Rész

 1  1|             Egy éjszakával tartoztam magának tiz év óta, most eljöttem,
 2  1|           éjszakát, szegény lovagom, magának szántam az életemből...~ ~
 3  6|             pszichológus...~ ~- Adok magának egy jó tanácsot, - folytatta
 4  6|           vágjunk...~ ~Mit beszéljek magának sokat: az uram végre beleegyezett,
 5  7|          akkor lojálisan igazat adok magának. Hát miért szokott az ember
 6  7|              volna.~ ~- Hálás vagyok magának, amiért ilyen óvatosan fejezi
 7  7|             kérdé­sére. Azt hazudjam magának, hogy a gyengék és a szellemi
 8  7|         fölényével, - drágám, mondok magának valamit: ha a föld kerekén
 9 12|           grófi-családból választott magának feleséget, egy szép, egzaltált,
10 12| tulajdonképpen még azt se mondtam el magának, hogy micsoda forgószél
11 12|  csodahegedüjének hangjaiból felépit magának. Leleplezzem a titkokat,
12 12|          találja? Nem tudom. Ezt már magának kell megfejtenie, aki hivatásánál
13 14|       főhadnagy a fejébe vette, hogy magának fog udvarolni s a legkisebb
14 14|               Szégyeltem volna, hogy magának szóljak, de attól kezdve
15 14|             halkan, - régen tartozom magának egy vallomással. Mert a
16 17|       szalmaözvegy, aki megengedheti magának azt a fényüzést, hogy a