Rész

 1  1|    tölgyfaszék fölött lebegett, egyszer hetenkint nagykegyesen térdet
 2  1|     talán egy évtized mulva még egyszer bele fogok avatkozni az
 3  6|         évvel ezelőtt halt meg, egyszer, egy nyári alkonyaton, hütelen
 4 11|          Szedenich tanár ur még egyszer föl meg alá sétált a tábla
 5 11|     mire Szedenich tanár ur még egyszer megsimogatta a gyermek rózsás
 6 12|     fekvő falu utcáin.~ ~- Amig egyszer csak be nem tért a kastélyba
 7 13|         ég veled, - susogta még egyszer a vén ember, mikor a matróna
 8 14|      ezelőtt - már végig járták egyszer Itáliát, azóta pedig, majdnem
 9 14|        lépett, az öreg házaspár egyszer csak összecsoma­gol­ta megint
10 14|   korcsmában, amikor az öreg ur egyszer csak elmosolyodott.~ ~-
11 14|      Talán eszébe jut még, hogy egyszer ebéd után is a kastélyban
12 14|         a cselédeit s a fiókját egyszer fel­nyitottam, amig Márjayéknál
13 14|      tréfáiról. Másfél év alatt egyszer se mondta, hogy tetszem
14 18| elképzelheted. Kétszer a jégen, egyszer Gerbeaudnál s egyszer egy
15 18|    jégen, egyszer Gerbeaudnál s egyszer egy ugy­nevezett zenés ozsonnán
16 20|       mellett zarándokoltam el, egyszer egy jószivü molnárnál feküdtem
17 20|     elmosódtak szemem előtt. És egyszer csak leroskadtam, erőm elhagyott,
18 20|       egy nyugalmas ágyat, ahol egyszer csak véget ér az én passzióm?
19 20|     amelyen belül boldog voltam egyszer - és most itt vagyok, itt
20 20|    apácák imájuk végeztével még egyszer térdre estek a Szüzanya
21 20|         neki szeretettel.~ ~Még egyszer visszanézett a babára, mely
22 21|       egek, mi fog történni, ha egyszer kijelenti, hogy hozzám akar
23 22|   szobájából, de az ajtóban még egyszer meg­fordult:~ ~- Olyat fog
24 23| láthatom, - szólott, - mert már egyszer hallottam, mikor felséges