Rész

 1  1|  ezüstköntösbe voltak öltözve. És ekkor halkan ismé­telte magában
 2  1|         hófehér moll-függönyt. És ekkor a tiktákoló szivéhez kapott:
 3  1|      álmok hercegnője és Zsombory ekkor ugy érezte, hogy a kék szempár
 4  2|     visszajövetelét hirdeti... És ekkor kissé csodálkozó, kissé
 5  3|    álomhangon tizet ütött. Zsuzsa ekkor ijedten elsikoltotta magát.~ ~-
 6  5|              És az Isten szolgája ekkor hangosan igy szólott:~ ~-
 7  5|             És a jó gvárdián keze ekkor haragosan ökölbe szorult,
 8  6| miszticizmusa lengett körül... És ekkor, a felséges magányosságban,
 9  6|         egyedüllét érzése...~ ~És ekkor, a magányos fedélzeten,
10  9|       feleség sirhalmán...~ ~Beer ekkor egy könnyet morzsolt szét
11 10|           felolvasta a levelet, s ekkor különös meglepetés érte;
12 10|         gyöngéden.~ ~XIX. Tivadar ekkor keserves könyekbe tört ki,
13 10|    termeibe...~ ~A vén peregrinus ekkor csodamódra fölegyenesedett,
14 10|  odaintette őket a trón köré és - ekkor egyszerre föltette az orrára
15 11|   végigsimitotta a homlokát... És ekkor ugy tetszett neki, hogy
16 11|        Szedenich főtisztelendő ur ekkor leroskadt a karosszékbe,
17 16|        udvari szobában... A költő ekkor sirva mondta el müvésztársának,
18 18|    következő pillanattól függ, és ekkor - hálával eltelve a jó isten
19 20|        jobban lesz, meglátja...~ ~Ekkor félrecsuszott a leány havas
20 20|  meghajtotta őszbeborult fejét.~ ~Ekkor történt, hogy a sekrestye