Rész

 1  1|        öblös batár bakjáról, mely elé aranyszerszámos feketéket
 2  1|        hajtatott a falusi templom elé, hogy a jó Istennel a hátralékos
 3  1|    asszony, selyemtopánkáit a tüz elé tartva, álmodozva szólt,
 4  2|         fejét hódolattal a lábaim elé helyezi...~ ~Ránéztem a
 5  2|       meggyőződéssel fujtam magam elé a cigarettám füstjét, mintha
 6  3|           erkölcstelen társadalom elé s egy keresztes lovag szivósságával
 7  4| kanyarodott a székesegyház kapuja elé s a főpap áldást osztva
 8  5|        odakanyarodott a kolos­tor elé s miközben a barátoktól
 9  7|         töprengésével nézett maga elé.~ ~- Ha őszinte akarok lenni, -
10  8|     gyanutlan nőt anyakönyvvezető elé?~ ~Ez azonban csak kisebb
11  9|     darabig megütődve nézett maga elé, de aztán haragosan az asztalra
12 10|           lépett szepeg­ve a trón elé.~ ~- Kis Schoennichen, mi
13 12|       véget vetett.~ ~A budai ház elé értünk, ahol a Manci öreg
14 14|         elgondolkodón nézett maga elé.~ ~- Igaza van - mondta
15 17|    Negyven hiva­tal­nokot az ajtó elé tettek... egy éve, hogy
16 17|         hogy az igazgató ur szine elé, a dupla zöld ajtókon belül
17 20|          tartotta a kezét a szeme elé.~ ~- De az Isten szerelmére,
18 20|          glóriás égi asszony képe elé, aki szeliden, jóakarattal
19 20|          a fejedelemasszony szine elé.~ ~Akkor tán jobban félt,
20 21|           Oly furcsán nézett maga elé, hogy az érdemrendes karmester
21 21|          két komornyik a hercegnő elé állitotta a kis ezüstveretü
22 21|          gyakorló füzetet a szeme elé tartanám?~ ~Az öreg ember
23 23|      Sauters a nagyhercegi palota elé hajtatott a hotel világoskék
24 23|          öt lakáj szaladt a fogat elé, hogy ajtót nyisson. Az