Rész

 1  2|      lakott valamikor az emberevő sárkány), véget nem érő folyosók
 2  9|                                   SÁRKÁNY ÉS A MŰÁRUS.~ ~Sárkány,
 3  9|            SÁRKÁNY ÉS A MŰÁRUS.~ ~Sárkány, a Mátyás-korabeli Királyválasztás
 4  9|         szitáló hó fátyolán át és Sárkány, némiképp hiányos reggeli
 5  9|          a Bajza-utcai hómezőkön, Sárkány pedig fütyörészve bontotta
 6  9|        Paláthy.”~ ~- Au! - mondta Sárkány kissé ijedten, mikor a bolondos
 7  9|       Királyválasztás mesteréhez. Sárkány, a nyári évad jó részében,
 8  9|         télire Budapestre jöttek, Sárkány ugyszólván minden este velük
 9  9|     kellett volna nagy virtus, de Sárkány még tréfából sem gondolt
10  9|      Arról volt ugyanis szó, hogy Sárkány, olasz lovagnak öltözve,
11  9| feltámasztani a középkor ködéből. Sárkány, aki életében legalább kétezer
12  9|       istenadta tehetségek előtt. Sárkány egy darabig regényes terveken
13  9|        megfojtanálak!~ ~Beer ur a Sárkány müárusa volt, afféle vicinális
14  9|           megharagudtak volna. De Sárkány, akire most rettentő sullyal
15  9|          budapesti árvaházba...~ ~Sárkány ezzel fejébe csapta a puha
16  9|            kiáltotta a felbőszült Sárkány és mérgesen benyitott a
17  9|          föl s alá a szobában, de Sárkány legendás hidegséggel állt
18  9|          urról beszél? - kérdezte Sárkány elámulva.~ ~- Ugy van, róla,
19  9|      egészen mindegy, - folytatta Sárkány kegyetlenül. - Bánom is
20  9|          forint­ját megkapja...~ ~Sárkány kitette az óráját s türelmetlenül
21  9|               Szélhámos - szólott Sárkány megvetéssel -, hiszen sohasem
22  9|                Nekem? - orditotta Sárkány megbotránkozva...~ ~- Igen,
23  9|           Önnek pénzt? - harsogta Sárkány megdöbbenve.~ ~- És miért
24  9|      szivet­tépően zokogott, hogy Sárkány - aki egy percig arra gondolt,
25  9|       sirban nyugvó halottal...~ ~Sárkány nagyot káromkodott és sietve