Rész

 1  1|   végeláthatatlan hószőnyeget.~ ~Egy nap odahivatta magához az öreg
 2  3|         gazdag édesapja házában, egy nap fejébe vette, hogy szinésznővé
 3  3|         jóltevőjétől.~ ~Peély néhány nap mulva találkozott vele egy
 4  8|              most már hosszu kétezer nap óta várakozol.~ ~Emlékszel
 5  9|            megindultan -, hogy a mai nap a legszomorubb az életemben?
 6 10|         kicsiny szakácsmester, - két nap, két éjjel kéne beszélnem,
 7 10|              volna bánatában, ha egy nap - már tél volt és hó boritotta
 8 11|             tizenhat év előtti nyári nap, mikor a pécsi szemináriumból
 9 13|                            HÉT FEHÉR NAP.~ ~A temérdek koszoru közt,
10 13|         szavak állottak: A hét fehér nap emlékére! A megtört férj,
11 13|              szivében ez a hét fehér nap képviselte az ifjuságot
12 14| megnyugtatott: hogy Bodrogi is egész nap maga körül lebzsel...~ ~-
13 14|             hanem csak egy-két rövid nap telt volna el a Bodrogi
14 15|        egyetemi polgár korában egész nap a hónapos szobájában pipázott
15 15|           Édes nyári délután volt, a nap sugarai eltompultak a zöld
16 16|        junius 2-án fogja megülni ama nap fordulóját, amelyen ötven
17 18|     kitagadással fenyeget, ha há­rom nap alatt el nem jegyzem magamat,
18 19|     siklottunk tova a vitorlással. A nap égetett bennün­ket, a vitorlák
19 19|              a hold föl nem jön.~ ~A nap kegyetlenül sütött, én szinte
20 19|            felől szembesütött vele a nap vérpiros golyója.~ ~- Az
21 19|           tükrét bámulva. A lenyugvó nap pirossága egészen körülfolyta
22 21|         harminc év mult el a szomoru nap óta, az egykori nevelő csinos