Rész

 1  1|                ambitusos vidéki kuriára, melynek parkjában, egy alacsony
 2  1|                termett a magyar pusztán, melynek végte­len hó­mezőin éhes
 3  1|                 alatt el­terü­lő parkra, melynek fái most farsangi ezüstköntösbe
 4  1|         mindörökre eltünt a domb mögött, melynek sirboltjában a porrá lett
 5  2|                  szemem, meg a hajam az, melynek szinét eddig minden férfi
 6  2|                 óriási bástyakapu előtt, melynek mély boltozatában reszkető
 7  2|                 szalonba lehetett látni, melynek XIV. Lajos korabeli butorai
 8  2|            nagykövet palotájában vagyok, melynek lépcsőjén szemüveges nunciu­sok
 9  5|            pillantást vetett az udvarra, melynek mélyén, a vérvörös lángok
10  6|           elragadó asszonytipus érdekel, melynek ő a legméltóbb képviselője, -
11  7|           évezredek óta a rendes utja, s melynek stációin édes kis iskolásleányok,
12  8| férfi-hisztérikának. De azt az epizódot, melynek kedvéért ily hosszu levéllel
13 15|                 beomlott kapuboltozatot, melynek köveit egykor a Kinizsi
14 17|            fölnyitja a szivaros asztalt, melynek rekeszeiben a kanonok-cingulusos
15 18|                  apa vonagló szájaszéle, melynek emléke most is megrikatna
16 18|                   Életem első felvonása, melynek diszletei egy szürke, esős
17 18|                ibolyakék szememen kivül, melynek egy hizelgő unokabátyám
18 18|                 havas, hideg alkonyaton, melynek ködfátyola alól parányi
19 19|                  a nyugalmas kolostorba, melynek szik­lás partját szünetlenül
20 21|                 a csöngetyüre pillantva, melynek drótjai a harisnyás komornyikok