Rész

 1  1|             gondolta tünődve, mig odakünn nehéz csizmák tapodták a
 2  1|          el a bécsi tavasz óta és odakünn ólmos eső hullott a mezőkre -
 3  2|          papla­nom alá bujva, mig odakünn sürü hó esett a pesti háztetőkre,
 4  2|    haladnak föl a titkáraikkal, s odakünn a nagy boulevard villamos
 5  2|        jól megtanulta a leckéjét. Odakünn komor északi szél seperte
 6  3|           szoba falai között, mig odakünn az éjszaka sötét kárpitjai
 7  5|         türelmetlenül nyeritettek odakünn a kapu előtt. A fenyvesekkel
 8  6|     beszélgetnem az ebédlőben, ha odakünn havas eső hull a sötét utcán...~ ~
 9  9|         lázasan keringett, amikor odakünn, a művészek városrészében,
10  9|          tovább dolgoz­zék, mikor odakünn egyszerre megnyomták a villamos
11  9|          anyai sziv porladt volna odakünn a rög alatt... Ennek épp
12 11|        eközben erősen megrántotta odakünn a nagyhangu secundus csöngetőt,
13 13|           ur - mondta a legény, - odakünn egy vasuti konduktor várakozik,
14 13|         melankólikus csendje, mig odakünn itéletnapi szélvihar dühöngött,
15 13|       feledhetetlen szavakat, mig odakünn, az üveges verandán az esti
16 17|       rémesen zöld, mint az a viz odakünn... (Görcsösen összerázkódik).~ ~
17 17|      istenem...~ ~A BANKIGAZGATÓ: Odakünn állnak a fiakkerek, az egyik
18 20|        álmából, hogy erősen verik odakünn a tölgyfakapu vasfogóját.
19 20| méltóságos püspök fogata állt meg odakünn a kapu előtt.~ ~ ~ ~
20 23|           a pikkelhaubés katonák, odakünn lágyan csörgedezett a már­vány­medencébe