Rész

 1  2|      huszéves koromban valaha egy hosszu téli éjszakát töltöttem
 2  3|      Peély rájött, hogy pajtása a hosszu ruhája dacára még iskolásleány.
 3  3|        házigazda.~ ~E pillanatig, hosszu és magányos sétáik ellenére,
 4  4|           a szegény püspöknek két hosszu esztendő óta jóformán mi
 5  6|        unalmas fürdőn tul, ahol a hosszu nyarat töltöttük. E délelőtt
 6  6|      lehetett, hogy az uram ilyen hosszu utra elkisérjen - ő mindig
 7  8|          levelet, melyre most már hosszu kétezer nap óta várakozol.~ ~
 8  8|    epizódot, melynek kedvéért ily hosszu levéllel zavarom meg nyugalmadat,
 9 10|     igazat fogod beszélni, hiszen hosszu életednek majdnem a háromnegyed
10 11|        még tizenötéves korában is hosszu harisnyában járatnak. A
11 14|       mozdulatot tett, mintha nem hosszu harminc év, hanem csak egy-két
12 18|           hát megigérem, hogy egy hosszu levélben hamarosan el fogom
13 18| érdeklődött az izlésem felől, s a hosszu tárgyalást végre azzal a
14 18|        arról az unalomról, mely a hosszu beszéd alatt elfogott; a
15 19|        sem libben meg, a fürdőház hosszu hidján egyetlen szellő sem
16 19|    pillanatra végigtekintettünk a hosszu tó sikján, ittunk egy korty
17 19|          pinceház körül, a csövek hosszu levelei most kezdtek sárgulni
18 20|           hét óta. Békén pihent a hosszu papirnyelv, melyet máskor
19 22|   bizonytalan találgatás. Tizenöt hosszu éve keresem az emberi testen
20 22|       ujra kell kezdenem megint a hosszu tizenöt év munkáját... Pedig
21 23|   csodaszép Zacone-jére, miközben hosszu, gesztenyeszinü haja selymes