20|                ne engedd, óh, ne engedd, hogy a babát elvigyék a kolos­torból...~ ~
528 20|          Szerencsére volt még annyi idő, hogy a gyermeket elrejthessék
529 20|                  fejét.~ ~Ekkor történt, hogy a sekrestye bezárt ajtaján
530 20|             menedéket. Nem volt szivünk, hogy elkergessük innen, mert
531 21|                  egy reggel észrevették, hogy a bezárt Izabella-nyaraló
532 21|                kérdezősködésre kiderült, hogy december végén Emma vesztfáli
533 21|                   Most aztán tudni kéne, hogy mit csináljon az ember!~ ~
534 21|                 lépésre szánta el magát, hogy hires földijét, a nagy minisztert
535 21|              sokáig elbeszélgetett vele, hogy a jellemét és a gondolkodását
536 21|               fordult, a minisztériumba, hogy ajánljunk neki valakit...~ ~
537 21|              melyben arról értesitették, hogy a piemonti nagyherceg őt
538 21|              mellé. Egy­uttal fölhivták, hogy két héten belül jelentkezzék
539 21|              tudósitja...~ ~Az az ötlet, hogy a nagyhirü minisztert fölkeresse,
540 21|                át nem volt annyi pénzem, hogy főtt vacsorát egyek, ki
541 21|          vacsorát egyek, ki hitte volna, hogy nemsokára vérbeli hercegnőkkel
542 21|              aztán dobogó szivvel leült, hogy az óráját megkezdje...~ ~
543 21|                  történt (hacsak az nem, hogy Emma hercegnő nagyszerüen
544 21|             tisztán. Csak annyit tudott, hogy valami rendkivüli, valami
545 21|             regényt olvasott, nem látta, hogy mi történik körülötte, a
546 21|               Paloznakynak ugy tetszett, hogy amikor óra végeztével etikettesen
547 21|                orrát... Mi történt vele, hogy ilyen különösen visel­kedett?...
548 21|                  gondolta:~ ~- Bizonyos, hogy tetszem neki, hogy szerelmes
549 21|             Bizonyos, hogy tetszem neki, hogy szerelmes belém, mert másképp
550 21|          történni, ha egyszer kijelenti, hogy hozzám akar jönni feleségül...~ ~
551 21|            tudhatjuk mi, gyarló emberek, hogy a gondviselésnek miféle
552 21|                  sors azt mérte ki ránk, hogy a világtörténelem lapjaira
553 21|                 Még aznap este megtudta, hogy mi történt: a rothmühleni
554 21|               Severin báró tudatta vele, hogy a magyar órákat beszüntetik
555 21|                 Akárhányszor megtörtént, hogy meseszerü hallucináció fogta
556 21|                  fogta el: ugy képzelte, hogy ugyanazt a Jensen-etüdöt
557 21|                 furcsán nézett maga elé, hogy az érdemrendes karmester
558 21|                ugyan senki sem hinné el, hogy többszörösen nagymama...~ ~
559 21|                 alatt, sokáig nem tudta, hogy mit tegyen? Vajjon illő
560 21|               tegyen? Vajjon illő volna, hogy ő is a sokaság közé vegyüljön?
561 21|                 Istenem, ha ezek tudnák, hogy mi történt köztünk valaha?
562 21|               amig végre elszánja magát, hogy a tettek mezejére fog lépni...
563 21|                 a verandához, oly közel, hogy a többi közönség szinte
564 21|                  Az öreg ember ugy érzi, hogy egyszerre fiatallá lesz
565 21|            egyszerre fiatallá lesz ujra, hogy ott ül, mint régente, a
566 21|                megijed, annyira megijed, hogy a villát is leejti a kezéből.
567 21|                tovább siet. Ugy képzeli, hogy a hercegnő kipirult, amikor
568 21|               kipirult, amikor meglátta, hogy a sokaság bámulva néz itt
569 21|             kiván tőlem?~ ~- Arra kérem, hogy a jövőben ne méltóztassék
570 21|            tovább megy. Ugy rémlik neki, hogy egy gyönyörü, harminc esztendős
571 22|              mondta a kezét dörzsölve, - hogy a szeme-szája is eláll bele.
572 22|           Vendéget, mikor azt sem tudom, hogy a trumeaut és az ebédlő-asztalt
573 22|           tengeri nyulakon. És elhiheti, hogy a tengeri nyulak büszkék
574 22|             arroganciának: azt mondanám, hogy egy tudományos mesével mulatott
575 22|        pillanatokban konferálni szokott. Hogy a tudós és az ujságiró mit
576 22|                titok marad, de bizonyos, hogy a Budapesti Hirmondó következő
577 22|             tudományos virág­regét, mert hogy a glabella-elméletnek aligha
578 22|                  jól tudja. Azt mondják, hogy a tisztes öreg ur nyolcszáz
579 22|              vajjon jutott-e már eszébe, hogy emberen kipróbálja? Mi,
580 22|               ősidők óta van arra joguk, hogy a reális életről megfeledkez­zenek.”~ ~
581 22|           készitek hiteles méreteket. És hogy a leszármazás külömbsége
582 22|         közömbösen, - csak nem gondolod, hogy a méréssel fájdalmat szerzek
583 22|               mertem volna esküdni arra, hogy a teóriám helyes.~ ~Pár
584 22|                nem ez volt az első eset, hogy a tudomány férfia is tévedett...~ ~ ~
585 23|                 ragadja meg az alkalmat, hogy a nagy Sauters Willy egy
586 23|                  gróf urnak, - mondta, - hogy pontban három órakor ott
587 23|                Henrik nem érdemelte meg, hogy ilyen hangon beszéljenek
588 23|            felőle az a széditő vélemény, hogy ezidőszerint első hegedüse
589 23|               lakáj szaladt a fogat elé, hogy ajtót nyisson. Az üvegajtón
590 23|           nyujtotta a kezét.~ ~- Örülök, hogy itt láthatom, - szólott, -
591 23|                 kammerjunker jelentette, hogy a nagyhercegnők készen vannak,
592 23|                 egész lényét, s anélkül, hogy az ajkai mozogtak volna,
593 23|           ugyancsak nem gondoltam volna, hogy valaha királyokkal fogok
594 23|           egyszerre ugy tünt föl előtte, hogy a hercegnők is csak szerel­­mesen
595 23|                    Megengedi-e hercegnő, hogy egész lelkemből imádjam?”~ ~
596 23|          megemelte cilinderét, s anélkül hogy a kezét nyujtotta volna,
597 23|           ijedten bámult és mert érezte, hogy csuful be van csipve, zavartan