Rész

 1  1|         csillogó, daliás testőr ült, akinek kucsmáján, kardja markolatán
 2  2|              komédiás a szinészetre, akinek tizenhat­éves koromig soha
 3  3|        jókedvü bakfis állott előtte, akinek azonban egyszerre gyanusan
 4  3|         szomoruságát elsirta előtte, akinek rövid ruhájához önkéntelenül
 5  4| összetöpörödött, beteges egyháznagy, akinek sovány, viaszsárga arcát
 6  5|           remegve várta a gvárdiánt, akinek földi vándor­lásai közben
 7  6|              el, odaát az édes apám, akinek talán már nincs is ereje
 8  7|           hogy maga a legelső leány, akinek a szürke fiatalságomban
 9  8|           ébred, mint egy kereskedő, akinek hajói a tengerbe sülyedtek.
10 12|          másoltam a Mester szá­mára, akinek szintén meg van az a gyengéje,
11 13|       elhunyt matróna nevelt leánya, akinek délfelé valami dolga akadt
12 13|            Most halt meg az az urnő, akinek az arcképe a kirakatban
13 13|             Édes fiatal teremtés az, akinek még a szellő is megárt...~ ~
14 13|            az illatos poézis leszek, akinek nincs neve, nincs ideje,
15 14|        bennem, mint a szép asszonyt, akinek udvarolni szokás... Nem
16 15|              a benyomását tette rám, akinek az imént az ura jellemezte.
17 18|            tetszik nekik, hanem azt, akinek ők tetszenek. Most nincs
18 19|       szalmakalapos könyvvezető ült, akinek arcáról leviritott a háromhetes
19 21|         fogat várta, s Severin báró, akinek átöltözkö­dése után rögtön