Rész

 1  1|           Lehet, hogy sirva gondol rám még mindig, lehet, hogy
 2  2|      keresztes vitézek leselkednek rám éjszakánként a homályos
 3  5|         szegény haldokló várakozik rám? Siessünk testvérem, nehogy
 4  6|        aggódó részvéttel tekintett rám, majd - mikor látta, hogy
 5  7|          kalandvágyától, hiába néz rám olykor a bölcseket és kiváltságosokat
 6  8|      megbocsátani.~ ~Tehát figyelj rám!~ ~A pirospozsgás, szőke
 7  8|           holnap is szükségük lesz rám. Egyébként, ha társaságot
 8  8|      boszorkány feltünően hasonlit rám.~ ~Igy volt. És most - ötéves
 9  9|            s még eddig nem virradt rám olyan forduló, amikor koszorut
10 12|     mondtam, nem igen vetett ügyet rám, de a müvész áldott jó szive
11 12|             rövid levél várakozott rám; a grófnő tudtomra adta,
12 14|           mely még utoljára édesen rám mosolygott... Egy fának
13 14|      kezdtem... Simi előbb ijedten rám nézett, aztán közelebb jött
14 15| mintaasszonynak a benyomását tette rám, akinek az imént az ura
15 17|            iróasztal mellett, amig rám nem virrad... A nyári alvás
16 18|          el­ragad­ta­tással néztek rám a csiptető kristályüvegje
17 20|      suhanccal, de senkisem emelte rám a kezét. A falukban bámészul
18 20|           falukban bámészul néztek rám a felcicomázott leányok.
19 20|          gunyos célzá­sokat tettek rám. Hallgató temetők mellett
20 21|     betükkel ez állott: „Gondoljon rám, én is gondolni fogok önre.”
21 21|          hercegnőből? Gondol-e még rám, mint ahogy én szüntelenül
22 21|     szüntelenül ő reá gondolok? Én rám ismerne-e vajjon, ha mégegyszer
23 21| pillantással sugja neki: Gondoljon rám... Paloznaky behunyja szemét,