Rész

 1  7|        Miből következteti, hogy csakugyan szerelmes belém, s hogy
 2  8|    zavarom meg nyugalmadat, már csakugyan nem vagyok hajlandó megbocsátani.~ ~
 3  9|     asszonyba szerelmes legyen, csakugyan nem kellett volna nagy virtus,
 4 10| elszédült ijedtében! Mi ez? Hát csakugyan ő lenne ott, ő, a hatalmas
 5 10| tüntettelek föl ilyennek, hanem csakugyan ilyen vagy...~ ~- De még
 6 11|         leg­­először megjelent, csakugyan ugy viselkedett, ahogy a
 7 12|        magammal törődtem volna. Csakugyan féltékeny volt ez az asszony,
 8 12| durvalelkü félparaszt kedvéért, csakugyan fájdalmat érzett volna arra
 9 13|          bájosabb teremtést még csakugyan nem igen látott. Husz-huszonkét
10 14|          Mert a fiatalsá­gomnak csakugyan volt egy ideje, amikor közel
11 15|   kullog...~ ~A Gyurka felesége csakugyan nem annak a mintaasszonynak
12 15|      cigarettáját (Istenem, hát csakugyan ily ostobák a férjek?) s
13 15|       most jó lesz sietni, mert csakugyan nem kapunk az uzsonnából...~ ~
14 16|   szinpadon... Az első vendégek csakugyan ők hatan: Steiner, a felesége
15 18|       hiszen nálam jobb barátja csakugyan nem lehet. Most szépen abba
16 18|     hogy azt a borzasztó lépést csakugyan a jó isten sugallta nekem.
17 18|   jótállást vállalok érte, hogy csakugyan boldog és hires embert faragok
18 19|   kukorica terem a szőlőmben.~ ~Csakugyan kukorica hullámzott a pinceház