Rész

 1  1|             a gyürüs kezecskét és a fehér látomány eltünt a császárné
 2  3|       maradtam itthon Annával meg a fehér macskánkkal. Mostanig kétségbeesve
 3  4|              látják a növendékpapok fehér, csipkés ingeit, a káptalan
 4  7|           asszonyosan izmos, finom, fehér teremtés volt, aki egy szalonban
 5  7|     mosoly­­gott, egészséges, szép, fehér fogai megcsillantak a felgyujtott
 6  9|            hogy megint hópelyheket, fehér téli tájakat lát­hat! A
 7  9|         csatt is be lesz gombolva a fehér selyemcipellőmön és Anitta
 8 12|             leirt sorokat, miközben fehér haja bizalmasan az enyémhez
 9 13|                                 HÉT FEHÉR NAP.~ ~A temérdek koszoru
10 13|    misztikus szavak állottak: A hét fehér nap emlékére! A megtört
11 13|          boltban sem tudtak s igy a fehér napok igazi jelentősége
12 13|            vesző hegyormok alatt. A fehér viskók közül idáig csillogott
13 13|      álmodozva nézett szét a hideg, fehér világon, aztán halkan igy
14 13|            fülében csengett volna a fehér gyermekasszony sirása, mikor
15 13|             ember szivében ez a hét fehér nap képviselte az ifjuságot
16 15|          édesmamái. Molnár Gyurkáné fehér csipkés ruhát viselt, melyből
17 15|             gyönyörködtek, a doktor fehér csontbotjával a nyugati
18 16| összezsugorodtak a nedves spájzban, fehér müvirágai megsárgultak, -
19 18|      kipirul, erélyesen megnyom egy fehér csontgombot, halkan a jó
20 19|    breviáriumokat forgatnak s a tél fehér világában mint kisérteties
21 19|     távol­ságban láttam valahol egy fehér yachtot, mely Siófok táján
22 20|              az olvasmányok, a park fehér utjai, a kápolna szines
23 20|           édesatyjához.~ ~A nővérek fehér capuchonja olykor megjelent
24 20|        mondta suttogva a leány.~ ~A fehér capuchon fölibe hajolt az
25 20|         mely nevetve nézett a nagy, fehér capuchonra. Néha feléje
26 20|         bujtak össze egy sarokban a fehér capuchonok:~ ~- Mi baja