Rész

 1  1|      szemét, aztán lopva felnézett megint a hatalmas szál katonára,
 2  2|            klubja karosszékében, s megint, mind mindig, az volt az
 3  5|    Valamelyik szegény sváb paraszt megint a végét járja, - gondolta
 4  9| kandallónak. Oly boldog volt, hogy megint hópelyheket, fehér téli
 5 10|     hercegnőt, mikor másnap délben megint kibocsátották, akaratosan
 6 12|         hogy csupán egy hete járja megint a pesti aszfaltot, hogy
 7 12|      cselédet s most várhatom, mig megint egy tisztességes álláshoz
 8 13|         kalandozott, csak ott volt megint, a tamáshalmi kastély ebédlőjében,
 9 13|      bünének tudatára ébredt... És megint hallotta a feledhetetlen
10 14|     egyszer csak összecsoma­gol­ta megint az utiládáját és végigjárta
11 14|        most, hogy a fiatalságunkat megint visszaálmodtuk egy órára,
12 15|             kedvtelve néztem végig megint a szép asszony gyönyörü
13 19|           Engem egyszerre elkapott megint a boldogtalanság érzete,
14 19|     környéken mondják, megbuktatta megint a boros üveget. Talán nem
15 21| Egy­szer­­re csak a fülébe hangzik megint a régi Jensen-etüd s a fák
16 21|          szemét, s mire fölnyitja, megint ott áll öt lépésnyire a
17 22|        látszik, ujra kell kezdenem megint a hosszu tizenöt év munkáját...
18 23|            a kapuig. A griffek­nél megint szalutáltak a pikkelhaubés