Rész

 1  2| kardalosnőktől hallottam a Pándy mester szinpadán. A vad Bardóczyak
 2 10|                       GÄRTNERIUS MESTER A KIRÁLY ELŐTT.~ ~
 3 10|     előtt állt az ősz Gärtnerius mester, az alkhimisták királya,
 4 10|    értéktelen kovakőből. A tudós mester meg se hajolt a király előtt,
 5 10|   lelkébe látna?...~ ~Gärtnerius mester fölemelte a kezét, mintha
 6 10|          a bajomon?~ ~Gärtnerius mester most egészen a király füléhez
 7 10|     egész udvart...~ ~Gärtnerius mester félreállt a kárpit mögé,
 8 10|  föltette az orrára a Gärtnerius mester csodatévő pápaszemét...~ ~...
 9 10|    szólott mosolyogva Gärtnerius mester.~ ~- Veszszen veled együtt
10 10|      fejedelem...~ ~ ~Gärtnerius mester fejvételéről sokat beszéltek
11 10| bástya­­abla­kában, a Gärtnerius mester fejetlen törzse lassan porladt
12 12|          hangjegyeket másoltam a Mester szá­mára, akinek szintén
13 19|        enyhülés volt ez a falusi mester, aki reggeltől estig egy
14 23|     várja az ön hang­verse­nyét, mester...~ ~Willy hanyagul bólogatott.~ ~-
15 23|            Ismerte Vieuxtempsot, mester? - kérdezte Sophie nagyhercegnő.~ ~-
16 23|             Nem sétálnánk egyet, mester?~ ~A lakáj föladta a kabátjukat