Rész

 1  1|       kis lovagom, áldja meg az Isten! - mondta egy könnyekkel
 2  2|         szeretőjévé tenni. A jó isten bocsássa meg bünömet, de
 3  3|   utolsó lovagja volt a földön. Isten tudja, micsoda titokzatos
 4  5|     majorság udvarán... De a jó Isten, szerencsére, nem hagyja
 5  5|    értitek, mint senki más, hát Isten bünül ne vegye, de behunyom
 6  5|         kikanyarodtak...~ ~A jó Isten utjai azonban rejtelmesek
 7  5| szemeivel reája nézett... És az Isten szolgája ekkor hangosan
 8  8|      pirospozsgás, szőke norvég isten (ilyeneknek képzelem az
 9  8|        emberi szót s legutóbb - Isten tudja, honnan vette ezt
10  9|         Beer ur fölénnyel -, az Isten őrizze attól, hogy a szaván
11 10|       halni bánatomban, ha a jó Isten meg nem könyörül rajtam...~ ~-
12 10|       ég felé, mintha a haragos Isten villámát kérné le az akaratos
13 12|        várakozásra. De most már isten vele és kérem, ne irjon
14 13|   ujdonságokat, amelyek ide, az Isten háta mögé is eljutottak.
15 14|   cimboráival vadászott... A jó Isten tudja, hogyan történt: nekem
16 15|       asszony mellett ült (a jó Isten tudja, hogy mit sugdoshattak
17 15|          attól mentsen meg a jó Isten minden becsületes hazafit...~ ~-
18 17|          AZ UDVARI TANÁCSOS: Az isten tudja, hogy van: ilyenkor
19 17|    bukkan föl a viz alól! Szent isten, hogy kalimpál a kezével,
20 18|    ekkor - hálával eltelve a jó isten iránt, aki nemcsak a sziklákból,
21 18|    hagyja már abba, mert bizony isten én is elkezdem!~ ~Leülök,
22 18| borzasztó lépést csakugyan a jó isten sugallta nekem. Most az
23 19|      Nem cselekszi velem azt az Isten, hogy még ezen a télen is
24 20|    kezét a szeme elé.~ ~- De az Isten szerelmére, mit gondol?
25 20|  könyörtelenül innen, ahol a jó Isten lakik? Nem adnak-e egy nyugalmas
26 20|      erős és egészséges lett az Isten mérhetetlen jóvoltából.
27 20|       is a kolostorban, de a jó Isten legyen velünk... Mert ha
28 23|       igy dörmögött:~ ~- Bizony Isten kidobtak...~ ~Fölhajtotta