Rész

 1  2|  csudálkozva tekintett a szemeim közé.~ ~- Meggondolta, Ellen (
 2  2|          pihenő Bardóczy-ősanyák közé?...~ ~Nem feleltem a kérdésére,
 3  2|    iskolába, mezitlábas gyerekek közé jártam valamikor, akit csak
 4  2|      kunyhójába vagy az eszkimók közé fogja elvezetni az ő álmodozó
 5  2|      hétszázesztendős Bardóczyak közé...~ ~ ~
 6  4|        asszonyi kéz öntené ajkai közé az utolsó csepp cognacot...
 7  5|       javakhoz juttatta a hegyek közé rejtőzött vágvölgyi kolostort.
 8  5|          az Ur istenfélő szolgái közé... Két fráter állandóan
 9  6|      tartozott a tucat-asszonyok közé, sokkal több esze volt,
10  6| kergetett az idegen férfi karjai közé, aki dédelgetett és jó volt
11 10|     szinte szégyellek az emberek közé menni... Sem álmom, sem
12 10|      hanem előbb mereven a szeme közé nézett.~ ~- Igaz, hogy a
13 10| odahelyezi a hajlongó udvaroncok közé, akik mindnyájan hódolattal
14 11|         ember a dunántuli hegyek közé elvetődik. És mégis minden
15 18|       robogtak a kopár liget fái közé. Szegény barátnőd, aki,
16 18|     ugyan az elbüvölő jelenségek közé, az alakomon, a tisztességes
17 20|         a gyermek édes ajkacskái közé s a nővérek tapsoltak, amikor
18 21|      sárga kastélyból a park fái közé suhant s néha látni vélte
19 21|       volna, hogy ő is a sokaság közé vegyüljön? Mit fog szólni