Rész

 1 11|        széles az országban. Mikor Szedenich fő­tisztelendő urat egy
 2 11| kegyetlenségéről. Honnan tudták a Szedenich tanár ur viselt dolgait?
 3 11|        aggódás költözött, mikor a Szedenich tanár ur neve augusztus
 4 11|           közepette mesélte, hogy Szedenich főtisztelendő ur Nyitrán
 5 11|        bizonyult tulzottnak, mert Szedenich tanár ur, mikor osztályában
 6 11|          És a többi osztály, ahol Szedenich tanár ur ebben az évben
 7 11|        történt, szeptember végén, Szedenich főtisztelendő ur épp az
 8 11|           Kolnay György - szólott Szedenich főtisztelendő ur -, Kolnay
 9 11|        érthetetlen dolog történt; Szedenich főtisztelendő ur hirtelen
10 11|       biró, főtisztelendő ur...~ ~Szedenich tanár ur még egyszer föl
11 11|   reszketett meg az örömtől, hogy Szedenich tanár ur mosolyog) Kolnay...
12 11|          secundus csöngetőt, mire Szedenich tanár ur még egyszer megsimogatta
13 11|         szeren­­csés Kolnayt, mig Szedenich főtisztelendő ur mélyen
14 11|          emeleti szobájába...~ ~ ~Szedenich főtisztelendő ur mélyen
15 11|           készült albumkönyv...~ ~Szedenich főtisztelendő ur elővette
16 11|           ha azt is hallják, hogy Szedenich fő­tisztelendő ur igy susog
17 11|          öregedő piaristára, hogy Szedenich tanár ur végigsimitotta
18 11|     napsugaras pillantásától...~ ~Szedenich tanár urnak ugyanis eszébe
19 11|       hamarosan megbarátkoztak... Szedenich szerelmes verseket irt,
20 11|    kicsattant az egészségtől...~ ~Szedenich utóbb ki akart lépni a szemináriumból,
21 11|   izgatott képzelődése előtt...~ ~Szedenich tanár ur utóbb visszatette
22 11|                Fiacskám, - mondta Szedenich tanár ur, miután a boldog
23 11|    elhozta az arcképet és mialatt Szedenich főtisztelendő ur remegve
24 11|       sebzett vad, ugy ugrott föl Szedenich főtisztelendő ur a gyermek
25 11|          hugocskám született...~ ~Szedenich főtisztelendő ur ekkor leroskadt