Rész

 1  1| merészkednék?~ ~De a szeme most hirtelen kitágult és szinte zölddé
 2  3|    ültem a regényem mellett, de hirtelen az az ötletem jött, hogy
 3  3|  hajá­hoz nyomná? Ez a gondolat hirtelen annyira elhatalmasodott
 4  3|    meggyujtom? Megrémülne-e, ha hirtelen megcsókolnám, vagy titokban
 5  5|         látszott, hogy csak ugy hirtelen kapta magára a ruháit.~ ~-
 6  6|    szerencsétlen vagyok és most hirtelen rámszakadt az egyedüllét
 7  8|         orvosi diplomát, de egy hirtelen tébolyrohamomban feleségül
 8  8|     neked bevallom - a gazember hirtelen és véglegesen megfeledkezik
 9  9|      meg a festőállványa előtt: hirtelen eszébe jutott, hogy husz
10  9|    ismerte. Honnan kap az ember hirtelen ötven forintot? A művészkolonián
11 11|      Szedenich főtisztelendő ur hirtelen megállott, szuró pillantását
12 14|      tettem s a könyes szememet hirtelen ráforditottam. „Szeret?
13 15|    Vigyázz, - susogta, - nehogy hirtelen meglepjük őket... Előbb
14 15|         megnézze...~ ~A hadnagy hirtelen felugrott s mire egy-két
15 16|     dühösen néz körül s eközben hirtelen megpillantja Grün urat,
16 17|         BANKIGAZGATÓ (a részvét hirtelen rohamától elfogva): Ha meggondoljuk,
17 18|   furcsa gesztust csinál, aztán hirtelen kézen fog, leültet, - és
18 19|         a füredi parttól a szél hirtelen megállt, s a yacht mellé
19 20|       Néha az előadó kisasszony hirtelen abbahagyta a Cartesius-féle
20 22| kisasszonyt, Dömjén tanár pedig hirtelen vállat vont:~ ~- Utóvégre, -
21 23|       és müvészi lelkesedésében hirtelen valami leküzdhetetlen szomjuság