Rész

 1  1|               mily szomoru volt ez az utolsó fejezet, melylyel a sors
 2  1| kancelláriában és egy kék szempár még utolsó órájában is rámosolyog az
 3  2|              a holdvilág s én még egy utolsó, kiváncsi és zavarodott
 4  3| megnyomoritott, agyonüldözött igazság utolsó lovagja volt a földön. Isten
 5  4|              vidéki város­ká­ban, hol utolsó napjait eltöltötte. A félmilliós
 6  4|             az a tudat, hogy a püspök utolsó perceit éli. A nagy, költséges
 7  4|          körüli, bajusztalan huszár - utolsó, reménytelen kisérletül -
 8  4|     aranykanál­kába: vajjon az agónia utolsó öntudatában nem ejti-e kétségbe
 9  4|              a szegény püspök odafenn utolsó küzdelmét folytatja, mialatt
10  4|              kéz öntené ajkai közé az utolsó csepp cognacot... De im!
11  5|                           CAUDÉRAN UR UTOLSÓ ÓRÁJA.~ ~
12  5|                  Szegény, jó uram, az utolsó órájában ő is csak rászorul
13  5|          ihatnám...~ ~A XVIII. század utolsó évtizedében, anno 1798,
14  5|        borultak.~ ~A gvárdián még egy utolsó pillantást vetett Caudéran
15  6|               egy pillanatig is, hogy utolsó kivánságát teljesitsem?
16  7|         vágyunk szánalmasan meghal az utolsó ölelésben, melylyel kedvesünket
17  9|          mondják az esti nyolcat - az utolsó csatt is be lesz gombolva
18  9|             mert a kegyelmes urnak az utolsó krajcáromat is odaadtam.
19  9|               kifizette volna, még az utolsó husz forintomat is kicsalta.
20 11|          amikor ezt mondta:~ ~- Ez az utolsó arcképe?~ ~- Igenis, az
21 11|               arcképe?~ ~- Igenis, az utolsó, főtisztelendő ur...~ ~-
22 11|               felé forditotta:~ ~- Az utolsó arcképe, főtisztelendő ur...
23 13|            férjét sohase szerette, az utolsó melankólikus csendje, mig
24 20|               a kérésemet... Talán az utolsó lesz, a legutolsó az életemben,
25 22|               szerencsés utókor és az utolsó hütelen asszony akár holnap