Rész

 1  1|         facsillár lángjaiba.~ ~- Vajjon ébren van-e még a kékszemü
 2  1|       megtartom az igéretemet!~ ~Vajjon mikor érkezik el az az éjszaka,
 3  3|       gondolat ötlött az eszébe: vajjon nagyon megijedne-e a kisleány,
 4  3|  megpattantak az izgalomtól.~ ~- Vajjon gondol-e rá, hogy más is
 5  3|   lehetek, mint az öreg barátja? Vajjon sejti-e, hogy mit forga­tok
 6  4|         az apró aranykanál­kába: vajjon az agónia utolsó öntudatában
 7  4|       kockáz­tatnak meg aziránt, vajjon lesz-e olyan fényes ez a
 8  5|        És aggodalmasan figyelve, vajjon a visszatérő lépéseket nem
 9  6|      legkisebb hivatalnoka -, de vajjon lelkemre vehet­tem-e azt
10 14|         pszikhologust érdekelne, vajjon igazam volt-e, amikor a
11 15| félrehuzta a kicsiny száját.~ ~- Vajjon nem történt-e valami baj
12 15|          kérdés járt a fejemben, vajjon Gyurka nagy szamár-e, vagy
13 17|     SZALMAÖZVEGY: Szegény ördög! Vajjon miért akart öngyilkos lenni?~ ~
14 18|     nyári délelőtt verőfényében. Vajjon nem széditő gondolat-e,
15 20|     passzióm? Tovább kergetnek-e vajjon a hideg, havas éjszakába?
16 21|          szivvel sóhajtotta:~ ~- Vajjon mi lett a kicsike hercegnőből?
17 21|       gondolok? Én rám ismerne-e vajjon, ha mégegyszer összetalálkoznánk
18 21|          tudta, hogy mit tegyen? Vajjon illő volna, hogy ő is a
19 21|       történt köztünk valaha? És vajjon mit szólna a fehérhaju fenséges
20 22|         szenzációs elméletét. De vajjon jutott-e már eszébe, hogy
21 22|         élénken tünődve afölött, vajjon az abcug vagy éljen lenne-e