Rész

 1  1|         hatszáz esztendeje várják a boldog feltámadás hajnalát. Sándor
 2  1|      suttogta, - drága kis lovagom, boldog vagy-e igazán? Ezt az éjszakát
 3  2|           szivem majdnem kiugrott a boldog izgatottságtól, hanem ugy
 4  2|             azt akarja, hogy igazán boldog legyek, hát minél előbb
 5  5|          pillantásában megvillant a boldog tudat, hogy jó keresztény
 6  6|     másodikat, akivel husz éve élek boldog házasságban, sohase csaltam
 7  6|      éreztem ott a lármás, jókedvü, boldog izgalomban hullámzó sokaság
 8  7|             aki egy tudatlan bakfis boldog naivitásával ássa bele magát
 9  9|            olaszos kandallónak. Oly boldog volt, hogy megint hópelyheket,
10 11|          édes­anyjáé... Azt hiszem, boldog lennék, ha a gyerek piros
11 11|        Szedenich tanár ur, miután a boldog Györgyöt almával és kaláccsal
12 15|          csodálkozó, feddő és mégis boldog pillantásával szögezte a
13 16|        viaskodnom kell. De én mégis boldog vagyok, hogy ötvenéves jubileumomat
14 18|   megrikatna még, ha oly végtelenül boldog nem lennék. Életem első
15 18|       vállalok érte, hogy csakugyan boldog és hires embert faragok
16 20|             elveszett hangulatai, a boldog évek emléke, melyeket romlatlan
17 20| megzörgettem a kaput, amelyen belül boldog voltam egyszer - és most