Rész

 1  2|       káprázatosan szép, antik gyürüt, amit eljegyzésemkor az ujjamra
 2  2|           magamnak még azt a nevet is, amit a szinpadon viselek, a harmadik
 3  3|             jöttem, hogy megköszönjem, amit értem tett! Mindenki elhagyott,
 4  3|                ez a legnagyobb sértés, amit egy fiatal lány egy férfi
 5  5|             most áll boszut mindazért, amit a szegény gazdám vétkezett
 6  7|                     Ha ez az a kérdés, amit furcsának és gyerekesnek
 7  7|             megkristályo­sodása annak, amit a sarlatánok szerelemnek
 8  8|               azonban csak kisebb bün, amit még talán meg is bocsátottam
 9  8| mes­ter­ségemhez. Az eredmény az volt, amit régen tudok; megmondtam,
10  9|                azt az ötszáz forintot, amit mára igért, akkor hitemre
11  9|           szorbetet, kávét, - mindent, amit csak terem a nagy szultán
12  9|             most azt az ötszáz pengőt, amit tegnap estére megigért?...~ ~
13  9| világtörténetben, aki nem tartotta be, amit valakinek megigért! A Beerek
14  9|        Sárkány­nak azt a gorombaságát, amit épp mondani készült. Zavartan
15 10|          bubánata, hiába a könyör­gés, amit az ország bölcseihez és
16 10|                 hogy meghallja valaki, amit a fejedelemnek mondani fog.
17 12|          eljutunk ahhoz a problémához, amit a könyvesboltban fölvetettem.
18 13|                 az öné. És öné minden, amit maga körül lát: a kastély,
19 14|                is elpirult kissé azon, amit a feleségének mondani készült.~ ~-
20 14|                    Hiszen éppen ez az, amit kérdeni akarok magától.
21 15|                hallgatta a sok titkot, amit a fiatalember a fülébe sugott.
22 18|       Emlékszel még arra az öt percre, amit elutazásom előtt végleg
23 18|             mint valamennyi bölcseség, amit a hat felsőben tanultunk.
24 18|           elöntötte arcomat az a láng, amit legtalálóbban kormányozható
25 18|             kávés­­kanálnyi arzénikum, amit a fiókomban tartogatok,
26 22|               délután megtaláltam azt, amit tizenöt év óta hasztalanul