Rész

 1  2|           várban van, Ellen... Ez épp ugy hozzátartozik a fundus
 2  2|      Ránéztem a vőlegényemre, aki épp oly szelid pillantással
 3  2|          hazug álarc, mely mögött épp oly féktelen indulatok lobognak,
 4  2|      ember egyenlő, s a kalmárnak épp oly joga van a vagyonához,
 5  2|      vagyok, s az emberi jogokat, épp ugy tisztelem, akár a francia
 6  2|       sok-sok évszázaddal ezelőtt épp ily álmodozva feküdtem már
 7  3|          a levegőre és a mozgásra épp oly szüksége van az emberi
 8  3|        vette észre, hogy a hangja épp ugy remeg, mint valaha,
 9  4|          vigan csörgeti kulcsait, épp olyan rendesen kiadja a
10  7|        szépség iránt viseltetünk, épp oly alsórendü életfunkció,
11  7|           a légyott előtt és után épp oly komoly és hideg, akár
12  9| atelier-jében. Az olasz lovagokat épp oly szivesen megvette, mint
13  9|     huszezer forint volt s a gróf épp dühösen panaszolta a rendőrnek
14  9| legszomorubb az életemben? Ma van épp huszonhat esztendeje, hogy
15  9|      odakünn a rög alatt... Ennek épp huszonhat éve, jó uram,
16  9|          azt a gorombaságát, amit épp mondani készült. Zavartan
17 11|        Szedenich főtisztelendő ur épp az arányszá­mitást magyarázta
18 13|         januári este volt, Galamb épp vacsorához készült a tamáshalmi
19 13|       állandóan a kastélyba járt, épp a boros üvegeket bontogatta,
20 14|       magam is hittem. Bodrogiban épp az ellentétét találtam meg
21 15|       Édes fiam, normális asszony épp oly kevés van a világon,
22 15|      olyan férfiről ál­modik, aki épp olyan gyöngéd, épp olyan
23 15|            aki épp olyan gyöngéd, épp olyan költői, mint ő. Ha
24 16|          léptem...~ ~- A szinháza épp oly üres marad, mint ma
25 17|           teljesen mozdulatlan.~ ~Épp amikor gyöngén lélegzeni
26 17|       pedig az orvostanár ur, aki épp most biztositott bennünket,
27 18|     hőstettet készül elkövetni, s épp ugy el van készülve rá,
28 21|          mozdulatlanul áll, aztán épp ugy meghajol, mint valaha