Rész

 1 22|              A GLABELLA-ELMÉLET.~ ~Dömjén doktor, az egyetem világhirü
 2 22|            egy fiatal férfihang.~ ~Dömjén doktor vidám bonhomiával
 3 22|         szervusztok, gyerekek...~ ~Dömjén doktor fölült egy villamosra
 4 22|        diszitett leselkedő lyukon. Dömjén doktor hizelkedve simogatta
 5 22|           akarok közölni vele...~ ~Dömjén doktorné neheztelve vállat
 6 22|        szégyenkeznünk kellene...~ ~Dömjén doktor ezzel bemenekült
 7 22|     smirglivel és ezüstszappannal. Dömjén doktor borzadozva állt meg
 8 22|             piszeorru teremtésnek: Dömjén Erzsike kisasszonynak, aki
 9 22|            kolostor cellájába...~ ~Dömjén tanár lelkes mámorban emelte
10 22|           ismét álmodik! - szólott Dömjén tanárné kissé fázósan.~ ~-
11 22|            Mesével? - kiáltott föl Dömjén tanár jókedvüen. - A tudományban
12 22| haladásának örömére...~ ~ ~Mikor a Dömjén tanár szenzációs elméletét
13 22|       egyik közelebbi számában:~ ~„Dömjén tanárt, a hires anatómust,
14 22|            ifjuság magatartásának. Dömjén tanár, aki rendes időben
15 22|           magam glabelláit s aztán Dömjén Erzsike kisasszonyról készitek
16 22|            vizsgálat keretébe...~ ~Dömjén doktorné, aki mindeddig
17 22|             Teringettét, - szólott Dömjén tanár közömbösen, - csak
18 22|          beleszurt a körzővel...~ ~Dömjén tanár aztán számitani kezdte
19 22|       térdein Erzsike kisasszonyt, Dömjén tanár pedig hirtelen vállat