Rész

 1  1|           Patronájától búcsut vegyen. Oh, mily szomoru volt ez az
 2  2|               hétszázéves régi várba. Oh, mennyiszer olvastam efféle
 3  2|     szivárványos prizmák tüzében.~ ~- Oh, méltóságos grófné, milyen
 4  8|          foglak keresni a levelemmel, oh könnyenhivő Zsuzsa, a világért
 5  8|                  Elment az eszed?~ ~- Oh nem, csak azt akarom, hogy
 6 10|               a földet érintette.~ ~- Oh, Felség, mily kérdés!...
 7 12|         Agglegény a maga müvésze?~ ~- Oh ember, ember, hát maga nem
 8 12| elszegényedett nemes kisasszonyt.~ ~- Oh, a szerepem távolról se
 9 15|         tetszik...~ ~- Hát kacér?~ ~- Oh, maga kis nebántsvirág,
10 15|     ártatlan­sággal jegyezte meg:~ ~- Oh, nem kell tartani semmitől...
11 17|   férfi-vendégre...~ ~A BANKIGAZGATÓ: Oh, te nagyon jó véleménynyel
12 17|              és most ujra kezdődik... Oh be szörnyen fázom!...~ ~
13 17|              tudom, jaj, nem tudom... Oh istenem, hogy vacog a fogam...~ ~
14 17|          fuldokló zokogásban tör ki): Oh istenem, istenem...~ ~A
15 18|             ezt gondolta magában:~ ~- Oh nagy férfiu, hiába paroláztál
16 18|          február hetedike van. Neked, oh szerencsétlen áldozat, még
17 18|         fiatal lánynak a lelkébe lát! Oh szegény, naiv, ostoba uram,
18 18|           feküdt előtte az asztalkán. Oh drága szivem, száz évig
19 18|            leültet, - és szólni kezd. Oh, milyen más most a hangja,
20 18|                ezt gondolom magamban: Oh, te nagy, komoly, tekintélyes
21 20|              kertészszel beszélgetve. Oh, asszonyom, hányszor visszasirtam
22 20|               a babát elviszik innen? Oh, édes Istenem, milyen szomoru
23 20|               elsápadva suttogta:~ ~- Oh, kegyes asszonyunk, most