Rész

 1  1|        palota tükör­folyosóján, mégis ugy érezte, hogy hófuvásos
 2  3|       zsebken­dőjével, de végre mégis elszánta magát arra, hogy
 3  6|     mindenkinél jobban szereti, mégis meg tudom érteni valahogy...~ ~
 4  7|        Ebben a nagy, lángoló és mégis annyira földi érzésben semmi
 5  7|      fizikai fájdalmat érzek és mégis hazudnám, ha azt állitanám,
 6  8|    volna...~ ~Hogy miért mentem mégis hozzá feleségül, ha mindezzel
 7  8|      Korányi tanár, mint orvos, mégis csak jobban imponál nekem.
 8  9|        a kék levelet elolvasta, mégis ijedten állott meg a festőállványa
 9 11|       hegyek közé elvetődik. És mégis minden kis diák szivébe
10 11|      korosodó piarista szivében mégis ez az ártatlan kis regény
11 14|      dolog volt, ami ugy, ahogy mégis megnyugtatott: hogy Bodrogi
12 15|  asszonyok csodálkozó, feddő és mégis boldog pillantásával szögezte
13 16| diadalokban volt részem, s lám, mégis odajutottam öreg napjaimra,
14 16|       is viaskodnom kell. De én mégis boldog vagyok, hogy ötvenéves
15 18|         fináléra, - nagynehezen mégis csak fölemelkedett a helyzet
16 19|          mint egy lévita, de mi mégis megörültünk neki. Közeledésünket
17 19|     egy-két hordóval. De tavaly mégis szüreteltünk valamicskét.
18 20|        mindörökre a szememet és mégis eljutottam idáig. S mikor