Rész

 1  2|         szeme is oda fog kerülni valaha a kőszarkofágokban pihenő
 2  2|          mikor huszéves koromban valaha egy hosszu téli éjszakát
 3  2| pillantással ült mellettem, mint valaha a jezsui­ták konviktusában,
 4  2|         engedelmes fiucska, akit valaha egy bájos fiatal grófné,
 5  2|        vesző sziklákat, melyeken valaha a vasbaöltözött Bardóczyak
 6  2|      szép ágyas­házak, melyekben valaha rég porrá lett asszonyok
 7  2|        közt a falak közt, melyek valaha a nyomorult hitetlenek halálhörgését
 8  3|       hangja épp ugy remeg, mint valaha, harmadik jogi szigorlatán,
 9  6|     szeretném tudni, hogy volt-e valaha hütelen az urához?~ ~A fehérhaju
10  8|       egy idő óta betegebb, mint valaha. Hangyái alighanem megszaporodtak
11 10|       anyja keblére borult, mint valaha a schwarz­waldi kastélyban
12 10| állitólag mindazokat tudta, amik valaha az ég és a föld között történtek...~ ~
13 12|    mindig olyan lusta maga, mint valaha?~ ~- Miért kérdi?~ ~- Mert
14 14|      mindazokat a helyeket, ahol valaha fiatal szivvel meg­for­­dult.
15 15|    Mátyás király hires hadvezére valaha a balatonmelléki hegy csucsáról
16 18|      istenkéhez fohászkodik, aki valaha virágos gyer­mekágyacskája
17 20|    romlatlan szivvel töltött itt valaha, a kolostor csöndes falai
18 21|          hogy mi történt köztünk valaha? És vajjon mit szólna a
19 21|     aztán épp ugy meghajol, mint valaha régen, a rothmühleni kastély
20 23|    korhellyel együtt kóboroltunk valaha Algirban. Nem egy jó délutánt
21 23|        nem gondoltam volna, hogy valaha királyokkal fogok szincerizálni.