Rész

 1  1|         székváros felé. A levél, melyet Sándor ur éjszakánkint irt,
 2  1|        ragyogó testőr-élet után, melyet a bécsi császári palota
 3  1|       báltermek tükörpadlójáról, melyet a császárné lengő selyemuszálya
 4  1|        bevilágitani az éjszakát, melyet végzetem a tündérmesékből
 5  2|     megcsillogott a gyémántgomb, melyet egy pesti udvari szállitónál
 6  2|       dallamos menuette hangjai, melyet két héttel ezelőtt még kokett
 7  4|    valamennyien ama fájdalomban, melyet a nagy csapás kelteni fog!
 8  4|     kenetteljes pásztorlevélből, melyet a püspöki helynök kibocsát?~ ~-
 9  6|       hegyszakadékban sétáltunk, melyet kétfelől toronymagas fenyvesek
10  6|          fölmentem a fedélzetre, melyet az oceáni éjszakák csodás
11  6|         mondhatatlan vágyakozás, melyet az uram iránt éreztem, szinte
12  8|          sutba dobtuk a lobogót, melyet egy darabig oly fenhéjázón
13  8| nevelő­­nő. Nincs az a betegség, melyet már önmagában nem konstatált
14 13|   jelentett az oroszos leánynév, melyet könyezve, mély megindulással
15 16|       borongós visszaemlékezést, melyet három év óta mindig közöltetni
16 16|          volt már a régiségtől s melyet immár huszonkétszer, vagy
17 16|        és az evőeszközök etuije, melyet a ke­gyetlen Steiner nagy
18 20|      pihent a hosszu papirnyelv, melyet máskor a fecsegők nyakába
19 23|         Goethe tizenhat levelét, melyet a nagy költő III. Albert