IntraText Table of Contents | Words: Alphabetical - Frequency - Inverse - Length - Statistics | Help | IntraText Library | Search |
| Alphabetical [« »] érzi 7 erzsébet-tér 1 erzsike 6 és 591 esemény 2 eseményeirol 1 eseményeket 1 | Frequency [« »] 3635 a 1187 az 597 hogy 591 és 489 egy 389 s 336 nem | Szomaházy István Egy Éjszaka Péterpusztán Concordances és |
Rész
1 1| székvárosából hazatért, csillogó és titokzatos ezüstköd bocsátkozott 2 1| nem ugy élt, mint harcos és igénytelen elei; a konyhában, 3 1| vasárnaponkint, duplatokás kocsis és pofoncsapott kalapos inas 4 1| kucsmáján, kardja markolatán és párducbőr-mentéjén borsónagyságu 5 1| az éjszaka sötétségében. És csak lázas álmokként csillogtak 6 1| spádés gavallérok bókjai és a testőrkapitány intim estéi 7 1| belepte a hófehér akáctenger és a postakocsik postillonjai, 8 1| füle mellé. Tavasz volt és utszéli vándorok fütyörészve 9 1| napfényben fürdő országutakon és a katonák, távoli gránicok 10 1| volna őket. Tavasz volt és kék üvegharang borult a 11 1| borult a bécsi háztetőkre, - és az aranysujtásos gárdista, 12 1| januáriusi alkonyat van és a tiroli trombitások komor 13 1| aranycirádás ajtó előtt. És erdei ibolyára emlékeztető, 14 1| emlékezetéből, de ott leszek és letörlesztem az adósságomat. 15 1| megcsókolta a gyürüs kezecskét és a fehér látomány eltünt 16 1| befejezte! A magyar testőr és a bécsi grófkisasszony tehát 17 1| mindig himzett frakkot viselt és kétezer jobbágy fölött uralkodott, 18 1| kimondta a szót, hogy: „akarom” és egy törékeny kis kék virág 19 1| mint társai a kertekben és réteken, ha a félelmetes 20 1| aranyos gárdista-kardját és befejezetlen verseit hozta 21 1| ispánt, aki már az apját és a nagyapját is szolgálta.~ ~- 22 1| szakácsmestere mihozzánk költözködik és öt kuktával, öt falusi 23 1| inas jön Bécs városából és velük érkezik a parádéskocsis 24 1| érkezik a parádéskocsis és a komornyik is, akik eddig 25 1| Kolowrat herceget szolgálták. És az első tavaszi napon kőmüveseket 26 1| urfi? - kérdezte elhülve és titokban keresztet vetett 27 1| együtt jöttek az országba és azóta is megmaradtak olyan 28 1| elbocsátotta magától a vén embert és tünődve nézett ki az ablakai 29 1| ezüstköntösbe voltak öltözve. És ekkor halkan ismételte 30 1| IV.~ ~...És egy este - tiz év mult el 31 1| mult el a bécsi tavasz óta és odakünn ólmos eső hullott 32 1| a hófehér moll-függönyt. És ekkor a tiktákoló szivéhez 33 1| bécsi hercegnője állt, bő és elomló selymekbe burkolva 34 1| elomló selymekbe burkolva és egy ennivaló capuchon alól 35 1| csilingelte az álmok hercegnője és Zsombory ekkor ugy érezte, 36 1| pirosan izzó kályha mellé. És az asszony, selyemtopánkáit 37 1| pajkos tüz gyulladt ki benne és az orrocskája remegett a 38 1| szeme most hirtelen kitágult és szinte zölddé lett és mérhetetlen 39 1| kitágult és szinte zölddé lett és mérhetetlen lágyság gyulladt 40 1| bécsi kocsis, a komornyikok és pecérek hada örökre elpusztult 41 1| testőrruha a padlásra került és Zsombory Sándor kurta zekében, 42 1| volna? Hiszen itt maradt és sohase ment el többé, bár 43 1| bolthajtásos kancelláriában és egy kék szempár még utolsó 44 1| csak ő látja, senki más és nincs az a császár a földön, 45 2| a mézesheteimet, szelid és leányosképü vőlegényem kissé 46 2| itélt rabokat tartották.~ ~- És bástya?~ ~- Az egész vár 47 2| mosolyogva fölszisszent.~ ~- És... és... csak nem akarja 48 2| fölszisszent.~ ~- És... és... csak nem akarja talán 49 2| ifjuságomat?~ ~A nyakába borultam és szenvedélyesen magamhoz 50 2| hazugok, léha milliomosok és mindenre elszánt kalandorok 51 2| nagyleánnyá, aki a sugót tegezem és akit a bonvivant orozva 52 2| igyekszem lenni Cleopatránál és aki egy hitelbe kapott jelmezért 53 2| szamárfejét, én, a papirosvárak és festett erdők koronázatlan 54 2| királynője, én fanfárok és harsonák hangjainál fogok 55 2| tette ilyen tartózkodóvá és szeliddé, a falusi kastély 56 2| elvezetni az ő álmodozó és romantikus kis grófnéját.~ ~ ~ ~ 57 2| fantasztikus inasok, vadászok és komornyikok sokasága sürgölődött 58 2| lakosztályába, - mondta olyan vékony és kellemes hangon, mintha 59 2| frajjok, ódon kapuboltozatok és beláthatatlan bástyafalak, 60 2| véget nem érő folyosók és ólomkarikás ablakok, képek, 61 2| ablakok, képek, fegyverek és páncélos vitézek a sötét 62 2| gyertyafényben uszó lovagtermek és hátborzongatóan szép ágyasházak, 63 2| mindez? Amig kissé szédülve és dobogó szivvel a lakosztályom 64 2| kérdezte Tom mosolyogva és kézelőjében megcsillogott 65 2| s pár perc mulva halkan és finoman suhantak át hozzám 66 2| halálhörgését hallották. És e pillanatban elkeseredve 67 2| éjszakájába, az erős, brutális és vérszomjas férfihez, aki 68 2| lovagolt haza, reszkető és álmodozó hitvese karjaiba.~ ~ ~ ~ 69 2| még egy utolsó, kiváncsi és zavarodott pillantást vetettem 70 2| ágyasházában. Oly édesen és nyugodtan aludt, mint a 71 2| végig a vén vár bástyáin és a fejetlen vitéz csizmájának 72 2| visszajövetelét hirdeti... És ekkor kissé csodálkozó, 73 2| idetolakodott közénk, nemes és hétszázesztendős Bardóczyak 74 3| PEÉLY ÉS A BARÁTNŐJE.~ ~Peélyhez, 75 3| kivül csupán a szenvedő és igazságtalanul elnyomott 76 3| kisértés ellen, a szenvedők és üldözöttek jó csillagaként 77 3| jutott, már gunyos arcokat és zárt ajtókat talált a félsötét 78 3| altatószerét, s két héten át élet és halál közt lebegett egy 79 3| hogy kisirjam magamat önnél és a kezeit megcsókoljam.~ ~ 80 3| élettel, a semmittevéssel és a barátnői zsurjaival.~ ~- 81 3| megtanitanak majd a gépirásra és a sztenografiára. Tudom, 82 3| vezekelnem kell a multamért és hátralévő életemet arra 83 3| bünömet jóvátegyem. Becsületes és nehéz munkával fogom megkeresni 84 3| előbb meleg, ragaszkodó és kacér pillantással bucsuzott 85 3| vele egy köruti ház előtt és Zsuzsa boldogan elmesélte, 86 3| zefir-bluzt, himzett gallérkát és drága szalmakalapot viselt, 87 3| leckéivel van elfoglalva.~ ~- És az iskolából mindig hazasiet? - 88 3| kifejtette, hogy a levegőre és a mozgásra épp oly szüksége 89 3| tartozik az egészségének és a jövőjének! És mivel se 90 3| egészségének és a jövőjének! És mivel se bátyja, se férfirokona 91 3| sétáin gardirozzam.~ ~Peély és kis barátnője e naptól kezdve 92 3| s este halálrafáradtan és farkasétvágygyal rontottak 93 3| Jézusom, már tiz óra van és én még mindig magával trécselek! 94 3| E pillanatig, hosszu és magányos sétáik ellenére, 95 3| szigorlatán, mikor szigoru és márványarcu cenzorok ültek 96 3| valami különös visszafojtott és derüs jókedvtől csillogott.~ ~- 97 3| gunyosan mosolygó, fölényes és ragyogó leányszem melegét 98 3| bábut, akivel szemben bölcs és hideg remetének érezte magát, 99 3| zárják el őket a gonosz és leskelődő világtól...~ ~- 100 3| sikoltott, aztán boldogan és magával tehetetlenül borult 101 3| életét az elnyomottaknak és tehetetleneknek szentelte, 102 4| világos női napernyő látszott és az északi bástya felől egy 103 4| csörtetett fölfelé. Mindez illat és ragyogás közepette, a május 104 4| sopánkodva járt a palotában ki és be. Az öreg Szabó Benedek, 105 4| frázisokban emlegetik a folyosókon és az előszobákban...~ ~A szemináriumi 106 5| kerül más, mint zöldség és rántott leves, s a kakaskukorékolás 107 5| száz év óta lobogó lángok és az igazi gourmet-k, az ebédutáni 108 5| Bárcsak száz évig élhetnék és mindig a vágvölgyi atyák 109 5| pátor Antonius a lombikjai és görebjei fölött gunnyasztott, 110 5| takaréktüzhelyek körül... És a megyés püspök, aki szenvedélyes 111 5| az okos francia kastélyt és gyárat épittetett a hegyoldalon 112 5| megtévesztés; mert a csöpp és az életital közt lényeges 113 5| az irodában a leveleivel és a könyveivel bibelődött. 114 5| aranyszinü pálinkájára esküdtek. És szó, ami szó, a szegény 115 5| utjai azonban rejtelmesek és kifürkészhetetlenek... Caudéran 116 5| várakozott, igy képzelte... És aggodalmasan figyelve, vajjon 117 5| szalonban; a gvárdiánt csönd és kétségbeesés fogadta. A 118 5| szemeivel reája nézett... És az Isten szolgája ekkor 119 5| Blanche kisasszony kezét és egy gyönge sóhajtással visszadőlt 120 5| majorság udvarán várakozott rá; és a pap, aki meglehetősen 121 5| gőzgép, mely a gyár küllőit és kerekeit hajtotta, még mindig 122 5| hajnal ébredő hangjait... És a gvárdián szeme előtt most 123 5| mondani a kolostor ketrecének és halastavának... És a jó 124 5| ketrecének és halastavának... És a jó gvárdián keze ekkor 125 6| felesége volt, finomsága és rendkivüli intelligenciája 126 6| hogy én mulattassam pikáns és izgató történetekkel... 127 6| másodikhoz csupán tisztelet és barátság füz. Az első a 128 6| mondom, kedves barátom, - és igy is van. De ezt maga 129 6| borulni. A tiszta, becsületes és korrekt feleség bizonyára 130 6| forditotta... Valami titkos és soha ki nem mondott szövetség 131 6| miszticizmusa lengett körül... És ekkor, a felséges magányosságban, 132 6| beszélt, a hangja meleg és szimpátikus volt s szeméből 133 6| mindazoktól, akik szerettek és dédelgettek, egyszerre leküzdhetetlen 134 6| előtt, hogy sajnáljanak és vigasztaló szavakat sugjanak 135 6| az asszonyos kacérság, - és lássa: az idegen férfit 136 6| Nagyon szerencsétlen vagyok és most hirtelen rámszakadt 137 6| az egyedüllét érzése...~ ~És ekkor, a magányos fedélzeten, 138 6| kézszoritással elbucsuztam tőle. És én ez éjjelen megkönnyebbült 139 6| fedélzeten... Utóbb a könnyes és tüzelő arcomat is megsimogatta 140 6| karjai közé, aki dédelgetett és jó volt hozzám, aki a könnyeimet 141 7| volt ez a meglett férfi és ez a fiatal leány; a tanársegéd, 142 7| hogy szerelmes az okos és gyönyörü tanitványába s 143 7| idejükben butoros-üzletek és kárpitosműhelyek körül csatangoltak, 144 7| szemmel, - most valami furcsa és gyerekes dolgot fogok kérdezni 145 7| a kérdés, amit furcsának és gyerekesnek talált, akkor 146 7| intellektuális életet élő és felsőbb izlésü leányt olyan 147 7| hogy igen.~ ~A leány tiszta és okos szeme mintha gunyosan 148 7| magának, hogy a gyengék és a szellemi kiskoruak sóvárgásával 149 7| szépségével, az egészségével és a tudatos asszonyiságával 150 7| tennem. Ebben a nagy, lángoló és mégis annyira földi érzésben 151 7| semmi sincs abból a ködös és légies rajongásból, melyről 152 7| fizikai fájdalmat érzek és mégis hazudnám, ha azt állitanám, 153 7| állitanám, hogy a kiválósága és a szellemi felsőbbsége közömbös 154 7| semmint tiszta, világos és szavakkal is megmagyarázható 155 7| függesztette vőlegényére nyugodt és acélosan szürke szemeit, 156 7| hogy mit érzek maga iránt és bizonyos vagyok benne, hogy 157 7| szépségével, az egészségével és a tudatos asszonyiságával 158 7| mentesnek a gyöngék léhaságától és kalandvágyától, hiába néz 159 7| néz rám olykor a bölcseket és kiváltságosokat megillető 160 7| merész bakfisok, sápadt és lobogószemü asszonyok: az 161 7| légyott után én is fáradtan és üres szivvel menekültem 162 7| mosóném ruhaszámlájának.~ ~- És én jobban érdeklem, mint 163 7| egészen. Ehhez a mi viharos és némileg züllött multunk 164 7| doktorkisasszony gunyos és mentegetőző mozdulattal 165 7| hangon. - De mivel szorgalmas és tanulékony lány vagyok, 166 7| tudat, hogy a szerelem lázát és szenvedélyeit egy magunkhoz 167 7| tanácsosok, s aki a légyott előtt és után épp oly komoly és hideg, 168 7| előtt és után épp oly komoly és hideg, akár egy akadémiai 169 7| érettségi bizonyitványomba és az orvosi diplomámba. Talán 170 7| volt többé, hanem a hiu és megsértődött kisleányé, 171 7| aki titokban lovagmesékről és regényhősökről álmodozik.~ ~ ~ ~ 172 8| trónusára ülhess; én, a komoly és érett nő, idejére megszereztem 173 8| aranyrudakkal fizetik. Divatban van és meg is érdemli; nagy művész, 174 8| nagy művész, a fantáziája és a szinérzéke csodálni való 175 8| genieje micsoda rejtett és láthatatlan forrásokból 176 8| bizony kissé műveletlen és korlátolt; ez a hires férfi 177 8| Gyurka, amugy külsőre, szép és tökéletes férfi, aki minden 178 8| az átlagnak; harmadszor és legfőkép: mint orvos, valóságos 179 8| magát annyira, mint nagyzoló és elbizakodott barátnőd. Ez 180 8| megy...~ ~Hogy miben áll és miben nyilatkozik meg ez 181 8| felépitett térdkalácsában millió és millió hangya mászkál. Ha 182 8| környékezik s reggel oly bágyadtan és kedvetlenül ébred, mint 183 8| hajói a tengerbe sülyedtek. És mindezekkel a tünetekkel 184 8| makk, a szervei tökéletesek és hibátlanok, étvágya kitünő, 185 8| tud, mint egy pólyás baba, és - neked bevallom - a gazember 186 8| bevallom - a gazember hirtelen és véglegesen megfeledkezik 187 8| mit félnie a haláltól.~ ~- És Korányinak jobban elhitted, 188 8| mosolyogva - te egy édes és elbájoló asszony vagy, de 189 8| megsértette bennem az orvost és azt hitte, hogy egy-két 190 8| bizalom kérdése.~ ~Ráhagyta és vigan szivta a szivarját; 191 8| nem ismeri az asszonyok és még hozzá: a diplomás asszonyok 192 8| ajtón keresztül:~ ~- A libát és a csirkét fel tudom tranchirozni, 193 8| Később a műterembe ment és festeni kezdett; de nem 194 8| hasonlit rám.~ ~Igy volt. És most - ötéves házasság után 195 8| nem adok neki három napot és meg fog történni a csoda: 196 8| nézek néha a tükrömbe is és a tükröm biztosit róla, 197 9| SÁRKÁNY ÉS A MŰÁRUS.~ ~Sárkány, a Mátyás-korabeli 198 9| ébredt, hogy az Andrássy-utat és a városligetet térdigérő 199 9| a szitáló hó fátyolán át és Sárkány, némiképp hiányos 200 9| a fehér selyemcipellőmön és Anitta be fogja önt bocsátani 201 9| oldalára a görbe kardot és signor Misco is - azt hiszem 202 9| Nógrády Klárának) hivták és signor Lodovico, a föntebbi 203 9| uraskodott. A kertáji nábob és egész családja szinte beteges 204 9| különböző vázlatai után és egy Jancsi nevü inassal 205 9| hoteljuk kapujában. Közte és Paláthyné közt tréfás szerelmi 206 9| szerelmi viszony állott fenn és Paláthy néha ezekkel a szavakkal 207 9| soha ilyen bolondságra. És most, hogy a kék levelet 208 9| volt mesebeli nagybácsija és a louis d’orokat is csak 209 9| megvette, mint a mocsarakat és genreképeket, még pedig 210 9| földkerekség legnagyobb és leggeniálisabb hazudója. 211 9| hogy fanatizmussal hazudott és a jólelkü bohémek inkább 212 9| begombolta a téli kabátját és nekiindult a dühöngő télviharnak. 213 9| nekiindult a dühöngő télviharnak. És mig az Andrássy-ut felé 214 9| kiáltotta a felbőszült Sárkány és mérgesen benyitott a szobába.~ ~ 215 9| félelmetes lassusággal - és ne bántsa a nagy szultán 216 9| hadonázott egy csoport rendőr és fiakkerkocsis között. Hiszen 217 9| Átadtam neki a pénzemet és a gróf hálásan kezet szoritott 218 9| tovább bajlódott a tüvel és a cérnával. Utóbb varrni 219 9| vihartépett öltönydarabot és a pápaszemén át sunyi pillantásokat 220 9| egy őszi estén ágynak dőlt és ötvenkét óra mulva el is 221 9| már koszoru a legjobb anya és a legjobb feleség sirhalmán...~ ~ 222 9| morzsolt szét a szempilláján és ez a köny a torkába fojtotta 223 9| babrált hát a zsebkendőjével és most már halkabban suttogta:~ ~- 224 9| kiköpte szájából a cérnát és melancholikusan fordult 225 9| lélek iránt is tiszteletet és kegyeletet tanusit...~ ~- 226 9| Sárkány megdöbbenve.~ ~- És miért ne adna voltaképp? 227 9| egyetlen napról van szó, - és az évforduló éjjelén nem 228 9| szeméhez emelte a zsebkendőjét és görcsös, fuldokló zokogásba 229 9| Sárkánynak kezet csókoljon és megtörve dadogta:~ ~- Ő 230 9| Sárkány nagyot káromkodott és sietve távozott a Beer ur 231 10| hercegnő, bármilyen filigrán és bájos is lett volna különben, 232 10| lesz, azt fogadom...~ ~- És miért nem?~ ~- Tudom is 233 10| Nem lesz, mert nem akarom, és ezzel punktum. Inkább még 234 10| egyet a selyemcipellőjével és makacsul igy szólott:~ ~- 235 10| bezárkózott az irószobájába és sajátkezüleg megfogalmazta 236 10| perszóna, akit kenyéren és vizen fog tartani egy teljes 237 10| olasz költők szonettjeit és ritornelljeit szavalgatta. 238 10| a szerelmes pásztornál; és XIX. Tivadar, mikor esténként 239 10| legkivánatosabb nyalánkságokat és Joannes rhetor, az udvari 240 10| XIX. Tivadar nem evett és nem ivott és mikor a regényben 241 10| Tivadar nem evett és nem ivott és mikor a regényben a szerelmesek 242 10| schwarzwaldi kastélyban szokta és elkeseredve igy szólott:~ ~- 243 10| tejfölösszáju siheder - és meg fogok halni bánatomban, 244 10| nappalom három hónap óta...~ ~- És miért nem szeret az a kis 245 10| Nekem te a legszebb és legjobb vagy az egész világon... 246 10| grófot, az udvarmesterét és harsányan igy szólott a 247 10| végig a királyi palotát - és csőditsd ide haladék nélkül 248 10| Schoennichen, az udvari szakács és Joannes rhetor, az udvari 249 10| végignézett a hajlongó urakon és elszántan közelébb intette 250 10| gróf alázatosan meghajolt és a bámulat őszinte hangján 251 10| főlovászmestert.~ ~- Te egyenes és őszinte karakter vagy, - 252 10| Mondjad hát meg nyersen és cifrázgatás nélkül: Mit 253 10| tartasz a bátorságomról és az energiámról?...~ ~Kanonenstein 254 10| elvonult a többiek után és Schoennichen, az udvari 255 10| évet töltött el könyvei és thékái között.~ ~- Tudós 256 10| hogy állok én a művészettel és a tudományokkal?~ ~Joannes 257 10| tudta, amik valaha az ég és a föld között történtek...~ ~ 258 10| hiába volt minden töprengése és bubánata, hiába a könyörgés, 259 10| amit az ország bölcseihez és tudósaihoz intézett, XIX. 260 10| ha egy nap - már tél volt és hó boritotta a székváros 261 10| ridegséggel.~ ~- Igaz.~ ~- És az is való, hogy az imádottjától 262 10| kapott?~ ~- Ugy van.~ ~- És még most sem tudja, hogy 263 10| gróf föltette a pápaszemét és gőgösen végignézte a kopott 264 10| legelső alkhimistájával... És ha szegény urad bajára valaki 265 10| Hoys-Hopp gróf ijedten meghajolt és habozás nélkül elvezette 266 10| széttárta a szárnyasajtókat és a következő percben a király 267 10| az életet meghosszabbitja és tetszése szerint aranyat 268 10| tetszése szerint aranyat és gyémántot csinált az értéktelen 269 10| asszony, mint a többi... És hol az a bölcseségben megőszült 270 10| királynak csöndet intene és hidegen igy folytatta:~ ~- 271 10| bajodon segithetne...~ ~- És mit készitettél? - kérdezte 272 10| csüggedten bocsátotta le a karját és csalódva suttogta:~ ~- Egy 273 10| remegtek az izgatottságtól és a türelmetlenség emésztő 274 10| Schoennichen, a szakács és Joannes rhetor, az udvari 275 10| odaintette őket a trón köré és - ekkor egyszerre föltette 276 10| pillantást vetett önmagára - és majdnem elszédült ijedtében! 277 10| ezer darabra törött szét) és rekedten, magánkivül kiáltotta:~ ~- 278 10| gyalázatos játékot üzött... És félóra mulva okvetlen hallani 279 10| sokat beszéltek az országban és igy történt, hogy a kegyetlen 280 10| király udvarába is elhatolt. És mivel a posta még akkor 281 10| csakhamar hazahozta az ő szerető és szépséges feleségét. És 282 10| és szépséges feleségét. És amig ők, rózsaillatos tavaszi 283 11| a veszprémi gimnáziumba és talán évtizedek is eltelnek, 284 11| dunántuli hegyek közé elvetődik. És mégis minden kis diák szivébe 285 11| kis diák szivébe félelem és aggódás költözött, mikor 286 11| ötödosztályosok halaványan és megilletődve tárgyalták 287 11| egyetlen hibáért szekundát ir”. És mivel az algebra amugy is 288 11| zöld reverendát viselt és mikor noteszéből a neveket 289 11| volt a nyitrai rendházban és igy kissé megérzett kiejtésén 290 11| fogvacogva távoztak az iskolából. És a többi osztály, ahol Szedenich 291 11| kérdezte a gyermektől és selymes haját gyöngéden 292 11| Kolnay Károlynak...~ ~- És micsoda az édesatyja?~ ~- 293 11| lágyan, majdnem mosolyogva (és a föld nem reszketett meg 294 11| rózsás volt az örömtől) és nyájasan igy szólott hozzá:~ ~- 295 11| szorgalmasan tanulj... és jőjj föl hozzám holnap délután 296 11| apai gyöngédséggel a remegő és ismeretlen gyermeket? Az 297 11| ballagott föl tanári szobájába és odafönn megállott a sublád 298 11| névnapokról, régi lázsiások és aranyak és legalul, a sarokban, 299 11| régi lázsiások és aranyak és legalul, a sarokban, egy 300 11| régimódi, megfakult arcképeket. És mit szóltak volna, ha azt 301 11| végigsimitotta a homlokát... És ekkor ugy tetszett neki, 302 11| titkaiba, egyszerre köddé és párává foszlik a Haller 303 11| Idával... Beszédbe elegyedtek és hamarosan megbarátkoztak... 304 11| férjhez... „A lemondásnak és az emlékezetnek fogok élni!” - 305 11| megmaradt a papi pályán és Haller Idától nem maradt 306 11| képviselte az ifjuságot és a poézist... „Mit csinálhat 307 11| albumot a sublád fiókjába és az ablakból félórán át nézte 308 11| magában kissé megindulva és ábrándosan igy szólott magában:~ ~- 309 11| amilyen az övé volt egykor... És az ajka... egészen az édesanyjáé... 310 11| boldog Györgyöt almával és kaláccsal megkinálta volna, - 311 11| másnap elhozta az arcképet és mialatt Szedenich főtisztelendő 312 11| főtisztelendő ur a gyermek szavára. És egész testében remegve, 313 11| szemét fátyol boritotta el és egyszerre vad erővel vonta 314 11| a megdöbbent gyermeket. És az alkonyi csöndben össze-vissza 315 12| MANCI ÉS A VIDÉKI GRÓFNŐ.~ ~A könyvkereskedés 316 12| beszélgettünk egymással.~ ~- És akkor még csodálkozik, hogy 317 12| laktunk, édesapja barátom és pályatársam volt, de korai 318 12| dunaparti korzón, szüköcskén és takarékosan élt az édesanyjával, 319 12| de közben ugy kivirult és megszépült, mintha örökké 320 12| mintha örökké a havasokat és a tengereket járta volna.~ ~- 321 12| tengereket járta volna.~ ~- És mit csinált három hónapig 322 12| rózsás, kicsattanó arcában és fiatalosan karcsu termetében 323 12| egy kicsit kedves lenne és elkisérne Budára, érdekes 324 12| elkisérne Budára, érdekes és tanulságos történettel válaszolnék 325 12| még százszor különösebbek és titokzatosabbak, mint ahogy 326 12| kisérem az Andrássy-uton és a Fürdő-utcán s a Lánchidon 327 12| tanár bácsinál. Amig oda- és visszamegyünk, elmeséli 328 12| majorságokkal, vadaskerttel és gazdasági épületekkel 329 12| ámulatba a környékbeli urakat és néha kétnapos utakat tesz 330 12| müvész leányának nézik.~ ~- És még mindig bele van bolondulva 331 12| volna bolondulva. A vonóját és az átszellemült pillantást 332 12| impresszáriónak, s mivel a fizetés és az ellátás fejedelminek 333 12| hideg halra, pecsenyére és koránérett dinnyére is telik 334 12| férfiu teljes ellátást és háromszáz forint havi fizetést 335 12| nekem a világ minden Maudja és Ellenje, - mától fogva ez 336 12| vidéki járásorvos, agglegény és megyebizottsági tag, aki 337 12| állandóan bricseszben jár és lovaglóostorral hadonáz. 338 12| lovaglóostorral hadonáz. A bricseszben és a lovagló-ostorban ugy látszik 339 12| gyomorgörcsüket elmulasztja...~ ~- És a grófnő?~ ~- A grófnő a 340 12| a fantasztikus erdőkben és kastélyokban, melyeket csodahegedüjének 341 12| áldott jó szive melegen és megértőleg felém fordult, 342 12| az első komornától.~ ~- És maga szó nélkül zsebrevágta 343 12| megcsalta? Vagy a fiatalságom és a gondtalan életkedvem hozta 344 12| háromhónapos végkielégitést és a délutáni gyorsvonattal 345 12| De most már isten vele és kérem, ne irjon elbeszélést 346 13| már segiteni rajta.~ ~- És ki volt az az idősebb Jobbágy 347 13| volt, kék szemében bámulat és zavar tükröződött, szőke 348 13| gáncs nélkül való gavallér és uriember.~ ~- Asszonyom - 349 13| hely, az asztalfőn, az öné. És öné minden, amit maga körül 350 13| itt az asztal mellett. És legyenek jókedvüek és mulatságosak, 351 13| mellett. És legyenek jókedvüek és mulatságosak, hogy az elhagyott 352 13| kőszikláin lefelé haladt. És amig gyöngülő szeme a havas 353 13| bünének tudatára ébredt... És megint hallotta a feledhetetlen 354 13| elröpitenek magától...~ ~Szólt és eltünt, mint a májusi verőfény. 355 13| képviselte az ifjuságot és a poézist...~ ~- Kicsi Tatjána... 356 13| könyvesbolt ablakában... És mig a virágkereskedésben 357 14| összecsomagolta megint az utiládáját és végigjárta mindazokat a 358 14| mosolyát csalták ajkukra és szivükbe. Az öreg Takács 359 14| szememet.~ ~- Féltékeny? És kire?~ ~- Még kérdi? Természetesen 360 14| Azóta, tudom, hogy megvénült és kamarássá lett.~ ~- Vagyis 361 14| kocsiderékszám hozta a rózsákat és a regényeket. Sohase volt 362 14| Nem csak iskolatársak és szomszédok voltunk, de igazi, 363 14| mint a főhadnagy...~ ~- És Simire nem volt féltékeny?~ ~ 364 14| asszonyok kómikusnak találják és kinevetik. A szegény Simiben 365 14| észrevehető mosoly látszott.~ ~- És hogy jutott most az eszébe 366 14| nekem; többnyire a lovakról és hadgyakorlatokról beszélt, 367 14| olykor a tarokkpartiekról és az őrnagy tréfáiról. Másfél 368 14| nagy lumen, de tisztességes és becsületérző fiu volt. Ha 369 14| idegesen a kártyaveszteségtől és a virrasztástól... Unott, 370 14| virrasztástól... Unott, kedvetlen és brutális volt s én a távollétében 371 14| lettem, de akkor gyülöltem és megborzadtam magától... 372 14| kastélyból megszöktessen...~ ~- És ki volt ez a csodaember?~ ~ 373 14| szeszélyeimért is hálás és ragaszkodó volt... Oly jóságos, 374 14| volt... Oly jóságos, hü és odaadó volt hozzám, mint 375 14| mosolygott... Egy fának dőltem és akaratlanul sirni kezdtem... 376 14| nézett, aztán közelebb jött és remegve kérdezte: „Mi baja?” 377 14| én az ilyesmire már öreg és cinikus vagyok. Tudom, hogy 378 14| biztositom, hogy félreismert és nem fog kinevetni”. Ezzel 379 14| kinevetni”. Ezzel köszönt és távozott a kertajtón át. 380 14| jelenetért. Akkor is gyöngéd és lemondó volt, mint mindig, 381 15| hónapos szobájában pipázott és a legviharosabb időben is 382 15| Mióta nem láttam, meghizott és főjegyzővé lett a vármegyénél.~ ~- 383 15| Istentől. Annyira hű, egyszerü és jólelkü, hogy az egyetlen 384 15| Elvégre nem én vagyok az ura és igy semmi közöm ahhoz, hogy 385 15| asszonyok csodálkozó, feddő és mégis boldog pillantásával 386 15| udvaroltak a mamáknak, a doktor és a fürdőbiztos szivarszó 387 15| buja pázsitra (még fagylalt és tea is akadt másfélezer 388 15| csatáira. A romokat törpefenyők és mogyoróbokrok szegélyezték; 389 15| egyedül vagyunk, kedvetlen és lehangolt, mert prózai és 390 15| és lehangolt, mert prózai és közönséges lénynek tart. 391 15| eszében, aki sárkányokat öl és pamutot gombolyit. Minden 392 15| De mert alapjában hüséges és korrekt asszony, hát az 393 15| fölébred, csupa gyöngédség és szeretet irántam. Ilyenkor 394 16| az érettségi vizsga láza és a vakáció örömei izgatták. 395 16| játszotta el a Tiborcot és a párisi rongyszedőt... 396 16| Kerekszámban egy forint és husz krajcár.~ ~- Hallja 397 16| forint bizonyosan csöppen és végre ez a summácska is 398 16| szinlapok árát se veszi be, - és a garderobe-ját ugy itt 399 16| kitagadja, mig ő a félszerekben és kocsiszinekben játszotta 400 16| kocsiszinekben játszotta Bánk bánt és Lear királyt... Negyvennégyben 401 16| Szombathely, Sopron virággal és ajándékkal halmozta el, 402 16| lovait több izben kifogták. És Alrigde pedig egy alkalommal 403 16| tárcáját - nem kis sikerekben és diadalokban volt részem, 404 16| megjegyezte, hogy a Tamásvár és Vidéke szintén boldognak 405 16| készült koszorut, mely poros és vedlett volt már a régiségtől 406 16| szinésztől, - a melltüt és az ezüst evőeszközöket 407 16| robognak be a szinpadra és a nézőtérre. Mózes helyet 408 16| fölfelé néhány szakácsné és iparoslegény. A zenekar - 409 16| kezd s a teremben a festék és petróleum különös illata 410 16| bonvivanttal, egy asztalon a melltü és az evőeszközök etuije, melyet 411 16| hatan: Steiner, a felesége és a négy gyermek... Ők hangosan 412 16| szellemi élvezet jóleső és kellemes reményében... Később 413 16| igazitja - Schafarik ur és neje (a direktor házigazdái), 414 16| házigazdái), majd néhány diák és boltoslegény... Az első 415 16| boltoslegény... Az első és második sor megtelik valahogy, 416 16| Steinernét, Kupkát, Schafarikékat és a lármázó gyermekeket látja... 417 16| fillérrel sem szaporodik és az ünnepelt, aki időközben 418 16| hogy... Inkább kapáltam és kaszáltam volna...~ ~A várakozást 419 16| Grün urat, aki a melltüt és az evőeszközöket őrzi.~ ~- 420 16| ember lábához lóditja... És a Duval Armand lesujtó pózával 421 16| minden itt van... vigye... És a gazdája öt perc alatt 422 17| társaság, mely csupa előkelő és megállapodott uriemberből 423 17| Svinemündébe küldje. Jókedvüek és kissé korállják még a lefekvést.~ ~ 424 17| csillagok ragyognak, szép és könnyelmü asszonyok mosolyogva 425 17| ötletem. Leküldöm az inast és megüzenem a rendőröknek, 426 17| kihalászott fickót. Itt van cognac és puha kanapé s amig fölhozzák, 427 17| le fogsz menni a partra és megmondod a rendőrnek, 428 17| vele. A társaság sápadtan és hallgatva állja körül a 429 17| Csak feküdjék nyugodtan és ne gondoljon semmire.~ ~ 430 17| hittem, hogy már vége... és most ujra kezdődik... Oh 431 17| kilencszáz forint fizetéssel és lakáspénzzel... Három hónap 432 17| Sándor, el fogod kisérni... és utközben vásárolni fogsz 433 17| életnek.~ ~AZ UDVARI TANÁCSOS: És milyen boldoggá tettük a 434 17| ha vacsora után fáradtak és lefeküsznek, - ez a szerencsétlen 435 17| nyomorgót boldoggá tettek: ezer és ezer segitség nélkül pusztul 436 17| hanem csak akut roham. És lássák, az a baj, hogy nálunk 437 17| Mind összeszedelőzködnek és mennek. A kocsik végigrobognak 438 18| csinos leány, regénynyel és kézimunkával a kezében, 439 18| körül. Az uszodából sikoltás és vizcsobogás hallatszik 440 18| a legelső selyemtrikók. És e sugárzó, életvidám, napfénytől 441 18| mellé rójja, néha kokett és ingerkedő pillantást vet 442 18| felvonás hátsó függönyét és kulisszáit, melyek napfényes 443 18| sugárzó, drága, fiatal lányok és strandruhás, fehércipős 444 18| barátnőd játssza a legfőbb és a legfontosabb szerepet?~ ~ 445 18| Sőt a doktori diplománál és a százezer koronás hozománynál 446 18| hozománynál is többet ér.~ ~- És pedig? - kérdezted csodálkozva.~ ~- 447 18| nem vagyok irigy teremtés és szivből örülnék a boldogságodnak, 448 18| légfütésről, premierjegyekről és gyémánt diadémokról álmodozott, 449 18| igazságtalan gólya egy bankigazgató és udvari tanácsos házába szállitott 450 18| szimuláltak a szinház, az irodalom és a művészet iránt, az öregebb 451 18| két szobalány parfait-t és fagylaltot hordott szét, 452 18| tisztességes teint-emen és az intelligens, ibolyakék 453 18| szerint valami bársonyos és csodálatosan megnyugtató 454 18| érdeklődés, gyermekes kiváncsiság és meghatottság, a figyelemnek 455 18| merevségéből, szemei bámulva és elragadtatással néztek 456 18| ragyogott a büszkeségtől és a megelégedéstől. Hazám 457 18| viszonyát, terveit a közeli és távoli jövőről, megismertetett 458 18| megismertetett a reményeivel és az ambicióival, viharosan 459 18| közt is akadnak megértő és intelligens lelkek. Ha azt 460 18| azt a szerény, egyszerü és meghatott pillantást, melylyel 461 18| tizenhárompróbás csirkefogóban, a naiv és elszéditett bakfist látta.~ ~ 462 18| hasonlót ez a drága, hiu és önbizalomtól duzzadó, nagy 463 18| szeszfőzdékről, fináncokról és pénzügyi problémákról beszélt, 464 18| hasonló veszedelem; de bátran és vitézül kiálltam ezt a megpróbáltatást 465 18| azt mondom, hogy a bámulat és a rajongás extázisával tekintettem 466 18| szoritja, majd nyugodtságot és előkelőséget szimulálva 467 18| legény, aki csodálkozva és szemtelenül mosolyogni 468 18| következő pillanattól függ, és ekkor - hálával eltelve 469 18| hirtelen kézen fog, leültet, - és szólni kezd. Oh, milyen 470 18| multkor, mikor a szeszfőzőkről és a fináncokról beszélt!~ ~- 471 18| abba fogja hagyni a sirást és okos nagylánynyá lesz, ahogy 472 18| Leülök, megtörlöm a szememet és mosolyogni kezdek, mint 473 18| jószivü bácsi megvigasztal. És miközben egy-egy utólagos 474 18| Drága vagy, édes vagy és jó fiu vagy; de mered-e 475 18| nagyobb politikus?~ ~Igy volt. És most, ahogy itt ülök a wörthi 476 18| uram komolyodó cvikkeres és naiv arcára, ugy érzem, 477 18| érte, hogy csakugyan boldog és hires embert faragok belőle. 478 19| Szégyeljem-e, hogy szerelmes és boldogtalan voltam s hogy 479 19| a tihanyi kettős torony és homályosan kékelltek a zamárdi 480 19| lebegett egy kevés szellő és lassan tüntek el hajónk 481 19| felénk. Később megszomjaztunk és Giovanni azt ajánlotta, 482 19| viskók előtt, a petrezselyem- és zellerágyak között, itt-ott 483 19| lepréselje.~ ~Kis ur száraz és unalmas volt, mint egy lévita, 484 19| falusi korcsmáros leányát és sohasem olvas egyebet a „ 485 19| pupjai az emberi magányosság és jelentéktelenség tudatát 486 19| melegségben, a fák között rigók és tengelicek füttyentgettek. 487 19| érzéseim minden melege és lángolása. Ez a felületes, 488 19| sohasem fog megérteni engem és nincs messze az idő, amikor 489 19| zalamegyei parasztok általában és csak a nyaka körül viselt 490 19| esett a szőlő gyökerének és kirágott mindent, ameddig 491 20| vasfogóját. Gyertyát gyujtott és megnézte az órát; XI után 492 20| nem viszem már soká.~ ~- És mit óhajt?~ ~- Keltse föl 493 20| rögtön a fejedelemasszonyt és vegye rá, hogy azonnal beszélhessek 494 20| lépcsőház magas kanyarulatában. És a leány, magára maradván, 495 20| égett a boltozatos szobában. És a szegény leánynak ugy tetszett, 496 20| éjszakában:~ ~- Anya voltam én is és én értelek, szegény asszony... 497 20| visszafojtotta könnyeit és odafenn rátette a kezét 498 20| jókedvü leánypajtások. És maga előtt a világos fogadóteremmel, 499 20| hozzámszegődött az erdőben és gyakran könnyezve beszélt 500 20| hozott neki az éléskamrából és házakat épitett szines kövekből. 501 20| kisirtam magam a Gyuri keblén és egy tavaszi napon, amikor 502 20| öblögette a bokrok friss zöldjét és a kövek alatt álmos katicabogarak 503 20| összecsomagoltunk mindent és lopva elutaztunk az éjjeli 504 20| kóboroltunk össze-vissza és lassankint minden ékszeremtől 505 20| Gyuri nem volt mellettem és a korcsmáros mitsem tudott 506 20| elmosódtak szemem előtt. És egyszer csak leroskadtam, 507 20| áldott legyen ez a ház és ez a jó, kegyelmes öreg 508 20| le mindörökre a szememet és mégis eljutottam idáig. 509 20| hideg, havas éjszakába? És akkor megzörgettem a kaput, 510 20| boldog voltam egyszer - és most itt vagyok, itt vagyok, 511 20| kisasszonyt a vendégszobába és reggel ne háborgassák, amig 512 20| szendergő gyermek oldalán. És Borbála asszony nem mozdult 513 20| az éjjeli látogatás hire. És e tiszta teremtések közt, 514 20| leány magához tér kissé és akkor visszaküldjük az édesatyjához.~ ~ 515 20| álmában szeliden mosolygott. És a nővér megcsókolta a baba 516 20| szigoru nővérek kegyesek és elnézők egynéhány hét óta. 517 20| fecsegők nyakába akasztottak és rengeteg tömegét osztották 518 20| ördögöcskék magyarázatát és figyelve emelte föl a mutatóujját.~ ~- 519 20| Ama szegény leány erős és egészséges lett az Isten 520 20| édesatyja kastélyába.~ ~- És a baba? - kérdezte az egyik 521 20| De a püspök nem jött és a baba pompásan fejlődött. 522 20| nevetett, mintha napsugár és gyöngyvirágillat lopódzott 523 20| végigjárta a folyosókat és szobákat s a kápolna bársony 524 20| püspök fölkelt helyéből és szeme szigoruan járta végig 525 20| becézgettük a gyermeket és nem volt bátorságunk, kötelességünkhöz 526 20| sekrestye magas ablakán és tündöklő fényességbe vonta 527 20| gyermek abbahagyta a sirást és kezecskéjével a kereszt 528 20| vigan kalimpálni kezdett és nevetve tekintett a püspök 529 20| bucsut intett az apácáknak és titkárával együtt elhajtatott 530 21| hetet tölt itt a gyerekeivel és az udvartartásával. Paloznaky 531 21| elbeszélgetett vele, hogy a jellemét és a gondolkodását kiismerje, 532 21| snájdig, cigányokkal mulató és asszonyoknak udvarló huszárt... 533 21| megakadt az előadásban... És otthon, a toronyszoba csöndjében, 534 21| magyar órákat beszüntetik és egyuttal a nagyherceg legfelsőbb 535 21| megelégedését is közölte vele... És Paloznaky, zsebében meglehetős 536 21| Kogel meredek ormán ült. És a kopaszodó ember ellágyuló 537 21| nézegette az ultramarinkék öblöt és a leboritott szárnyu kuttereket...~ ~ 538 21| hallgatta más, mint a bonneok és a gyerekek, mert a fürdőközönség 539 21| sonkát, egy lágy tojást és egy pohárka aranyként csillogó 540 21| történt köztünk valaha? És vajjon mit szólna a fehérhaju 541 21| Paloznaky kihuzza magát és tovább megy... Már ott halad 542 21| a nyaraló felé fordul... És mint a katona, aki uralkodójával 543 21| bécsi detektiv vagyok...~ ~- És mit kiván tőlem?~ ~- Arra 544 21| zavarják...~ ~A detektiv köszön és visszafelé indul. Paloznaky 545 22| folytassák a kontráikat és a rekontráikat. Szénás, - 546 22| föl hozzánk egy szivarra és egy csésze fekete kávéra...~ ~- 547 22| doktor fölült egy villamosra és régi jénai nótákat dudolgatva, 548 22| pár lépés volt a lakásához és a hires anatómus már néhány 549 22| sem tudom, hogy a trumeaut és az ebédlő-asztalt hová állitsam. 550 22| székeket az asztal tetejéről és csinál majd annyi helyet, 551 22| ahol néhány őskori állat és néhány emberi csontváz különös 552 22| pedig tele volt smirglivel és ezüstszappannal. Dömjén 553 22| zsurt tartott a szőkehaju és beszélő babáival. Innen 554 22| külső vonást, amely az apát és gyermekét láthatólag egybekapcsolja. 555 22| bonyodalmas furfangjának és szineskedésének. A megcsalt 556 22| ismerni a szerencsés utókor és az utolsó hütelen asszony 557 22| megilletődve kérdezte:~ ~- És melyik az a pont?~ ~- A 558 22| ügyes mérés a glabellán - és tizezer idegen poronty közül 559 22| gyermeket, aki a véreteket és az idegrendszereteket örökölte...~ ~- 560 22| nem igazolta volna...~ ~- És kiken próbálta ki az elméletét? - 561 22| önfeláldozó tengeri nyulakon. És elhiheti, hogy a tengeri 562 22| részéről szivesen bizonyitok - és ezzel büszkén tüzöm ki a 563 22| másik pártjának, fanatikus és kikiáltott feje, magához 564 22| konferálni szokott. Hogy a tudós és az ujságiró mit beszéltek 565 22| Virágregéinek, azt tudós és laikus egyaránt jól tudja. 566 22| keltet a klinika termeiben és az orvosnövendékek izgatottan 567 22| készitek hiteles méreteket. És hogy a leszármazás külömbsége 568 22| számitani kezdte az eredményeket és ugy látszik, különös dolgokra 569 23| a hires Goethe-emléket és I. Albert Henrik nagyherceg 570 23| nyugodtan a fal felé fordult és elaludt.~ ~Reggel hét óra 571 23| óhajtana bemutatni Adél és Sophie nagyhercegnőknek, 572 23| tartanák meg, a fenséges ur és a nagyhercegi udvar jelenlétében.~ ~ 573 23| ér-e valamit a Kék keselyü- és a Zöld hollórend, vagy a 574 23| pártfogolta a zenét, az irodalmat és minden néven nevezendő művészetet. 575 23| be, a hajfürtök az Adél és Sophie nagyhercegnők gyönyörü 576 23| csodagyermekeit. De a szerencse és tagadhatatlanul nagy tehetsége 577 23| minden fővárosban tomboltak, és a vérvörös plakátok, melyek 578 23| csakhamar vagyont szerzett és gyorsan megszilárdult felőle 579 23| nyujtotta kezét az uralkodóknak és a főhercegeknek s köteles 580 23| császárnál játszott. Adél és Sophie nagyhercegnők, a 581 23| ne várassuk őket.~ ~Adél és Sophie nagyhercegnők arcképét 582 23| itt-ott állt néhány kamarás és katonatiszt, de Crailsthal 583 23| vagy tizen voltak az ebéden és Sauters bizonyos önérzettel 584 23| Vieuxtempstől játszott valamit és a tizenöt-husz főből álló 585 23| nagy művészeknek a kedves és szinte érthetetlen arroganciájával. 586 23| szincerizálni. De most itt vagyok és az én koronám is ér annyit, 587 23| érezte, a szemei ragyogtak. És mert minden nagy tehetségben 588 23| megmondani miért, de mámorában és müvészi lelkesedésében hirtelen 589 23| művész szivességét, Adél és Sophie hercegnők kedvesen 590 23| lakáj föladta a kabátjukat és karonfogva mentek le a nagy 591 23| Sauters ijedten bámult és mert érezte, hogy csuful