Rész

 1  5|       senki más, hát Isten bünül ne vegye, de behunyom a félszememet...~ ~
 2  6|          padon helyet foglalt. - Ne higyjen a drámairóknak még
 3  8|       nem, csak azt akarom, hogy ne zavarjanak a pihenésemben,
 4  9| akadályoz meg abban, hogy otthon ne fojtsam meg Beer urat? -
 5  9|      félelmetes lassusággal - és ne bántsa a nagy szultán birodalmát.
 6  9|         forduló, amikor koszorut ne tettem volna a sirhalmára...
 7  9|        megdöbbenve.~ ~- És miért ne adna voltaképp? Mindössze
 8  9|         husz forintot.~ ~- Ugyan ne sirjon - mondta sötéten -,
 9 10|         keresztül... „Ez azonban ne riassza vissza Felségedet -
10 10|        sem.~ ~- Akkor egy-kettő, ne habozz, hanem vezess hozzá!...~ ~
11 10|          férfi után vágyakozzék, ne az ilyen könyekben uszó
12 12|    bestiák a százszorosára is rá ne szolgálnának. Paur a legbájosabb
13 12|         már isten vele és kérem, ne irjon elbeszélést arról
14 14|           aki legalább egy kissé ne akart volna tetszeni nekem.
15 14|     főhadnagyot agyonlőjjem.~ ~- Ne mondja!~ ~- Talán öt vagy
16 16|       Ebugattát, hogy az ördögbe ne törődnének... Minden igaz
17 16|     miattam jubilálhat, csak meg ne bánja... Május végén már
18 17|       Csak feküdjék nyugodtan és ne gondoljon semmire.~ ~A TANÁR:
19 17|         öngyilkos nedves haját)! Ne busoljon, ked­­ves barátom,
20 17|       most már legyen nyugodt... ne féljen...~ ~AZ ÖNGYILKOS (
21 17|         zsebébe): Addig is, hogy ne legyen minden pénz nélkül...~ ~
22 18|        fészkünket kiszemeljem.~ ~Ne vedd dicsekedésnek, ha rögtön
23 20|        Légy velem, - suttogta, - ne hagyj el, ne taszits el
24 20|         suttogta, - ne hagyj el, ne taszits el kegyes mennyei
25 20|          vendégszobába és reggel ne háborgassák, amig föl nem
26 20|       égi asszony, - rebegték, - ne engedd, óh, ne engedd, hogy
27 20|       rebegték, - ne engedd, óh, ne engedd, hogy a babát elvigyék
28 21|       Arra kérem, hogy a jövőben ne méltóztassék oly közel jönni
29 22|     mulva mosolyogva intett:~ ~- Ne zavartassák magukat, uraim,
30 23|      Menjünk hát kedves Sauters, ne várassuk őket.~ ~Adél és
31 23|         bizalmasan, - csak aztán ne kellessék valami nagyon