Rész

 1  1|  fájdalmát jóváteszi?~ ~Zsombory szeme megvillant, mint harcos
 2  1|      szántam az életemből...~ ~A szeme megcsillant, mint amikor
 3  1|   nekivágni merészkednék?~ ~De a szeme most hirtelen kitágult és
 4  2|       fitos orrocskája, zafirkék szeme is oda fog kerülni valaha
 5  4|     elvonult az emberek kiváncsi szeme elől. Csak husvétkor látták
 6  5|        hangjait... És a gvárdián szeme előtt most ismét megjelentek
 7  7|           A leány tiszta és okos szeme mintha gunyosan megvillant
 8 10| kérdésére, hanem előbb mereven a szeme közé nézett.~ ~- Igaz, hogy
 9 10|      csodamódra fölegyenesedett, szeme csillogott, kezével parancsolva
10 13|         haladt. És amig gyöngülő szeme a havas világ fehérségébe
11 18|         az egész gyülekezetet, s szeme megbocsátó mosoly­lyal siklott
12 19|       mindent, ameddig itt az ur szeme ellát. Tavaly már csak itt-ott
13 20|     ajkai gyöngén lélekzettek, a szeme le volt hunyva. A kapusné
14 20|       ijedten tartotta a kezét a szeme elé.~ ~- De az Isten szerelmére,
15 20|       püspök fölkelt helyéből és szeme szigoruan járta végig a
16 21|      gyakorló füzetet átnézte, a szeme egy különös mondaton akadt
17 21|          régi gyakorló füzetet a szeme elé tartanám?~ ~Az öreg
18 21|         felé... A szive dobog, a szeme előtt fénycsikok reszketnek
19 21|     mosoly eltünik az arcáról, a szeme könnybe lábbad, s elérzékenyült