Rész

 1  6|     aki annyi idő óta kitüntet engem a barátságával, jól tudja,
 2  6|       halá­lo­san beteg s hogy engem, a régi kis pajtását, mégegyszer,
 3  6|        legközelebb a szivéhez, engem dédelgetett, ha hivatalából
 4  6|     utvesztőiben, talán megért engem: a mondhatatlan vágyakozás,
 5  7|        tulajdonképp miért akar engem feleségül venni?~ ~- Ha
 6  7|     asszonyi­ságával juttatott engem abba az állapotba, hogy
 7  9|       kandallónak támasztva, - engem ugyan ki nem csalnak innen
 8  9|        sulyos balesetet, mikor engem a gyalogjárón megpillantott.
 9 10|       lelkedre: szerethetnek-e engem magamért az asszonyi népek?~ ~
10 10|   csodálkozva igy szólott:~ ~- Engem okolsz, engem hibáztatsz
11 10|     szólott:~ ~- Engem okolsz, engem hibáztatsz a pápaszemért?
12 12|       micsoda forgószél sodort engem az érdekes házaspár közelébe.~ ~-
13 12|       tudja, anyai nagybátyám, engem ajánlott az impresszáriónak,
14 12|   sértést?~ ~- Kedves barátom, engem sokkal inkább izgatott a
15 14|        fölhasználta arra, hogy engem féltékennyé tegyen. A bálokon
16 19|        mely az ő nagy erejével engem is arra kényszerit, hogy
17 19|   előre a mogyoró­bokrok közt. Engem egyszerre elkapott megint
18 19| teremtés sohasem fog megérteni engem és nincs messze az idő,