Rész

 1  2|       olvastam efféle helyekről a kedves regényeimben, este, a papla­nom
 2  2|     szinház levegőjében élek, aki kedves szédelgők, rokonszenves
 3  2|         az illedelmes, jól ápolt, kedves kis egyetemi hallgató lenne
 4  6|       Maga most nem pszichológus, kedves barátom, hanem egy szegény,
 5  6|       szép fejét.~ ~- Azt mondom, kedves barátom, - és igy is van.
 6  6|           lehet? Én attól tartok, kedves barátom, hogy soha sincs, -
 7  6|   kikötőhid oszlopának...~ ~Maga, kedves barátom, át tudja érezni
 8  6|       férfi lett volna, hanem egy kedves, gyerekkori jóbarát, aki
 9  6|     egyedül többé...~ ~Sejti már, kedves barátom, hogy mi történt
10  6|         ami ezután történt? Maga, kedves barátom, aki ismerős az
11  7| hitetlenül rázta meg a fejét.~ ~- Kedves barátnőm, maga egyáltalában
12  7|        menyasszonya kérdését.~ ~- Kedves barátnőm, - mondta becsületes
13  8|           mondom, hogy éppen ez a kedves gyarlósága volt az inditó
14 12|                Mert ha egy kicsit kedves lenne és elkisérne Budára,
15 12|     családi ékszereit...~ ~- Nem, kedves barátom, a lord ott maradt
16 12|       nagy müvész felesége...~ ~- Kedves barátom, most hagyjuk el
17 12|        véletlen nyomára vezetett? Kedves barátom, maga talán meg
18 12|    zsebrevágta ezt a sértést?~ ~- Kedves barátom, engem sokkal inkább
19 15|       haragszik rá?~ ~- Haragról, kedves barátom, szó sincs. Elvégre
20 15|        nem történt-e valami baj a kedves nejével?~ ~A leányok vihogva
21 21|  káptalani jószágigazgató urnak. „Kedves bátyám, - irta remegő kézzel, -
22 23|        művésznek:~ ~- Menjünk hát kedves Sauters, ne várassuk őket.~ ~
23 23|      ezeknek a nagy művészeknek a kedves és szinte érthetetlen arroganciájával.