Rész

 1  2|         szép se vagyok, az orrom nagyon is tömpe, a termetem, ha
 2  3|         ötlött az eszébe: vajjon nagyon megijedne-e a kisleány,
 3  5|        szégyenkezett: az ura nem nagyon érdemelte meg a barátoktól,
 4  5| hibáztatni bennetek, fiaim, mert nagyon is kiveszitek a részeteket
 5  6|    hangon igy szóltam hozzá:~ ~- Nagyon szerencsétlen vagyok és
 6  8|          Magunk közt szólva, nem nagyon tudom megérteni, hogy a
 7 11|          De hiszen... itt még... nagyon is fiatal az édes mamád...
 8 12|          Higyje meg, nem bántott nagyon a mellőzés, mert a környékbeli
 9 12|          környékbeli lordok csak nagyon kevéssé hasonlitottak azokra
10 14|         volt s én a távollétében nagyon sokat sirtam... Tudja, hogy
11 15|         Szép, szép, de azért nem nagyon örülnék, ha én lennék a
12 17|           A BANKIGAZGATÓ: Oh, te nagyon jó véleménynyel vagy rólam!
13 18|    fordul! Másfélórai unalom még nagyon méltányos fizetség, ha az
14 18|        az ifju hölgy egy pompás, nagyon kivilágitott szalonban áll,
15 18|   Kisasszony, - szólt dadogva, - nagyon jól tette, hogy hozzám jött,
16 21|       ujságot, mely ugy látszik, nagyon megdöbbentette. Tünődve
17 21|     vörös szalonban történt, egy nagyon sovány, de barátságos hölgy,
18 23|        aztán ne kellessék valami nagyon soká várni arra az ebédre.